Kérlek.

14.

A bokszoló nem akart rosszban lenni Yoongival, de a világért sem kért volna bocsánatot tőle. Ez volt az egyetlen dolog, amit sosem tett meg.

Mivel szavakba nem tudta foglalni azt, hogy barátjának valamennyire igaza van és hogy hallgatnia kellene rá, ezért cselekedeteivel próbálja kimutatni némi megbánását.

És a megfelelő módja ennek, ha eljár a terápiákra. Váltig állítja még most is, hogy neki nincs szüksége holmi dokira, aki megmondja neki mit csináljon másképp.

Viszont nem volt más lehetősége. Ez volt szerinte az egyik könnyebb módja annak hogy újra jó viszonyban legyen a barna hajúval.

Ha jobban belegondol, ő is jól kijöhet ebből az egészből. Ha kérdez az orvos valami olyat amire nem akar válaszolni, egyszerűen hazudni fog. Vagy akár kitalál valamilyen történetet hogy a doki megsajnálja, felír neki egy még erősebb altatót és mindenki jól jár.

Yoongi nyugodt szívvel hajtja álomra fejét, Jungkook pedig rémálmok nélkül. Mindenki nyer.

Most is ott áll a fehér folyosón és várja hogy az ötvenes éveiben lévő férfi behívja. Elrugaszkodik a faltól mikor látja hogy nyílik az ajtó, majd bent elfoglalja a helyét a kanapén.

-Meglepődtem mikor megláttalak, de örülök hogy eljöttél.-mosolyog rá kedvesen.

A fekete hajú bólint egyet válaszként és kényelembe helyezi magát az elkövetkezendő harminc percre.

-Mielőtt belekezdenénk, szeretnék bocsánatot kérni a múltkori viselkedésem miatt. Nem volt helyén való. Még ha csak tesztelni akartalak is, akkor sem lett volna szabad.-tisztán látszik rajta a megbánás.

A másik nem mond semmit, ismételten csak bólint egyet, ezzel is elfogadva a bocsánatkérést.

-A kérésedre visszatérve...-vesz egy kisebb sóhajt-Amíg nem mértem fel az állapotodat ami beletelik legalább egy hónapba...-néz komolyan a fekete hajú szemeibe-Nem írhatok fel neked erősebb altatót.

Amint ezt kiejtette száján, Jungkook szeme tikkelni kezdett. Az eddig doboló lába megállt és száját bökdöste belülről. Nem borult ki, de ideges lett. Próbálta leplezni dühét, viszont az tisztán látható volt az arcán.

...

Az edzőteremben püfölte a bokszzsákot, kezei már bizseregtek. Haja homlokához tapadt, nem tudja mióta csinálja. A körülötte levők csak furcsán néznek rá, de inkább nem szólnak hozzá.

Remegő lábakkal ült le egy padra és ivott bele vizébe. Yoongi nem messze tőle bámulta barátját. Nem haragudott, aggódott.

Volt is miért. Jungkook napok óta alig aludt, ha sikerült is neki, akkor is felriadt álmai miatt. Ideges is volt a doki miatt, de nem tehetett semmit. Az éjszakákat edzéssel töltötte, ennél jobban is kifárasztva testét.

De ez nem volt neki elég. Testében szétáradt a düh és fáradtság, emiatt felállt és intett egy másik, éppen edző bokszolónak.

-Tang.-legyintett neki kezével hogy kövesse.

Amikor a másik rájött, hogy mit akar tőle a magasabb, körülnézett hogy mindenki felfogta e mi történik. Mikor belépett a ringbe, felvette kesztyűit és felállt a fekete hajú ellen.

Amikor végignézett dühös valóján, nyelt egy nagyot. Nem volt rosszban a másikkal, emiatt nem értette miért őt választotta arra hogy szétverje. Nem volt mit szépíteni, tudta hogy ki fog kapni.

Amint elindították a meccset, nekiindult. Ám viszont esélye sem volt, Jungkook rögtön egy jobbossal indított. Nem tudta kikerülni, így telibe kapta. A magasabb kihasználva azt az apró elterelést, folytatta amit elkezdett csak most már két kézzel. A kisebb nem tudott mást tenni, csak védekezni.

Látszott rajta hogy már arra sem képes lassan. Néhányszor fejen is ütötte a fekete hajú és sok gyomrost is elkapott. Mikor a többi bokszoló is látta, hogy az alacsonyabb lassan összeesik, besiettek a ringbe.

Hárman fogták le a még mindig ütni akaró Jungkookot, aki megpróbálta leszedni magáról a visszatartó kezeket. Kirántotta magát a fogságból és levéve kesztyűjét, kivéve fogvédőjét vetett még egy utolsó pillantást a kisebbre. A többiek odasiettek a földön ülő bokszolóhoz és próbálták visszahozni a jelenbe.

Jungkook öltözőjébe indult, rossz érzés kerítette hatalmába. Szédült, kezei és lábai a megszokottól eltérően túlságosan is remegtek. Szemei le akartak csukódni, testét nehéznek érezte.

Yoongi követte őt, látta hogy valami nincs rendben. Tartotta a távolságot, de néha megkellett állnia mivel barátja sokszor nekidőlt a falnak hogy valami megtartsa.

Amint a fekete hajú belépett az öltözőbe, megfordult. Ekkor találta szembe magát az alacsonyabbal, aki farkasszemet nézett az ő fekete, lecsukódó szemeivel.

-Mit...-sóhajtotta ki halkan utolsó mondatát befejezetlenül egyik szemöldökét felhúzva, majd elájult.

Kimerült.