Nincs itt látnivaló. Sosem volt talán –
csak elhittem egy hülye illúziót, de
az ébredés megint kupán vág.
Harminc év, és hiábavaló, csak árny,
amit te látsz, ha rám nézel, s elhiszed,
hogy ez a kagyló rejt valamit. Hát,
barátom, el kell mondjam, jobb lenne,
ha nem föltételeznél semmit sem.
Rólam aztán pláne. Hiány,
az itt bőven akad. A nagy semmi. Lám,
azt mondják, kong az üres, de hangját
nem hallani. Van, mi selejt.
Ez volnék én. A szél kapkod el,
és minden rám pazarolt figyelemért kár.
Sodródom. Ez az igazság.
Mert nincsen miért küzdjek már.
Nem merek álmodni sem, félek,
hogy ismét eltaszított leszek.
Felesleges. Szinte homlokomba vájt
bélyeg, nem üvölt. És ezért parább.
Hogy ez így visszhangzik bennem.
Felesleges.
BINABASA MO ANG
Rímbokréta
PoetryÚjabb versesgyűjteményre adom a fejem, ha már itt fekszenek a fiókomban, ennyi erővel posztolhatnám is őket. Szabad és kötött is egyaránt található lesz benne, időszakosan fogom igazítani, hogy éppen melyiket töltöm fel. Elsősorban azok fognak ide k...
