Hősök? (Sonic fanfiction)

23. fejezet

  - Te hiszel a halál utáni életben? - tette fel a kérdést Sonic kíváncsian anyjának.

  Tails mellette ülve várta a válaszát, éjkék szemei pedig érdeklődve figyeltek.

  - Én inkább a Földi életben hiszek. - válaszolt anyjuk. - Nem tudom mi lesz ezután... Nem tudhatom, hogy mi van a halál után...

  - De egyszer már említetted Timnek, hogy te mindig a Mennyországba akartál jutni. - szakította félbe Tails.

  - Ez így van.

  - Akkor hittél benne?

  - Nem.

  - Nem?

  - Én másképp értelmezem ezt a szót.

  - Ezt hogy érted?

  - Nem hiszem, hogy ahhoz, hogy nekünk jó legyen, hogy megkapjuk a jutalmunkat, meg kell halnunk. A Mennyország itt van a Földön.

  - Ez az egész?

  - Nem. Nem az egész.

  - Hol van?

  - Mindenkié máshol. Kinek mit jelent az otthon, a biztonság, vagy a megérdemelt helye. Ahol jól érzi magát, ahol önmaga lehet. Amire szüksége van a lelkének, azt ott megkapja. Ahová való vagy, az lesz a te Mennyországod. Nekem a színpad, én ott vagyok szabad. És itt, veletek. Itthon. Nem kell ehhez meghalni, vagy végigolvasni a Bibliát, elég csak kimenni a rétre, tudjátok?

  - Ez tetszik.

  - Nekem is. - bólintott Sonic.

  - Én is a Földi létben hiszek.

  - Én is. Apa ő miben hisz?

  - Semmiben. Ő néha még ezt a világot is megkérdőjelezi.

  Tails elnevette magát.

  - Milyen igaza van! Lehet, hogy csak álmodunk!

  - Van benne valami!

  - Na jól van, fiúk. - állt fel Gloria. - Nekem gyakorolnom kell. Szólóban táncolok majd.

  - Mi? Tényleg?? - csodálkozott Tails.

  - Igen.

  Sonic felállt.

  - Nekem is gyakorolnom kellene. Silvernél próbálunk.

  - Nocsak! - fordult felé Tails. - Várod már?

  - Amúgy... igen.

  - Tényleg?

  - Már... már kibékültünk.

  - A raktárban?

  - Ott...

  Sonic felkapta fekete pulcsiját, és kilépett az ajtón. Silverrel a főutcán találkoztak, onnan pedig a fehér fiú mutatta az utat. Mellettük több autó is elsuhant, Sonic még mindig kikerekedett szemekkel bámulta őket. Előttük két ember férfi sétált. Ahogy elhaladtak mellettük, ők összeszűkült szemekkel bámulták meg a fiúkat.

  - Te, ezek azok a... - súgta az egyik férfi.

  - Mobiánok. - suttogott a másik is, de még így is hallották a gúnyt a hangjában.

  - Hé! Vigyázz a szádra! - szólt rájuk Sonic.

  Silver a benne rejlő szörnyet próbálta felszínre hozni, és a két férfira szólni, de száján végül annyi csúszott ki: