Hősök? (Sonic fanfiction)

21. fejezet

  Silvernek megállíthatatlanul terjedt a híre az iskolában. Ebédnél arról zajlott a vita, hogy melyik társasághoz üljön. Silver tehetetlenül állt az asztalok között, ameddig a társai veszekedtek. Tálcáját a kezében tartva figyelte a párbeszédet:

  - Nekem több kérdésem van hozzá. Velem fog ülni.

  - Velünk barátkozott össze először. Nem veletek!

  Silver készült letenni a fenekét az egyik székre, de egy srác rá morgott, mire Silver meggondolta magát, és állva maradt.

  - Órán megbeszéltük, hogy velünk fog ülni!

  - Nekünk is ezt mondta!

  - Srácok, srácok, nyugalom! - csillapította őket Silver türelmesen. - Ma ezzel a társasággal ülök, holnap pedig veletek.

  - Válassz inkább kivel szeretnél többet lógni.

  - Azt nem lehet, hogy több csapattal is logók?

  - Mi nem vagyunk jóban azzal a csapattal. Úgyhogy nem. Válassz egyet.

  - Nem akarok ellenségeket.

  - Inkább ülj hozzánk! - mondta az egyik kislány, aki egyik bandához sem tartozott.

  - Akkor ma veled eszek. - mondta mosolyogva Silver, és elindult a kislánnyal.

  - Ez is a te hibád, barom! - lökte meg az egyik fiú a másikat.

  Az visszalökött. A meglökött fél újra támadott, beszállt hozzájuk egy harmadik is, és gyorsan kialakult egy kisebb verekedés. Sonic a tálcájával sétált el mellettük, helyet keresve, az egyik fiú pedig véletlenül megütötte őt.

  - Hé! Óvatosabban! - szólt rá Sonic.

  - Mivan?! Mivan??! Mit akarsz?! Verekedni?! - kötött belé egy fiú, Ron.

  - Seggfej... - fordított nekik hátat.

  - Mit mondtál?! Mit mondtál, köcsög?!

  - Semmit.

  - Veled még számolunk!

  - Remek! Már várom!

  - Várjad is! Barom...

  Ebéd után Sonic a szekrényéhez sietett, hogy összeszedje a cuccait, mielőtt hazamegy. Táskáját a földre rakta, kinyitotta a szekrényt, és kivette belőle a tornacipőjét, néhány tankönyvével együtt. Amikor megfordult, Ron állt mögötte, keresztbe tett karokkal, dühös tekintettel, és azt mondta:

  - Gyere! Gyűrj le minket!

  - Nem... én nem verekszem. Nem akarok bajt. - tiltakozott Sonic.

  - Gyere, rendezzük le! Asszed olyan kemény vagy, mi?

  - Nem. Én nem vagyok.

  - Keménykedni próbálsz? Keménynek hiszed magad?

  - Nem. Pontosan az ellenkezője vagyok.

  - Gyere! Mutasd meg! Mutasd meg milyen kemény vagy!

  - Gyenge vagyok.

  - Figyelem, mobiánok! Most odakint olyan bunyó lesz! - kiáltotta el magát.

  - Hahó, mobiánok! Nem lesz itt semmilyen verekedés, mert gyenge vagyok! És ez a srác itt mellettem százszor erősebb! És erős a gyenge ellen nem fer!

  - Úgy összeverlek, hogy azt se tudod majd ki vagy!

  - Megoldom helyetted! - kiabált, és finoman ütni kezdte magát az öklével. - Áh! Áúú! Áúúú!! Olyan gyenge vagyok, hogy még ez a gyenge kéz is legyőz engem! Áú!! - ereszkedett lassan a földre. - Ennyi ütés is elég! Áh! - feküdt le a padlóra. - Áh, ez fáj! Hagyd abba! - hempergett, és közben ütötte magát. - Ezt akartad? Ezt?! Ezt, Ron?! Tessék, el vagyok intézve! - ordította, és minden szem rá szegeződött.