Torkomban dobog a szívem, míg kavicsot őröl talpam –
hisz a cipőmet már ebben a táncban rég elhagytam.
Szabadság. Szerelem. Lehet ezt a kettőt egyszerre kérnem?
Vagy csak egyik jár és a másik már nem?
Kire gondolsz, mikor este lehajtod fejed a párnára?
Mi hajt előre, hogy folytasd, és fel ne add,
mikor oly közel már az a bizonyos célvonal?
A kevesebb néha több: micsoda őrület, nem?
Mire gondolsz, hogy ha azt mondod, szeretsz?
Minden rajtad múlik; harsogják a self-helpesek.
És mi van akkor, ha mégsem?
Ha a cél, amit kitűztem, az még túl elérhetetlen?
Éljem az álmaim, de hogy, ha megbénít a félelem?
Ezért erről inkább csak merengek.
Mert ha megélném, és eléd állnék, majd
attól rettegnék újra, hogy mindez igaz sem volt – mese habbal.
ESTÁS LEYENDO
Rímbokréta
PoesíaÚjabb versesgyűjteményre adom a fejem, ha már itt fekszenek a fiókomban, ennyi erővel posztolhatnám is őket. Szabad és kötött is egyaránt található lesz benne, időszakosan fogom igazítani, hogy éppen melyiket töltöm fel. Elsősorban azok fognak ide k...
