Tündérmese a Bosszúról. |Javítás Alatt|

2. Méreg

- Na jó, hol van!? - Rontott be haragosan az AquaGlory-palota egyik termének ajtaján Rhys.

A teremben Emil és Wade ültek egy asztalnál, és épp egy tervhez készültek a viharszörny megfékezésére.
A lány mivel mindig nagyobb biztonságban érzi magát csukjával a fején, most is rajta volt, és a váratlan látogatástól meg sem tudott szólalni.

Nem úgy, mint Rhys.
- Te...! - Mordult Emil-re, felé közeledve.

Wade felállt, és visszalökte, mielőtt elért volna a lányhoz.
- Mi bajod van? Sőt, nem is, mit keresel itt?

Rhys elővett egy pecsétes és az uralkodók által aláírt papírt.
- Ez! Emiatt a kis görcs miatt lefokoztak és ide irányítottak!

Wade hunyorítva beleolvasott a papírba, majd megszólalt.
- Nahát, ilyenem nekem is van, király!

- A francokat! Egy rohadt kutyát csináltak belőlem! Méghogy én, mint egy kis mitugrász örzője?! Nevettséges!

- Nekem nem gond, úgyis csak addig kaptam meg a posztot, amíg apám fel nem épült. Így legalább lesz érdekes feladatunk is.

- Fogd be! A magad nevében beszélj! Én rohadtul megdolgoztam azért hogy ott legyek ahol- ja igen, már nem vagyok, miattad! - Morgott ismét Emil-re nézve és felé dobbantva.

- Oké oké, nyugodj meg! - Próbálta visszatartani Wade, amíg Emil felemelte a széket amin ült, és áttipegett vele az asztal túloldalára.

- Tudjuk Rhys. Felfelé nyalsz lefelé taposol, és csak azért voltál ott ahol. Mert amilyen lobbanékony vagy, nem engednélek még állatok közelébe sem, nemhogy emberekhez. - Szólalt meg hirtelen egy hideg, harmadik férfi hang.

- Fogd be a pofád Yule!! - Rivallt rá a forrófejű Aarushaoul-i a talpig hófehér férfira.

- Neked Yule Aubin Blanche vezérezredes. Én még a jelenlegi rangommal vagyok itt. Ja, és... - Mutatta fel ő is a levelét. - Én szintén a gyermek védelméért és a tervei elősegítésére szolgálok. - Ekkor a lányra nézett, és barátságosan elmosolyodott. - Hamár úgyis mind itt vagyunk, nem mutatkoznál be?

Emil felállt és tisztességes távolságra a többiektől levette a csukját a fejéről.
- A nevem...Emil Neira. Nagyon örülök...

Rhys sóhajtott.
- Neira? Ez meg milyen név!? Ráadásul ez csak egy gyerek mégis mit tudhat ez?!

Yule erre befogta a füleit.
- Baj van a hallásoddal? Minek üvöltözöl?

Rhys felé fordult felháborodva.
- Ha a helyemben lennél-!

- Akkor sem csinálná ezt. - Vágott közbe Wade.

Yule bólintott.
- Így van. Azt senki sem mondta, hogy nem kaphatod vissza a posztodat, és mivel már több évszázada háború sincs így most szinte felesleges a munkánk. Most csak arra kell koncentrálnunk, hogy Emil kisasszonynak segitsünk.

- Chh. Legyen. De azt leshetitek hogy majd őrző-védő szerepet játszok egy olyan kis senkinek mint amilyen ő... - Mondta hangján pedig tisztán lehetett érezni az ellenszenvet, az utálatot és a lenézést.

Ekkor szipogást hallottak, amire rettentő sebességgel kapták fel a fejüket, még Rhys is.
A fiatal Emil elég valószínű, hogy megbántódott, legalábbis nagyon elszomorodott a hallottaktól, mert buzgón törölgetni kezdte a könnyeit.
Miután látták, szinte ropogó nyakkal, idegesen fordultak vissza Rhys felé.

- M-Most mi van? - Próbálta Rhys leplezni a zavarát keresztbe tett kézzel.

- Gondolkodj már! Hisz még csak gyerek, és egy bombát kell készítenie, hogy megmentse azokat a helyeket amikhez nem is tartozik. Gondolod neki több kedve van itt lenni? - Mordult rá ezúttal Wade.

Rhys röviden elgondolkodott, sóhajtott, majd elindult. Egyenesen a még mindig pityergő Emil-hez sétált.
- Hé...bocs.

Emil még mindig a könnyeit törölte, amikoris kizökkentette, amint Rhys a lapockája felé nyúlt.
Emil ekkor elkapta a karját, és a majdnem három fejjel magasabb férfit átdobta maga felett.
Érkezéskor Rhys behorpasztotta a fapadlót, és ahogy felfelé nézett, a kislány arcát látta, amint ijesztően dühös arckifejezéssel bámult rá, amitől még a harcos szemei is megremegtek.

Yule ekkor elnevette magát, Wade pedig csak épphogy vissza bírta tartani a nevetést.
- Ja, igen. Utálja ha hozzáérnek. Nem olvastad végig a levelet?

- Ez...Ez a része valahogy...kimaradt. - Mondta kissé sokkolt állapotban a volt hadvezér.

Emil a másik két férfihez sétált megvetően otthagyva Rhys-t a földön, majd visszament az asztal azon részére, ahol a térkép, egy összeszerelési útmutató és csomó alkatrész volt egy dobozban.
Megfogta az útmutatót, belerakta a dobozba, és magát a dobozt majd kisétált vele az ajtón.
A bent maradt három egymásra nézett, aztán rögtön utána rohantak.

- Hová mész most!? - Kérdezte hangosan Wade.

Emil megállt és feléjük fordult.
- Azt akarod hogy a kastélyban szereljem össze a bombát? - Miután látta a megértő tekinteteket, Yule-ra nézett. - Aubin, ugye? Velem jönnél kérlek? A többiek meg ürítsék ki Ashbel környékét, a viharszörny ott fog legközelebb megjelenni.

- Az meg hol van? - Nézett Wade a mellette állóra.

- Az...a város ahol születtem. - Válaszolt Rhys lefagyott tekintettel.

Eközben Emil és Yule kiértek a kastélyból, majd a férfi beszédet kezdeményezett.
- Nem akarok kellemetlenkedni, de hogyhogy rám esett a választásod?

- Nyugodt vagy. Amire nagy szükségem van most. És egy igen forró eszközhöz jól jön egy olyan, aki tud jégmágiát használni. - Válaszolta Emil.

- Hogy? Ezt meg honnan tudod?? Még a családomnak se mondtam el.

- Néha...megérzek dolgokat. Főleg ha mágiáról van szó. Ez ilyen családi dolog, apám is képes volt rá.

- Valóban? Ez elképesztő! És egyébként mi szél hozott Aquaglory-ba?

- Egy...nőt keresek. - Mondta a lány érzelemmentesen.

- Ismered is?

- ...Bárcsak nemet mondhatnék. - Válaszolt elnyomott dühvel és keserűséggel.

Yule látta, hogy jobb nem kérdezni többet Emil hátteréről, ezért témát váltott.
- Egyébként a robbanóanyagot értem, mivel a viharszörny a hőmérséklettől függ és ezzel megingathatnánk. De minek a méreg?

Emil a férfira emelte nagy, halványkék szemeit.
- A viharszörny nem olyan mint egy rendes vihar. Nem keletkezik. Valaki létrehozza. És ezt a személyt akarom elaltatni.

- Hogyan?? Akkor a méreg amiről beszélsz...

- Igen, egy nagyon erős altató. Az egyik legerősebb. Képes megölni valakit ha túl sokat kap. Ezért hívom méregnek.

- És honnan szerzünk ilyet?

- Már van ilyenem. - Fordult el a lány.

- Honnan? Az ilyen szereket az emberkereskedelemhez és emberrabláshoz használják-- - Harapta el Yule a mondatot mintha rájött volna valamire.

- Elloptam. Már hét éve nálam van és még sosem bontottam ki. Ha ettől nyugodtabb leszel. - Mosolyodott el Emil.

Yule lelassított és hangot adott a megérzésének.
- Engem inkább az érdekelne, hogy rajtad használták-e valaha...