Ketyeg az óra, forog a kerék –
A Krisztust a trónról már rég lelökték.
Fogyasztói kosár ül most helyén:
beledöglünk abba, hogy milliók az egyért.
Vak vagy, Ádám? Évike remél,
hogy sarkát nem taposod többé.
De süket fülekre talál az egyszerűség.
Kiszáradt folyók, tavakért
ki emeli fel hangját, szólj? Kiért
sírnak ma a harangok: a holnapért?
Mert mindenki őrül a ma gondjaiért,
s a holnappal mit sem törődvén
szítja magasba a fogyasztás tüzét.
De ez már régen tűzvész.
Irt kapcsolatokat, életeket, s pénzért
bárki lelke megvehető olcsó sintér.
Ne legyél költő: a becsületed mit sem ér,
mondták nekem pályám kezdetén.
Mégis, én inkább üvöltök, mert nem semmiért
eresztem ki a hangom: A Földért,
az édes hazámért teszem, ki ölén
ringat engem, mióta karján ért
engem a születés.
S a szél suttogásában kérlek, hallani véld
ezer dalát arról, hogy miértünk él.
Ily gondoskodó anyára te komolyan kezet emelnél?!
JE LEEST
Rímbokréta
PoëzieÚjabb versesgyűjteményre adom a fejem, ha már itt fekszenek a fiókomban, ennyi erővel posztolhatnám is őket. Szabad és kötött is egyaránt található lesz benne, időszakosan fogom igazítani, hogy éppen melyiket töltöm fel. Elsősorban azok fognak ide k...
