Kérlek.

16.

Otthon, ágyában feküdt és bámulta a plafont. Kezei mellkasán kulcsolódtak össze, lábai kinyújtva voltak.

Szemeit lecsukogatta pár percenkét huzamosabb időkre, de egyáltalán nem volt álmos. Sőt, egyáltalán nem akart pihenni.

Szó szerint nem tudott magával mit kezdeni. Nem volt hozzászokva hogy ne csináljon semmit. Általában ilyenkor edzeni szokott vagy sétálni akárhol, de most ezeket nem csinálhatta.

Yoongi tényleg komolyan gondolta szavait. Mielőtt a fekete hajú hazamehetett volna, miután elájult, barátja elkapta a kijáratnál. Megmondta neki, ha nem pihen hétvégéig legalább, akkor tényleg elmondja edzőjüknek mi történt.

Az alacsonyabb most tényleg aggódott érte, ezért "fenyegette" meg. Nem akar neki rosszat, épphogy az ellenkezőjét. Látta már a legrosszabb állapotában a másikat és nem szerette volna megint.

Most viszont nem lehetett ott nála. Párjával akarta tölteni a napot és ezt Jungkooknak is megmondta. Az csak vállat rántott és becsukta előtte az ajtót. Mérges volt barátjára és ezt nem is próbálta titkolni.

Habár azért kell otthon maradnia hogy aludjon, az mégsem megy neki. Szervezete annyira hozzá szokott már a gyógyszeres segítséghez, hogy anélkül már nem tud pihenni. Az orvos viszont még mindig nem adott neki pirulákat, ezért még a feszültség is nőtt a fekete hajúban.

Amikor csengettek, felhúzott szemöldökkel ült fel. Arról volt szó hogy haverja nem fog átmenni hozzá, mert ő annyira romantikázni akar. Azonban mégegyszer megnyomta valaki a csengőt, ezért inkább elindult a bejárat felé.

Mikor kinyitotta a falapot, szemöldökei még magasabbra mentek. Mindenkire számított, csak Taehyung apró valójára nem. Őszintén, nem is akart találkozni vele.

-Sz..Szia.-ereszt el egy kissé kínos mosolyt a szőke.

-Mit akarsz?-hanyagul veti oda a kérdést a magasabb, ezért az ápoló mosolya eltűnik.

-Yoongi küldött, hogy nézzek rád.-piszkálja nyelvével száját belülről.

-Mostmár láttál, szóval elmehetsz.-csukná be az ajtót, ha a másik nem szólna közbe.

-Várj!-kapna oda a falaphoz.

Jungkook csak sóhajt egy aprót és szemeit becsukja nyugtatásképp. Türelmetlenül néz az alacsonyabbra.

-Tudtál..aludni?-kezeit birizgálja, nem néz a másik szemeibe.

-Szerinted?-horkant egyet.

-Segíthetek?-félve teszi fel a kérdést a kérdőn néző bokszolónak.

Jungkook elgondolkozik egy pillanatra. Ha most beengedi a kisebbet, nagy valószínűséggel újra érezni fogja mellkasában azt a furcsa érzést, ami szerinte rossz. Viszont ha nem engedi be, elhalaszt talán egy jó lehetőséget. Hisz a szőke ápoló, csak tudja mi ilyenkor a teendő.

Félreáll az ajtóból Taehyung meglepetésére és engedi, had vegye le cipőjét és kabátját. A kisebb megszeppenve követi a másikat, aki leül a kanapéra.

-Használhatom a konyhát?-halkan szólal meg, mintha félne hogy a sportoló a szemével megöli.

-Mit bánom én.-fogja fejét kínjában és inkább bekapcsolja a tévét.

Az ápoló gyorsan beszalad az említett helységbe és először körülnéz. Felméri hogy mi hol van, aztán áll neki dolgainak.

Teát fog csinálni, de nem boltit, hanem saját recepteset. Nagymamája tanította még neki, mikor kicsi volt. Azóta fejből tudja a receptet és mindig ezt issza, ha ki akar kapcsolódni.

Kivette táskájából a hozzávalókat, vizet kezdett forralni, majd a növényeket kezdte előkészíteni. Nem tartott sokáig, mondhatni könnyű recept volt, Jungkooknak mégis mintha egy évtized lett volna az az idő.

Taehyung egy forró bögrével a kezében ment vissza a nappaliba. Mikor a bokszoló meglátta mit hoz, majdnem elnevette magát. Most komolyan azt csinálta, amit ő is szokott? Furcsán nézett a másikra, aki emiatt kissé összébb húzta magát.

-Mi ez?-szagolta meg az illatanyagokban szegény italt.

-Tea. Saját recept.-ül le ő is, nem messze a másiktól.

A fekete hajú szürcsölve, de belekortyol. Meglepően finomnak bizonyult, de ezt semmiképpen nem mutatta ki. Szépen lassan kortyolgatta, amíg el nem fogyott az egész.

-Hol tanultad?-teszi le a bögrét a dohányzóasztalra a bokszoló, majd elfekszik a kanapén.

-Még a mamám mutatta meg hogy kell készíteni, mikor kicsi voltam.-mosolyodik el halványan az emlékre.

-Sok mindent tanított még?-Taehyung eléggé meglepődött azon, hogy a másik ennyi kérdést tesz fel neki, de örült is.

-Nagyjából vele nőttem fel, ezért sok mindent megmutatott.-bólintott egyet állítása mellé.

Jungkooknak nem volt lehetősége megismerni a nagyszüleit és ezért mindig is haragudott szüleire. Anyja halála után, apja sosem vitte el hozzájuk, magától pedig nem tudott eljutni oda.

Pár perc csend után, amíg a szőke a kezeit nézte és piszkálta, megszólalt.

-Ha nem jó a tea, akkor..-nem fejezte be mondatát, hisz meglátta a sportoló kisimult arcát, ahogy alszik.

Halkan szuszogott, szája kissé elnyílt egymástól. Taehyung lassan felállt és közelebb lépkedett hozzá. Leguggolt mellé és úgy nézett végig a másikon ismét.

Most nem voltak bunkó megjegyzései, szemei nem tükrözték az ellenszenvét. Olyan volt mint egy gyerek.

Ártatlan.