Kérlek.

6.

Fuss. Fuss. Fuss már el!
Hangoztak a fejében a szavak olyan gyorsan hogy koncentrálni sem tudott rájuk. Menekülő utat keresett, szeme ide-oda cikázott, de semmi esélyt nem látott.

Kapkodta a levegőt, zihált. Szemei megteltek könnyekkel, kezei próbálták felállítani, de lábai megadták a szolgálatot. Remegett, összecsuklott.

Karjait kékes-zöld foltok díszítették, ugyanúgy pólója alatt is. Hegek ékeskedtek néhol testén és kézfején égett részek voltak láthatóak. Túl fiatal volt mindehhez. Hány éves is volt? 12.

A nagydarab férfi idegesen lépett elé, egyik keze ökölben, a másikban egy kést tartott, mire a fiúnak kigúvadtak szemei. Minden lejátszódott előtte és minél előbb menekülnie kellett.

Leguggolt mellé, pólójánál fogva emelte meg a remegő gyereket. Fogait összeszorította, az erek kilátszódtak halántékán. A földön fekvő tudta, ha most nem tesz valamit, itt fog meghalni.

-Haszontalan kis senki!-vicsorít az arcába-Még arra sem vagy képes hogy megvédd magad az iskolában, büdös kölyök?!-szorít jobban a pólóra-Mi hasznom van nekem belőled?!-emeli közelebb a kést.

Nem tudott kitérni előle, a konyhakés túl éles volt, a férfi pedig túl gyors. Hirtelen ejtett sebet a fiú mellkasán, pont a szíve helyén. Nem szúrta bele, csak húzott rajta egy csíkot, de azt is olyan mélyen, hogy a gyerek felkiáltott.

Arca eltorzult, könnyei csak úgy folytak le arcáról. Támadóját nem hatotta meg a földön fekvő kifejezése, folytatni akarta kínzását.

A fiúnak gyorsan kellett cselekednie, így lendítette lábát. Megrúgta a férfit, akinek kiesett a kés a kezéből és meg is lepődött. Most arcába rúgta lábát, emiatt hátraesett.

Igyekezett nem a fájdalomra koncentrálni, ami sebe miatt keletkezett. Felpattant a földről és vissza sem nézve, nem törődve a nagyobb kiabálásával, elkezdett kifutni a házból.

Nem tudta hova megy, csak messzire akart kerülni tőle. Kitől? Az apjától.

...

Lihegve kelt fel az ágyából a fekete hajú. Gyorsan körülnézett, hátha van valaki a szobájában, de megnyugodott hogy csak ő tartózkodik benne.

Fejét fogja és csak álmára tud gondolni. Összeszorítja szemeit, igyekszik lenyugtatni magát. Az éjjeliszekrényen levő vízért nyúl és rögtön megissza az egészet.

Szerencsére nem az éjszaka közepe volt, hanem már majdnem reggel, amikor kelni szokott. Ki is pattant az ágyból és a fürdő felé indult. Hideg zuhanyt vett és rendbe szedte magát. Felöltözött majd a konyhába ment egy pohár kávé után.

Autójába ült és elindult az edzőterem felé. Muszáj valahogy levezetnie ami benne van és most senki nem lesz ott. Ilyen korán senki nincs bent.

Leparkolt majd be is ment. Átöltözött és már ment is a bokszzsákhoz. Nagy erővel kezdte püfölni, semmi másra nem figyelve. Kesztyű nélkül ütött, emiatt öklein felszakadt a bőr. Vérzett, de nem foglalkozott vele.

Lihegve hagyta abba, miután kezei már remegtek. Hogy megtámaszkodjon, a zsákot fogta meg és nekidöntötte fejét. Lehunyta szemeit és kifújta a levegőt. Észre sem vette a könnycseppet ami lassan folyt le arcán.

-Menj a picsába.-suttogta idegesen, majd erőszakosan törölte meg szemeit.

Halk lépteket hallott, ezért felkapta fejét. Az ajtó felé nézett, de a zsákot még mindig nem engedte el. Meg kellett tartania magát, kezei még mindig remegtek.

Egy szőke hajkorona tűnt fel előtte, ami nem máshoz tartozott mint Taehyunghoz. Az alacsonyabb tágra nyílt szemekkel nézte a fekete hajút, hisz nem gondolta volna hogy itt van. Bogarai megakadtak a másik öklein is, amikből folyt a vér.

Egyáltalán nem bírta. Undorodott tőle, mondhatni félt. Már a látványtól is hányni tudott volna, de tartotta magát.

-Sz..Szia!-próbál határozott lenni, de hangja meginog amint belenéz Jungkook fekete szemeibe.

-Mit akarsz?-elengedi végre a zsákot és bunkón szól az alacsonyabbhoz, miközben egy pad felé sétál.

-Yoongi szólt, hogy jöjjek ide.-halkan beszélt, nem akarta még jobban felidegesíteni a fekete hajút és konfliktusba keveredni.

Jungkook csak megforgatta szemét és beleivott vizébe. Nem foglalkozott kezével, hiába csípte minden mozdulata. Taehyung nem akart rosszat, de nem bírta nézni amit a másik csinál.

-Nem fáj?-száját harapdálta belülről, nem akarta hogy a magasabb lekiabálja amiatt, hogy nem hagyja békén.

-Nem.-ridegen válaszol és még csak rá sem néz.

A szőke hajú leül mellé, de nem bír tétlenül maradni. Megfogja a másik kezét és tanulmányozni kezdi. Jungkook csak felhúzza szemöldökeit és idegesen nézi mit csinál a kisebb.

Taehyung egy törölközőre vizet önt és úgy kezdi tisztogatni a sebet, semmi másra nem koncentrálva.

A fekete hajú jobban megnézi. Arca sima, anyajegyei szépen illenek hozzá. Haja puhának tűnik és fényesnek. Ajkai dúsak, pirosak akár a cseresznye. Gyengéden ér kezeihez, úgy mint ahogy senki más.

Mellkasa szorítani kezd, ismét eluralkodik rajta a düh. Hogy mer hozzáérni csakúgy hirtelen? Mi köze van neki hozzá? Cikáznak fejében a felháborodott kérdések.

-Tch.-kirántja kezét a másikéból és mérgesen nézi Taehyungot, aki talán most jött rá mit csinált.

Jungkook csak felállt és cuccait felkapva viharzik ki a teremből, még az sem érdekli hogy neki megy Yoonginak, aki majdnem fel is esett a lendület miatt. A barna hajú csak összevont szemöldökkel néz legjobb barátja után, aki már el is tűnt szemei elől.

A kisebb csak ott ül a padon. Fejét lehajtotta, maga elé néz. Rosszat tett? Mit csinált rosszul? Miért fáj ez neki belül?

Felkapja fejét Yoongi érkezésére és inkább neki szenteli figyelmét, ezzel is elterelve gondolatait a fekete hajúról.

Érintés.