Kérlek.

13.

Az ölelkezésük után, Taehyung zavartan nézett ide-oda. Nem mert a bokszoló szemébe nézni, nem tudta a másik hogy tekintene rá.

Túl nagy pír volt az arcán hogy azt mutogassa a magasabbnak. Ezért kapkodva összeszedte magát meg a cuccait és egy gyors, halk 'szia' után el is ment.

Jungkook meg sem mozdult. Még mindig meglepődött volt a másik tette miatt. Kezei ökölben voltak teste mellett és csak maga elé nézett. Nem is köszönt a kisebbnek mikor az sietve elment.

Mély levegőt vett és próbálta elmulasztani a mellkasában felgyülemlett melegséget. Olyan forró volt, hogy már égett belülről. Nem tudta mitől, de azt viszont érezte, hogy semmi jót nem jelent.

Nem is foglalkozott legjobb barátjával akivel úgy összeveszett nem sokkal ezelőtt, hogy ezúttal nehéz lesz kibékülniük.

Köszönetet mondott Yoongiért, bármikor mikor tehette, de mostanában mintha túlzásba esett volna. Túl nagy lett az aggodalma és olyan mintha az anyja akarna lenni ebben a szerepben. Volt egy érzése hogy ebben mostani párkapcsolata is szerepet játszik.

Jól esett neki a törődés, de nem volt hozzászokva. Úgy nőtt fel hogy mindent magának kellett megoldania és senki nem volt a támasza. Egyedül dolgozott meg azért hogy az legyen most aki.

Nem tudja hogyan kell szeretni, senki sem tanította meg neki. Ez az egyik ok ami miatt folyamat ellöki magától a szőkét, de ezt nem szeretné neki elmondani.

Egyke születésű, sosem adatott meg neki egy testvér. Hogyan is adatott volna? Az anyja, a születése után beteg lett. Halálos. Semmit nem tudtak megtenni érte, csak hagyták hogy békében elmenjen.

Az apja utálta ezért a fiát. Úgy gondolta ez az ő hibája, hisz rögtön a születése után kezdődtek a bajok. Minden egyes nap a tudtára adta ezt neki, így megtanult ezzel együtt élni.

A bokszoló csak megrázta a fejét, nem szeretett volna ennyire visszamenni a múltba. Elég minden este arról álmodnia, nem akart még most is ezzel foglalkozni.

Meg kell keresnie a barna hajút és el kell vele beszélgetnie. Nem akar vele rossz viszonyban lenni és tudta hogy a másik sem képes erre.

Felvette cipőjét és baseball sapkáját, maszkjával együtt. Sétálva indult el a keresésére, de először azt sem tudta merre menjen.

Elment a szokásos kisbolt előtt, de ott nem volt. Járta az utcákat, de semmi. Otthon biztos nincs, ilyenkor nem szokott hazamenni. Egyetlen hely maradt, az pedig a jó öreg kocsma volt, ahova régen is jártak.

Céltudatosan ment a hely felé, ahol oly sok szép emléke készült. Köztük a verekedésekkel, bebaszásokkal. Nem sokkal később megérkezett és be is ment. Körülnézve csak pár embert látott iszogatni, akik valószínűleg munka után voltak ott.

Viszont rögtön kiszúrta legjobb barátját a pultnál iszogatni. Mellésétált és le is ült. Egy jó ideig nem szóltak a másikhoz, még csak egymásra sem néztek. Yoongi a poharát birizgálta, a fekete hajú pedig a kezeit.

-Nem volt más választásom.-szólal fel halkan az alacsonyabb.

-Mindig van más megoldás.-néz rá komolyan a másik.

-Ez tűnt a legjobbnak.-sóhajt egy aprót-Kezd egyre rosszabb lenni az állapotod és..-nem tudta befejezni.

-Ne beszélj már úgy rólam, mint egy kibaszott elmebetegről.-sziszegi fogai közt idegesen.

-Rosszabb lett és kész. Kell neked a segítség, de egyszerűen nem bírod elfogadni.-dörzsöli meg arcát fáradtan.

-Eddig is megoldottam, most is megfogom.-mindenhova néz, csak a másikra nem.

-Most kicsit más a helyzet.-horkant fel és kortyol italába.

-Minden rendben van így.-próbálja magának is beetetni amit mond, miközben ujjaival dobol a pulton.

-Most már nem csak magadat bántod a kitöréseiddel, ebbe gondolj bele.-teszi le az üres poharat.-Nem fogod bevallani, igaz?-néz rá gúnyosan mosolyogva.

Jungkook csak száját harapdálja belülről, nem képes megszólalni.

-Nem vártam mást.-veszi elő pénztárcáját-Csak segíteni szeretnék, hogy ne legyél olyan, mint az apád.-teszi le a pénzt a pultra, majd szó nélkül elmegy.

A másik csak tenyerébe teszi arcát és nagyot sóhajt. Fájtak barátja szavai, hogy ne fájtak volna? Tudta mi a gyengepontja és ezt most használatba vette.

Tudta hogy a barna hajú nem megbántani szerette volna, hanem csak tudatni vele, mennyire rossz az amit ő csinál. De ezzel nem segített, csak rontott a helyzeten.

Jungkook az apja hallatán, ölni tudott volna. Mérges volt, akárhányszor csak szóba hozta valaki. Nem akarta hogy azt lássák, hogy olyanná válik mint ő.

Túlságosan hozzá hasonlította magát, akárhányszor tükörbe nézett, őt látta. Bármikor ideges volt, őt látta magában. Elég volt neki azt látni mennyire hajaz rá, nem még hogy másoktól is azt hallgassa.

Szörnyeteg.