Ballada-válasz egy kedves barátnak (Ma nem című művére): Nihilsson
Távol látok egy csillagot, múltról mesél,
gyöngéd sugarával ölébe von, sugdos:
Nézd, hogy ragyogtam egykoron én,
most hordozom nevem átkos bélyegét.
Nem született ragyogó fényben, és
ha híttam is, ő hátat fordított.
Felesleges a jajszó, ő ebből nem ért
semmit se meg, hisz kimondta rég
az öreg Nietzsche: az, kit keresünk, halott.
Nem mind arany, ami fénylik, s mért
hajtanám rabigába fejem, ha magamtól
is sejtem, mi a rossz s mi fán érlődék
a jó?
Miért fürödnék más vérében én,
kérdem, könnytől maszatos
arccal, s már ordítanék, üvöltenék,
mindhiába: néma, nem felel az ég.
Hogy siet a sok kis hős, gerendákért
szemet vájni, persze, magától
a szálkából font pilláit észre sem vevé –
mit ér a hit ott, hol nem szólnak a csillagok?
KAMU SEDANG MEMBACA
Rímbokréta
PuisiÚjabb versesgyűjteményre adom a fejem, ha már itt fekszenek a fiókomban, ennyi erővel posztolhatnám is őket. Szabad és kötött is egyaránt található lesz benne, időszakosan fogom igazítani, hogy éppen melyiket töltöm fel. Elsősorban azok fognak ide k...
