Benne járunk a márciusban,
mégis, mintha ősz volna:
zápor után sáros a föld,
beborult az ég is felettünk.
Bambusz ága hajladoz búsan,
Hívja a napot, mindhiába –
Nem gondol az a gyötrő
kínra, mi belülről lassan felőröl.
Durcásan hallgat a gaz, néma
marad panaszos sóhajtásunkra,
ajtaján hiába is dörömbölsz,
szeretetért miért neki könyörögsz?
Mitőlünk az jóval hatalmasabb,
Ne sírj utána, édes bodzafa!
Lásd, léted szívemnek mily öröm,
Ti vagytok nekem kedves gyönyöröm.
ESTÁS LEYENDO
Rímbokréta
PoesíaÚjabb versesgyűjteményre adom a fejem, ha már itt fekszenek a fiókomban, ennyi erővel posztolhatnám is őket. Szabad és kötött is egyaránt található lesz benne, időszakosan fogom igazítani, hogy éppen melyiket töltöm fel. Elsősorban azok fognak ide k...
