Hősök? (Sonic fanfiction)

27. fejezet

Silver egy vastag, barna bőrkötésű könyvvel a kezében jelent meg az iskolában. Knuckles a barátait várva ült a padjában. Már három napja egyikük sem jött be, őt pedig az aggódás kerülgette, és valami bajlós előérzet. Aznap sem jelentek meg, úgyhogy úgy döntött, hogy Silver mellé ül, ameddig Sonic nem tér vissza.

  - Szia. - köszönt neki.

  - Szia, Knuckles! Hogy érzed magad? - fordult hozzá Silver jókedvűen.

  - Jól, köszönöm. Te hogy vagy?

  - Én is jól.

  - Bánnád ha ide ülnék a héten?

  - Dehogy is! Gyere nyugodtan!

  - Köszönöm.

  Knuckles kíváncsi arccal Silver könyvére pillantott.

  - Mit olvasol? - kérdezte.

  - Rejtély a szigeten.

  - Érdekes címe van. Megnézhetem?

  - Jó hogy! - nyújtotta át neki a regényt. 

  Knuckles végighúzta az ujját a bőrből készült borító felületén, aztán megfordította, és elolvasta a hátulján lévő tartalmát.

  - Nagyon érdekesnek tűnik. - csillant fel lila szeme.

  - Kölcsön adhatom.

  - Csak ha kiolvastad.

  - Te szoktál olvasni?

  - Nem. Viszont... nem tűnik olyan vészesnek.

  - Egyáltalán nem vészes!

  Knuckles kinyitotta a könyvet valahol középtájon, és elolvasott egy-két mondatot.

  - Szagold meg! - mosolygott Silver.

  - Miért?

  - Iszonyú jó illata van! Én minden könyvből szagmintát veszek. Bármilyen könyv kerül a kezembe, akár tankönyv, akár regény...

  Knuckles a lapok közé dugta fekete orrát, és szippantott egy mélyet. Elvarázsolva emelte fel a fejét.

  - Elbűvölő! - adta neki vissza a könyvet.

  Silver kézbe vette, majd jólesően ő is beleszagolt, az illat pedig egyszerre idézte fel benne a regény összes szereplőjét, a szereplők mélységét, a történetet, a párbeszédeket, s mint mikor egy személyhez az emberi agy illatot kapcsol, úgy kapcsolta össze ennek a mobiánnak az elméje a regény világát a könyv szagával.

  - Azt mondod nem szoktál olvasni, de elkezdenél?

  - Így van. - bólintott a hangyászsün.

  - Tessék. - nyomta hirtelen a kezébe a könyvet.

  - Ne! Előbb neked kell...

  - Ne tiltakozz, olvass bele! Elkezded itt, és ha tetszik, akkor megkapod tőlem névnapodra. - kacsintott.

  - Te tudod, hogy jövőhéten névnapom lesz?

  - Felírtam az osztályból mindenki névnapját és születésnapját.

  - Azta... nem vagy semmi!

  Knuckles a regény elejére lapozott, majd olvasni kezdte a sorokat. Sötétlila szemei belemélyültek, a külvilág lassan szertefoszlott körülötte, osztálya köddé vált, a hangok tompulni kezdtek, az illatok elillantak, egyetlen szag pedig a könyv csábító lapjai közül szökött orrába, egyetlen létező világ már csak a regény hatalmas, mélységes szigete maradt, amelyet most kezdett el felfedezni. A tanár lökte őt ki ebből a világból, hangja mindent elsöpört, Knuckles észbe kapott és becsukta a könyvet.