Szemfelhőből hull
zápor, napfényben úszik
a táj: keserű.
Reggel van, harmat –
surrogó fűben tücsök-
korál lábamnál.
Szalagos Duna
kéklik a messzeségben,
vonatom suhan.
Döntések súlya
vállamat húzza mélybe,
megremeg a szív.
Repkény zöldellőn
pihen, drótkerítésen –
örökkévaló.
Tornyosul felhők
árja fejem felett, fut
ki merre csak lát.
CZYTASZ
Rímbokréta
PoezjaÚjabb versesgyűjteményre adom a fejem, ha már itt fekszenek a fiókomban, ennyi erővel posztolhatnám is őket. Szabad és kötött is egyaránt található lesz benne, időszakosan fogom igazítani, hogy éppen melyiket töltöm fel. Elsősorban azok fognak ide k...
