Hősök? (Sonic fanfiction)

14. fejezet

  - Sonic... Emlékszel még arra, amikor fiatalok voltunk?

  - Igen, Miles. Emlékszem... De jó volt... És most nézz tükörbe. Megöregedtünk.

  - Mennyire naív voltál, hogy azt hitted fontos vagy nekem.

  Sonic pánikba esve riadt fel rémálmából. Szemét az alvó Milesra szegezte, hogy ellenőrizze barátja valóban megöregedett-e. Megkönnyebbülten mosolyodott el, amikor meglátta azt a fiatal arcot, azután eszébe jutott az a bizonyos mondat Miles szájából, és elszomorodott.

  - Kicsim, el fogsz késni. - nyitott be Gloria csendesen.

  - Nem érdekel...

  - Gyere, szívem. Jó lesz.

  - Frászt...

  Sonic elhelyezkedett padjában, nehéz könyveit letette asztalára, és sóhajtott.

  - Ez igen! - nézett rá Knuckles döbbenten.

  - Mi az?

  - Nem dobtad őket az asztalra! Csak szépen letetted!

  - Hát, ha szerinted ez ekkora művészet... akkor művészlélek vagyok, igaz?

  - De tényleg. Semmi hirtelen mozdulat, pedig már letelt a nap negyede.

  - Ez még nem a negyede volt, Knux...

  - Akkor a... negyedének a negyede... mindegy, nem? Érted mire célzok!

  - Aha. Asszem.

  - Miles hol van? Még nem is láttam ma. Nem veled jött?

  - Nem jön ma. És szerintem a héten sem fog... De pont erről akartam beszélni veled.

  - Beteg?

  - Nem... Kimehetnénk a folyosóra? Csendesebb hely kell ehhez.

  - Persze, de mindjárt becsengetnek.

  - Nem számít. Gyere, ez fontosabb.

  Sonic megszorította Knuckles karját, és kihúzta őt a teremből. A mosdóba vonultak néhány percre. Sonic becsukta az ajtót.

  - Gondolom tudni fognak róla, de nem szeretném ha bárkinek kikotyognád, amit most fogok mondani.

  - Becsszó!

  - Nem szeretném, ha Milest piszkálnák emiatt.

  - Mi miatt?

  - Kezdeném a jó hírrel: Miles nálunk fog lakni.

  - Mivan??

  - De jön a rossz hír: Miles apja elhúzott innen.

  - Hogy?? Miért?!

  - Nem mondta. Csak fogta a cuccait, és... tudod... eltűnt. Ennyi.

  - Mint Petőfi?

  - Pont úgy, mint Petőfi, csak látványosabban. Egyetlen szemtanúja volt: Miles. Próbálta visszatartani, de az apja félrelökte, és örökre elköszönt tőle. Aztán becsapta az ajtót. Miles pedig azóta nem is látta. De már nem is engedném, hogy lássa.

  - Na végre elment az a rohadék! Végre!

  - Én is ezt mondtam!

  - Miles is biztosan örül, hogy megszabadult tőle.

  - Ami azt illeti... egyáltalán nem...

  - Akkor nem örül, bocsi, ezt nem tudtam...

  - Tudom, hogy gyűlölöd anyukádat, de...