Csend ül a levegőben.
Fejem végre felszínt
ér. Kapálózom, hogy a vizet
telt tüdőmből tudjam kint.
Még éget, hogy a kín
csak fantomfájdalom a fejben.
Még ajkam lilul, de a szín
lassan visszatér, ahogy vérem
ereimbe szökik újra lüktetni.
Csak most döbbentem erre
rá: szabad nekem is levegő venni.
2024-09-16, Érdliget
ESTÁS LEYENDO
Rímbokréta
PoesíaÚjabb versesgyűjteményre adom a fejem, ha már itt fekszenek a fiókomban, ennyi erővel posztolhatnám is őket. Szabad és kötött is egyaránt található lesz benne, időszakosan fogom igazítani, hogy éppen melyiket töltöm fel. Elsősorban azok fognak ide k...
