Kérlek.

4.

Ugyan. Nem tartott egy kicsit sem a szőke hajútól. Egyszerűen nem volt kedve ehhez az egészhez. Csak még egy dolog ami lefárasztja és egyáltalán nem bízott a kölyökben.

A friss levegő most jól esett neki, felébresztette kicsit. Régen ilyenkor ebben a helyzetben biztos rágyújtott volna, de leszokott. Fiatal korában eléggé függője volt és egy kész kínszenvedésbe telt mire sikerült leraknia. Igaz, ha annyira szétvan esve idegileg vagy akárhogy, azokra az esetekre mindig van nála, hiába nem kellene sportoló létére.

Taehyungon látszott hogy keresi a fekete hajú tekintetét, de az sosem figyelt rá. Összepréselte száját és úgy nézett utána, majd Yoongira szentelte figyelmét. Nem értette a magasabb viselkedését. Bunkó volt és nem ezt gondolta róla.

A barna hajú összeráncolt szemöldökkel nézte ahogy legjobb barátja kimegy az ajtón. Fújtatott egyet gyerekességén és inkább Taehyunghoz kezdett el beszélni.

-Ne is törődj vele.-legyintett majd mutatta neki hogy üljön le mellé nyugodtan.

-Miért ilyen bunkó velem?-kezdte rögtön magát okolni a szőke.

-Nem a te hibád. Jungkook már csak ilyen.-ivott bele italába-Tudod nekem meddig tartott mire a bizalmába fogadott?-fordul már majdnem felháborodva felé. Taehyung csak megrázza fejét és várja a választ.-Majdnem egy évbe, baszki!-artikulál hitetlenkedve.

-De miért?-kíváncsian vonja fel szemöldökeit.

-Nem szereti az embereket.-rántja meg hanyagul a vállát-Érthető módon.-teszi még hozzá, de inkább csendben marad mert rájött, lehet nem kellett volna semmit sem mondania.

-Ezt hogy érted?-hajol közelebb a barna hajúhoz de az rá sem néz.

Yoongi csak vállat ránt, meg sem szólal. Fogdossa poharát, miközben Tae csak csalódottan sóhajt egyet.

Jungkook épp ekkor tért vissza közéjük, gyorsan lehúzta a maradék vizet ami poharában volt és előkapva pénztárcáját tett a pultra egy rakat pénzt. Barátja csak felhúzott szemöldökkel nézett rá.

-Hazamegyek.-álmos szemekkel figyeli értetlen arcát.

-Még csak kilenc óra múlt!-hisztérikusan szól utána.

-Van már társaságod.-indul meg a kijárat felé, de eléállnak.

Idegesen sóhajtva csukja be egy pillanatra szemét majd megnézi hogy ki volt az a nyomorék aki nem engedi ki. Vele egy magas volt körülbelül, de még sosem látta. Kihívóan méregette a fekete hajút, aki türelmetlenül birizgálta ujjait.

-Igen?-próbál nyugodtan beszélni, de ha nem mennek el az útjából, nem fogja sokáig bírni.

-Nem tetszik a pofád.-vigyorog képébe ami miatt érezhető rajta az alkohol.

-Az érzés kölcsönös. Menj az útból.-kerülné ki, de az visszalöki eredeti pozíciójába.

Yoongi felállt, közelebb ment és készen állt arra hogy ha kell, akkor levegye barátját majd a másik idiótáról. Tudta, ha a fekete hajúnak elborul az agya, még a rendőrséget is kihívhatják rá.

-De nagy szád lett.-nevet fel-Nagy bokszoló vagy, most meg menekülsz az igazi küzdelem elől!-löki meg mostmár fintorogva.

Jungkook csak mély levegőt vesz, kezeit ökölbe szorítja és igyekszik visszafogni magát.

-Ez nem egy megjátszott szar mint amit te csinálsz.-hajol bele arcába vigyorogva-Mibe fogadunk hogy még ütni se tudsz rendesen.-neveti el magát.

-Ohh, igen?-a fekete hajú gúnyosan elvigyorodik majd egy gyors jobbost üt be neki. Az hátra hőköl és arcát fogja.

-Te nyomorult..-nem tudta befejezni, Jungkook hirtelen ütötte gyomorszájon.

Nem bírta visszafogni magát, hogy is bírta volna. Provokálták, azt pedig nagyon nehezen tűri. Levezeti feszültségét rajta, de ezt csak kiérdemelte magának a még mindig ismeretlen pasas.

Többen is nézték ahogy szarrá veri már a földön fekvőt a bokszoló, de nem mertek beleszólni. Yoongi érezte azt hogy már elég, mikor már látta a csávón hogy az ájulás szélén jár. Kiesett a sokkból és gyorsan barátjához futott. Nagy nehezen leszedte róla, de épphogy megtudta tartani, mert a fekete hajú ment volna hogy folytassa amit elkezdett.

-Nyugodj már le, bazdmeg!-rázza meg kissé, hátha észhez tér egy kicsit is.

Jungkook lenyugtatta magát, mély levegőket vett, úgy ahogy az orvos is mondta neki hogy tegyen. Leszakította magáról a barna hajú kezeit és még egy utolsót rúgva a földön fekvőbe, elhagyta a kocsmát.

Barátja észbe kapott és utána futott. Leakarta baszni, de rendesen.

-Ez meg mi a faszom volt?!-kiált miközben próbálja utolérni-Felfogtad mit csináltál?! Ez a tévébe is bekerülhet!-morogja idegesen.

-Fogd már be, basszameg!-fordul hirtelen hátra-Leszarom! Oké?!-lép pár lépést felé.

-Nem. Kurvára nem oké!-megy ő is közelebb-Megint behívhatnak emiatt és most kibaszottul nem fogod megúszni!-mutogat idegesen-Csak tudnám megint mi a faszom borította ki az agyadat.-nevet hisztérikusan-Már megint nem jársz a terápiákra? Mert ha nem, esküszöm elráncigállak.-szorítja össze állkapcsát nyugtatásképpen.

-Semmi szükségem szaros terápiákra.-tárja szét karjait. Barátja mögött pedig megjelenik ismét a szőke hajú és mellé áll.

-Azt látom! Nem jut el az agyadig hogy most vertél majdnem agyon valakit?!-horkant fel.

Ideges volt és még jobban zavarta Taehyung bámulása és a szemében való egyetértés Yoongival.

-Mostantól, akadj le erről. Nem érdekelnek a  faszságaid.-mutat mellkasára miközben beszél-Te pedig.-néz a szőkére-Szakadj le rólam. Leszarom hogy segítettem. Már vagy ezerszer megbántam.-sziszegi fogai közt-Nem kell a köszöneted, csak éld a kibaszott életedet tovább, azzal a nyomorék Kyungsooval.-fordít nekik hátat majd gyors léptekkel hagyja ott őket.

Mély levegő.