Tündérmese a Bosszúról. |Javítás Alatt|

17. Halálos lopott csók

Emil-ben összeálltak a darabkák.

Mikor az Aarushaul-i kastélyban voltak...
- Engedelmeddel felséges uram, nekem volna mégegy kérdésem.

- Halljuk Pyrrush. - Szólította meg a király.

Ezután az idős férfi kérdezett.
- Az ifjú aki elkísérte a kisasszonyt, tudják esetleg hogy kicsoda?

- Hogy érti? - Kérdezett vissza Emil.

A tanácsos elmosolyodott.
- Csak kíváncsi voltam. Esetleg megkérdezhetnék, hogy miért nem járult ő is színünk elé ha ő is a kisasszony kísérője.

Wade válaszolt.
- Ő Yule Aubin Balance vezérezredes.

- Vezérezredes...? Értem. - Mosolyodott el jobban.

" A királyi tanácsosok gyakran talalkozoznak más királyi sarjakkal. Pyrrus akkor is felismerte Aubin-t... "

Amikor a kiürített városban volt vele...

- A gyermekkoromon gondolkodtam. A sok üres házat látva eszembe jutott. ...Aubin. Te mit tudsz a nyolc évvel ezelőtti háborúról...?

- Nem sokat... Mindössze annyit, hogy területszerzés céljából indították. A határon túli nagy Fleurose városát akarták megszerezni.

" Ha valóban ezredes lett volna, jóval többet tud ennél mivel nagyon ritkák a háborúk. Még akkor is, ha ő akkor nem volt ott. "

" Kai akkor a kastélyban is mondta, hogy csak a mostani uralkodó apja tudott fagymágiát használni, senki más. Kihagyott a mágia egy generációt...? Várjunk, ugyan ezt mondta Jack is! A tónál pedig azt mondta, hogy királyi címer van a kardján. Hadvezér nem járkál királyi karddal! '

" Hogy lehettem ilyen ostoba? Nem vettem észre hogy végig hazudik. "

- Nos...   - Köszörülte meg a torkát az egyik vénember. -   A kérdés az, hogy a herceg önvédelemből cselekedett-e? Ugyanis hiába kérdeztük már többször is a mágiahasználatának az okát, nem mondja el nekünk, így pedig nem tudunk legalább ennyit enyhíteni a büntetésén. Neira kisasszony, ön ott volt, és jelenleg ön az egyetlen szemtanú, akit most megkérdezhetünk, hogy mi történt.

- Az egyetlen? És a másik két férfi?  - Nézett fel meglepve Emil.

Egy másik öreg válaszolt.
- A két úr akivel együtt érkezett, azóta is lebénult állapotban fekszik a nyugati szárnyban. Se mozogni se beszélni nem tudnak.

" Csodás, készíthetek nekik ellenszert ezután. "   - Morgott magában.
- Miért olyan fontos hogy mi történt a határon? Nem értem.   - Kérdezte Emil.

Az előző öreg újra megszólalt.
- Az összes határt mágiával hozták létre elődeink, ami azt jelenti, hogy az befolyásolja, hogy meddig tart. Ha valaki ezt megbonja szintén mágiával, az káoszhoz, a határ továbbterjedéséhez vezet, ami miatt több ezer éve rengeteg élet veszett már oda. Főleg területszerzés célból indított háborúkban.

" Ha ez a barom nem akarja elmondani az okot, akkor biztosan velem kapcsolatos. "   - Gondolta Emil bosszúsan.
- A herceg nem magát, hanem mást akart megvédeni, ezért használt mágiát, ellenben a státusza meghazudtolása, és a szökés minden bizonnyal valós vád.   - Állította meggyőződve és magabiztosan.

A mellette álló szőke lány erre nagyra nyitotta a szemeit, mintha nem ezt várta volna.

Az öregek írni kezdtek majd súgdolóztak, végül a királyi pár mellett lévő öreg az uralkodók fülébe súgott, a király pedig felszólalt.
- Rendben, most távozhattok! Az ítélethirdetés holnap délig pedig megtörténik!

Emil meghajolt, majd ő volt az első aki távozott a teremből, Rune pedig utána sietett amennyire csak a mankóival tudott.
- Várj! Had beszéljek veled!

- Sajnálom hercegnő, de most nem érek rá!    - Utasította vissza Emil.

- Ne haragudj, hogy ilyen hirtelen belerángattalak ebbe. Csak segíteni akartam Yule-nak.

- Én nem haragszom rád. Viszont rossz személyt választottál erre.

A hercegnő ekkor a lány elé állt akaratosan.
- Azt hittem, hogy kedveled a bátyámat. Ő tényleg egy nagyon, de nagyon kedves személy. Mégis mit ártott neked, hogy így otthagytad a bajban?

Emil elmosolyodott.
- Hercegnő... A bajt ő maga okozta, örüljön neki, hogy nem árultam el a valós érvet a jégmágiája használatára. És mellesleg bőven adott rá okot, hogy utáljam. Most kérlek hagyj menni, sietnem kell még két másik ostobához a nyugati szárnyba.

Rune csalódottan nézett a lányra, majd zavarodottan elkapta a tekintetét, és arrébb állt.
- Tényleg sajnálom...

" Rendes lány. Tiszta, és együttérző. Efelől nincs semmi kétségem. "
- Később téged is megvizsgállak. Ha érdekel a gyógyászat. Az enyém különlegesebb mint az orvosoké.   - Villantott Emil egy fél mosolyt, majd kikerülte a fiatal lányt.

Már kezdett lemenni a nap, és a rózsaszínes-narancs színű ég igazán színes fénnyel borította el a folyosót amin ment. Mire Emil végre eljutott a nyugati szárnyba, egy ismerős férfi hang megszólította.
- Emil!

A lány megállt és megfurdult, majd szemeit bosszúsan forgatta.
" Aubin... "
- Mit akarsz? Nem hazudtál eleget? Hagyj békén!   - Mondta Emil ellenségesen.

- Várj! Kérlek... Bocsánatot akarok kérni azért...

" Jó. Majd kitörlöm a sajnálatoddal a se--
- Nem érdekel. Ahogy te sem. Ahogy a hazád sem. Segítek annak a két pipogyának, mert ők legalább őszintén nem kedveltek engem, meg a hercegnőnek mert rendes, de utána eltűnök innen! 

Emil megfordult hogy otthagyja Yule-t, de a férfi megfogta a kezét és ismét maga felé fordította.
- Várj!

Emil elrántotta a kezét, majd közelebb lépett.
- Jól hallgassd meg amit most mondok, mert ez az utolsó figyelmeztetésed! Ha mégegyszer hozzám érsz, te is felkerülsz azok listájára, akiket meg fogok ölni...!

Yule erre hitetlenkedve, komoly arccal válaszolt.
- Akkor eddig mért nem kerültem fel? A teremben is megvédtél, pedig biztos sejted az igazat. Tényleg azt akarod velem elhitetni, hogy nem jelentek számodra semmit?

Emil hűvös és távolságtartó lett.
- Pedig hidd csak el nyugodtan. ...Most megyek.

Yule láthatóan feldühödött.
Elkapta Emil jobb csuklóját, az ép bal karjával, az egyik ablaknak tolta a lányt és az üvegre nyomta a kezét. Az átlátszó anyag egy pillanatra megrengett a rövid ütödéstől, Yule pedig erősen megcsókolta Emil-t.

" Rohadt életbe! Két napja nem ettem és fáradt vagyok, nincs semmi energiám. Nem tudom ellökni. "

A lány vagy két percig próbált kiszabadulni, de a férfi egyre csak jobban hozzáhajolt egy pillanatra sem hagyva, hogy elszakadjanak.
Közben pedig egyre fentebb és fentebb csúsztatta a lány kezét az üvegen. Hiába próbálta Emil a szabad kezével eltolni, nem tudta.
Végül úgy tűnt feladja, de hirtelen belenyomta a hüvelykujját a férfi megnyilazott, sérült vállába, aki erre már elengedte.

Emil levegő után kapott, majd száját kezfejébe törölve felnézett. Hideg, gyilkos, kéken ragyogó szemeket villantott Yule felé.
- Mostmár...felkerültél rá.   - Közölte, majd sietve távozott.