Kérlek.

9.

Napsütésre nyitotta ki szemeit. Az ablakon beszűrődtek a napnak a sugarai, amik majd ki vakították szemeit. Nem szokott erre felkelni, hisz szobájában sötétek a falak és a függöny mindig be van húzva.

De most nem hálószobájában volt, nem ágyában ébredt. A kanapén ágyazott meg magának tegnap este, miután hazahozta magához a szőkét.

Sosem aludt még a kanapén és kicsike is volt neki rajta aludni, de ágya már foglalt volt. Taehyung aludta benne az igazak álmát már tegnap óta, miután elájult konkrétan Jungkook karjaiban.

A fekete hajú maga sem tudja miért hagyta hogy a kisebb az ágyában aludjon, mikor ezt senki nem tehette meg még eddig. Még Yoongi sem, ami valljuk be, nagy szó.

Inkább aludt ő a kanapén, mikor szűkös volt neki, minthogy megsértse a szőke privát terét és ne legyen neki kellemetlen. Nem ismerte őt eléggé, nem tudta mennyi neki a határ. Nem akarta feszegetni és nem tudta miért ilyen vele.

Nem tudta hogy Taehyung fent e van már, lehet már haza is ment. Mondjuk arra felkelt volna, hisz nem tudott olyan mélyen aludni a a dívány kényelmetlensége miatt.

Felült az ülőhelységről és megdörzsölte szemeit. Egy melegítő és egy póló volt rajta. Nem szokott ennyi ruhában aludni, de nem szerette volna hogy a kisebb véletlen meglássa póló vagy nadrág nélkül. Nem volt szégyenlős, egyszerűen kerülte a kínos helyzeteket.

A csengő hangosan szólalt fel, mire csak fáradtan sóhajtott egyet. Egyetlen tippje van ki lehet az ajtó másik oldalán. Odasétál a bejárathoz majd fáradt arccal nyitja ki azt.

-Jó szarul nézel ki.-jegyzi meg rögtön legjobb barátja, amint meglátja mennyire álmos feje van a másiknak.

-Köszi.-felveszi gúnyos hangnemét és úgy engedi be házába.

-Tae még mindig nincs meg és Chim kezd megőrülni, én pedig tőle.-sóhajt frusztráltan.

A fekete hajú mintha meg se hallotta volna szavait, nappaliba veszi vissza az irányt ahová a barna hajú is követi. Annak csak felszaladnak szemöldökei ahogy meglátja a takarót és a párnát a kanapén.

-Itt aludtál?-néz rá értetlenül a takarót hajtogató Jungkookra.

-Igen.-jelenti ki egyszerűen majd egymásra rakja a dolgokat.

-Miért?-furcsán néz rá, de a lépcsőhöz kapja hirtelen tekintetét amint hangokat hall onnan.

Taehyung álmosan lépked le a lépcsőn, egy túlméretezett pólóban és alsónadrágjában. Észrevehetően látszik rajta, hogy nem tudja mit keres ott és hogy került egyáltalán oda.

-Mi a fasz.-Yoongi csak felhúzott szemöldökkel néz felváltva a másik kettőre.

Jungkook csak sóhajtva megy a konyha felé, hogy tudjon magának egy kávét csinálni. A szőke pedig szégyenlősen néz ide-oda, hisz rájött hogy miben is van.

-Ezt nem gondoltam volna.-teszi keresztbe kezeit a barna hajú, ahogy gondolkozóba esik.

-F..Félre érted.-szólal meg halkan Taehyung-É..Én csak..-nem találta a megfelelő szavakat, így inkább Jungkook vette át a szót.

-Tegnap részegen sétált az utcán, megláttam, de nem tudtam hol lakik hogy elvigyem, ezért ide hoztam.-látta a szőkén hogy nem akarja elmondani az igazságot, ezért kénytelen volt valamit kitalálni.

Még a legjobb barátjának is képes hazudni miatta. Mi történik vele?

-Miért van a te pólódban?-gyanúsan méregeti őket tovább.

-Az övé alkoholos volt.-rántja meg vállát, miközben kávéját kortyolgatja.

-Oké, de Tae.-fordul a szőke felé komoly tekintettel-Máskor szólj légyszíves, mert Chim halálra aggódta magát miattad. Már majdnem hívta a rendőrséget, mert nem vetted fel.-vág szenvedő arcot amint visszagondol az előző estére.

-Rendben és bocsánat.-hajtja le egy kicsit fejét bűntudata miatt.

-Megyek, elmondom neki hogy megvagy és minden rendben veled.-int majd az ajtó felé kezd sétálni.

Márcsak a bejárati ajtó csapódását lehet hallani és ahogy Jungkook nekidől a pultnak, aztán úgy iszik tovább. Taehyung felé fordul és úgy néz szemébe.

-Köszönöm..-szólal fel halkan-Azt is hogy nem mondtad el neki. Meg hogy nálad aludhattam és segítettél.-piszkálja ujjait.

A fekete hajú csak hümmög és bólint egyet mellé.

-Megtudnám..Megtudnám hálálni valahogy?-kíváncsian vonja fel szemöldökeit.

-Menj el.-teszi le poharát a fekete hajú.

-Tessék?-kérdez vissza mintha nem hallotta volna a másik szavait.

-Menj el, Taehyung.-löki el magát a pulttól-A ruhád a nappaliban van.-ezzel hagyja ott őt, majd indul szobája felé.

A szőke csak ott áll és szomorúan néz maga elé. Száját harapdálja és próbálja visszafogni könnyeit, amik azt se tudja mikor kerültek szemeibe.

A nappaliba megy ruháiért ahol reszkető lélegzettel fel is veszi azokat. A fekete hajú pólójával szemez egy darabig, de nem képes lerakni azt. Mély levegőt vesz, majd szépen összehajtogatja és lerakja a fotelra. Felveszi cipőjét és elhagyja a házat.

Jungkook az emeletről hallgatja végig az egészet. Szobájában nem tudott sokáig megmaradni, ahogy ágyában sem. Az egészet Taehyung illata veszi körül és nem tud uralkodni magán.

Kinyitotta az ablakot, had szellőzzön ki az egész. Az ágyneműt lehúzta és másikat rakott fel. Lement a nappaliba pólója után kutatva amit rögtön meg is talált.

Orrához emelte és mélyet szippantott belőle. Átvette Taehyung illatát. Elgondolkozott rajta hogy meghagyja magának ezt a kis örömöt, de nem tette.

Berakta a mosógépbe ágyneműjével együtt és a legnagyobb fokon el is indított azt jó sok öblítővel, hogy még véletlen se érződjön rajtuk a szőke mámorító eper illata.

Közel.