Hősök? (Sonic fanfiction)

15. fejezet

  - Knux! Knux, hallasz engem? Knuckles! Haver! Ne hagyj itt! Kérlek, ne hagyj itt! Kérlek! Haver, ne csináld! - borult le a földre Sonic. - Ne halj még meg! Ne menj a fény felé!!!

  - Ne játszd túl. - nyitotta ki Knuckles az egyik szemét sunyiban.

  - Pssz! A halottak nem beszélnek!

  - Srácok, ez csak kidobó! Sonic, te meg gyere már! Még nem dobtak ki! - kiabált Blaze futás közben.

  - Igazad van. Tovább kell küzdenem. De nélküle nem megy!

  - Menni fog haver. - küszködött szavaival Knuckles. - Menni fog... Menj tovább nélkülem!

Sonic röhögni kezdett, és nem vette észre a felé érkező labdát, ami váratlanul eltalálta a hátát.

  - Áú! A fenébe! Neee! Édes élet! - terült el a földön. - Mármint... Knux, nélküled amúgy sem lett volna értelme! Vigyél magaddal, édes halál! - nyúlt reszkető kezével a levegőbe. - Ölj meg! Ölj meg, ne kímélt!

  - Srácok... Annyira éretlenek vagytok... - figyelte Blaze a padlón vergődő fiúkat, és fogta a fejét.

  - Na, haver! Most mindketten kiestünk. - ült fel Knuckles.

  - Ritka, hogy én kiesek. - ült fel Sonic is.

  - Miles hogy van?

  - Nem jól...

  - Ma meglátogathatom?

  - Azt hiszem magányra vágyik... Már nem is velem alszik... Tegnap éjszaka már a vendégszobában aludt, ma pedig odaviszi a cuccait, és saját szobája lesz.

  - Hamar felnőtt, mi?

  - Saját magának készít reggelit.

  - Szerinted milyen felnőttnek lenni? Mit jelent az?

  - Tudja a fene... de azt mondják a gyermekkor a legszebb.

  - Ez? Ez a legszebb? A francba... Viccelek!

  - Tudom. - kuncogott.

  - Ma át jösz délután?

  - Nem rossz ötlet! Suliból egyenesen hozzátok.

  - Majd szólok muteromnak, hogy hívja fel anyukádat, hogy nálam vagy.

  - Muter?? Mióta hívod te muternek anyukádat?

  - Nem régóta.

  - Ennyire megutáltad?

  Megszólalt a csengő, mielőtt valaszolhatott volna. Knuckles Sonic-cal együtt felpattant, és a folyosóra gyalogolt.

  - Szóval?

  - Mi szóval? - sétált oda a szekrényéhez Knuckles.

  - Ennyire utálod?

  - Ja.

  - Miért?

  - Mert egy vinnyogós picsa.

  - Beléd meg mi ütött?! Te vagy a legigazságosabb és legjószívűbb, akit ismerek. Te nem beszélnél így senkiről.

  - De ha egyszer az? Nem akarok hazudni. Tényleg az.

  - Miért?

  - Állandóan a te anyukádhoz jár, és pityereg... és isznak, de én nem mehetek Apához, mert ő egyre többet iszik. Szerinted?! Igazságos ez?! Nem. Na ugye! Megérdemli, hogy picsának nevezzem!