24.

425 41 6
                                    

Taehyung mosolyogva sétált a bokszoló mellett. Majd kicsattant az örömtől, amit érzett. Le sem lehetett vakarni az arcáról a pírt, amit a másik tettei okoztak.

A fekete hajú furcsán érezte magát. Sosem tett még ehhez hasonló dolgokat, számára ez nem volt rendszeres. Nem tudta hova tenni az érzést, ami majd szét szakította.

Hazavitték a szőkéhez a dolgokat, mindent a helyére raktak. A tulipánokat a kisebb egy vázába rakta, szépen elrendezte őket és kirakta a konyhaasztalra.

A hazafele úton azt beszélték hogy Jungkook házába mennek ezután, hogy mindent megtudjanak beszélni. Tudták hogy több van köztük, mint átlagos embereknél.

Idegesen indultak el a bokszolóhoz. Taehyung izgatott volt, de egyben rémült. Nem akarta hogy a másik ismét magára hagyja és megint baj legyen. Vele biztonságban érezte magát és túlságosan is elkezdett kötődni hozzá. Kezeit birizgálta maga mellett, hogy nyugtatni tudja magát.

A fekete hajú mereven bámult előre, de agya le sem állt. Tudta, hogy most lépnie kell. Nem tántorodhat el megint érzelmei elől, mert az neki sem jó. A félelem ugyanúgy benne volt, de volt ott még más is. Remény.

Ahogy megérkeztek, Taehyung leült a kanapéra. Azonban Jungkooknak a konyhába kellett mennie egy pohár vízért és gyógyszerért, hisz feje irdatlan módon kezdett nyilallni.

Pont akkor szólalt meg a csengő, mikor ment volna hogy leüljön a szőke mellé. Furcsán összevonta a szemöldökét, de intett a kisebbnek hogy majd ő kinyitja. Az csak bólintott és tovább birizgálta kezeit.

A bokszoló amint kinyitotta az ajtót, felvonta szemöldökeit. Legjobb barátja és annak a párja álltak vele szemben, komor tekintettel.

-Taehyung itt van?-a barna hajú szólal fel, de hangjából semmi nem szűrhető ki.

Jungkook csak eláll az ajtóból, ezzel jelezve hogy bemehetnek a házba és nézzék meg maguk. Nem vették le a cipőjüket, úgy ahogy voltak bementek a nappaliba.

Nem ültek le, csak megálltak az ápoló előtt. Az csak megszeppenve nézte őket, nem értette miért vannak ott.

-Gyere haza.-most a rózsaszín hajú szólal fel, lágyan.

-Miért?-Taehyung összezavarodottan néz rá.

-Nem szeretném hogy itt legyél, vele.-egy pillanatra Jungkook felé fordítja fejét, de nem sokáig.

-Itt szeretnék lenni.-áll ki maga mellett. A fekete hajú eközben leült mellé és csak hallgatta a beszélgetést.

-Azok után?-hökken meg-Tudod mit tett velem és nem félsz? Tae..-nem tudta befejezni, közbevágott.

-Tudom mit tett.-áll fel barátja elé-Nem, nem félek. Ő..-most azonban Jimin vágott közbe.

-Engem is azért bántott, mert ideges volt. Szerinted nem tenné meg veled ugyanezt?-hitetlenkedve vonja össze szemöldökeit.

-Sosem bántanám Taehyungot.-suttogja halkan a fekete hajú.

-Igen? Akkor miért foltos a nyaka? Miért piros a csuklója?-vonja kérdőre gúnyolódóan.

-Tegnap...Tegnap Kyungsoo eljött hozzám.-kissé lehajtott fejjel kezd bele-Azt csinálta mint mindig, bántott. Jungkook segített.-néz egy pillanatra az említettre.

-De..-kezdene bele, de nem tudta végigmondani.

-Múltkor idejött és el akart ráncigálni. Jungkook nem engedte. Megvédett és elküldte. Segített.-legjobb barátja szemeibe néz könnyes bogaraival.

Yoongi és a fekete hajú csendben hallgatják az egészet. A barna csak agyal, alig tud figyelni párja tekintetére. Túl ideges volt ahhoz hogy lássa legjobb barátja igazi arcát. Talán a szerelem tényleg elvakította és nem vette észre hogy ki volt eddig mindig mellette.

-Menjünk Chim.-fogja meg párja karját lágyan.

-De Tae..-szabadkozna.

-Ha maradni akar, maradjon.-nyugtatóan beszél hozzá.

Jungkook csak biccent legjobb barátjának köszönetképpen, amit az viszonoz is. Mikor elhagyták a házat, akkor ül vissza helyére az ápoló.

A bokszoló megfogja kezét, hátha ezzel tudja vigasztalni. A szőke felé fordul és mélyen szemeibe néz.

-Köszönöm.-halkan ejti ki szavait a sportoló.

-Nem akartam hogy azt higgye, hogy rossz vagy. Hibáztál, de szerintem változol és tudom hogy rosszul estek a szavai. Meg..-hadarta el pánikolva, de abbahagyta a bokszoló szava miatt.

-Szeretlek.-húzza kis mosolyra ajkait a másik.

Taehyung megfagy egész testében. Szíve majd kirobban helyéről, el sem hiszi amit hall. Szemei ismét könnyesedni kezdenek.

-É..Én is szeretlek.-dadogva, de kimondta érzéseit és hagyta hogy első könnycseppje lefolyjon.

Jungkook, ezek szavak után mindkét kezével megfogja a másik arcát és hirtelen tapad ajkaira. Lassan és érzelmesen csókolja a kisebbet, aki kicsit késve, de viszonozza azt.

Az ápoló mellkasát melegség járja át, amiatt hogy gyengén bánnak vele. Nem durván, hanem lassan és érzékien. Átölelte a másik nyakát és úgy ízlelgette tovább ajkait.

Miután elváltak egymástól, mélyen néztek egymás szemeibe, kissé lihegve. A szőke majd kicsattant az örömtől, azonban a bokszolóban félelem lett úrrá érzelmei és tettei miatt.

Szemem fénye.

Kérlek.Where stories live. Discover now