Gyermekként még nem is sejti az ember, mennyivel nagyobb ez a világ, mint gondolta. A világ akkora, amennyit eddig látott belőle, számára az a mindenség, és a legnagyobb kirándulás, az a sarkon lévő játszótér lesz. De a gyerek nő egy kicsit... Számítógépen keresztül kapja az ingereket, szeme elé pedig képek és videók tárulnak, melyek csak azt sugallják, hogy a világnak rengeteg ismeretlen pontja van még. Ez van, a kölyök kinövi a szobáját, kinövi iskoláját, kinövi a városát, és világot akar látni. Sonicnak sem volt elegendő egy idő után az, ami körülvette, de nem vallotta be szomorú barátjának és öccsének, hogy ő titkon alig várja, hogy végre új környékeket fedezzen fel. Lelkében az izgatottság tombolt, szíve hevesen vert, vére forrt a kíváncsiságtól, lábai pedig készen álltak körberohanni az egész világot. Ez a kalandvágyó sün lassan átlépett egy új világba, a Föld azon részére, ahol mi élünk. Ahol az utcákat nem tátongó üresség lepi be, hanem hangos, zajos járművek, az emberek pedig rohannak, az ingerek mindenhonnan utólérik őket, szemből, két oldalról, hátulról, és nekünk egyre több, és több kell belőle...
A költözés nem egyszerű. A gyerekek számára azért nem, mert megszokott világukból hirtelen egy vadidegen környezetbe csöppennek, és fogalmuk sincs mi merre, egyelőre semmilyen emlék nem fűzi őket semmihez, nem tudnak mit mihez kötni. Felnőtteknek az ügy azért bonyolultabb, mert Gloriának új munkahelyhez kellett alkalmazkodnia, ezen kívül a szülők dolga volt a berendezkedés, és emellett a gyermekeik szükségleteire is figyelniük kellett. Tails mindenben a segítségükre volt, összerakta a szekrényt, az íróasztalokat, és segített Tim-nek összeszerelni a számítógépeket is. Sonic eközben felfedezett utcákat a környéken, megtalálta az összes közelben lévő kisboltot, de ahogy messziről meglátta a tolakodó embereket, egyszerre lefagyott. Hihetetlenül magasnak tűntek az alakok, még így messziről is, és pont úgy néznek ki, mint ahogy a tévében látta őket. Hosszú végtagjaikon megakadt a szeme, arcukat nem látta, egyelőre annyira közel még nem merészkedett hozzájuk. Visszaszaladt a házához, és felrohant az emeletre.
- Anya! ANYAAA!!! Apa! Tails!
- Mi történt? - fordult meg a testvére.
- Láttam! Láttam őket!
- Az embereket?
- Igen!
- Én is meg akarom nézni!
- Menj csak, Tails! Ezt megoldjuk Timmel. - engedte őt el Gloria.
- Nemsokára jövök! - tartott Tails Soniccal, és már rohantak is, hogy meglessenek fajtáink közül néhányat.
- Tails! Szerinted elbírnál? - torpant meg Sonic.
- Nem tudom. Miért?
- Kipróbálhatnám a repülést.
- Nem tudnálak magasra vinni.
- Nem baj, akkor alacsonyan jó lesz.
- Oké, gyere. - szállt fel a levegőbe, és megragadta Sonic kinyújtott karjait, majd erőlködve pár centivel a földtől elemelte őt.
- Ezaz! Sikerül!
- Jézusom, de nehéz vagy! - emelte magasabbra, és nagyon lassan haladt előre.
- Repülök! El sem hiszem, hogy repülök!
Knuckles odaszaladt hozzájuk.
- Na de a kuka nem arra van!
- Mi? - pillantott oldalra Tails.
- Nem a szemetet készülsz kidobni?
Tails felnevetett, Sonic pedig a levegőben kezdett kapálózbni, miközben kiabált:
VOCÊ ESTÁ LENDO
Hősök? (Sonic fanfiction)
Fanfic,,Sonic felnézett. Mélyzöld szemei végigfutottak az udvaron. Fáradt tekintete összeszűkült. A körülötte szaladgáló diákok mintha csak másik idősíkban mozognának, sokkal fürgébbek és élénkebbek voltak nála, ő pedig összegörnyedve figyelte a rohanó vi...
