Hősök? (Sonic fanfiction)

6. fejezet

Gregor felkiabált az emeletre:

  - Elmentem! Majd jövök holnap!

  Miles csak forgatta a szemét, s már nem volt kedve kimenni a szobából, hogy köszönjön apjának, ha már ő sem ment fel hozzá. Sonic a repülőgéppel játszadozott

  - Most megint lelép? - kérdezte.

  - Igen. Megint. - felelt Miles unottan.

  - Megyünk hozzám?
Miles összeszedte cuccait, táskáját vállára vette, majd ketten együtt üresen hagyták azt a rozoga lakást.

  - Meg kellett volna beszélnünk előtte! - háborgott Gloria halkan, ameddig Miles lepakolt a szobában. - Ki sincs takarítva nálad!

  - Nem számít Anya, nem számít!

  - Megbeszélhettük volna, és akkor én is készülök.

  - Anya. Miles apja lelépett.

  - Hogy?

  - Ma éjszakára. Miles egyedül maradt volna otthon.

  - Miles, igaz ez? - nyitott be a szobába Gloria.

  - Micsoda? - kérdezte Miles.

  - Sonic azt mondja apukád nincs otthon, és nincs aki vigyázzon rád.

  - Így van. De tudok magamra vigyázni. - felelte teljesen őszintén.

  Gloria visszalépett Sonichoz a folyosóra.

  - Ez komoly?

  - Igen, Anya. Ez komoly.

  - Úristen... muszáj szólni erről...

  - Ki akarod tenni ennek Milest? Rendőrségi ügybe keverni? Bíróság elé állítani? Nem örülne neki. Inkább maradjon nálunk.

  - Jó. De ez akkor is felelőtlenség. Ezt muszáj...

  - Anya, kérlek. Én bármikor befogadom.

  - Jólvan.

  - Na, Miles! - ment be a szobába Sonic, és csukta az ajtót. - Mit csináljunk? Akarsz megnézni egy filmet?

  - Benne vagyok.
A televízió elé telepedtek, elhelyezkedtek az ágyon, Sonic pedig egy számukra ismeretlen letöltött filmet keresett ki.

  - Mi is a címe?

  - A Pál utcai sünök.

  Rágcsákkal a kezükben figyelték a jeleneteket, és egyikük sem mert pislogni, le ne maradjon valamiről. Egyik pillanatban a filmben szereplő kis fehér sün, Nemecsek, akit egy Silver nevű színész játszott, diáktársai előtt szégyenült meg. Társai hangosan nevettek, kezüket kinyújtották, ujjal mutogattak a fiúra, látványosan megalázva őt. Nemecsek a kör közepén állt, lehajtott fejjel. Sonic Milesra nézett, és szinte biztos volt benne, hogy éppen azon gondolkodik, mennyire átérzi a kis Nemecsek fájdalmát.

  - Milyen hiteles színész... - mondta Sonic.

  - Az. De a jelenet nem eléggé.

  - Hogy?

  - Mindenki ott ál, hogy: Hehehe! Ujjakkal mutogatnak rá, még szabályos kört is alkotnak neki, hangosan vihognak... Ha valakit csúfolnak, az nem ilyen.

  - Nem?

  - Nem, az olyan, hogy elsétálsz az utcán, és mögötted összesúgnak, vagy halkan, nagyon visszafogottan nevetnek, mintha süket is lennél, nem csak torzszülött.