Tündérmese a Bosszúról. |Javítás Alatt|

11. Első áldozat

Nagy nyüzsgésre és zűrzavarra ébredt a királyi pár.

- Mi lehet ez a ricsaj ijenkor?   - Nézett a nő aggódva a férfire.

Kiszálltak az ágyból.
A királynő felkapott magára egy plusz réteget, hogy jobban takarja magát, majd párjával együtt kimentek a folyosóra, ahol a személyzet szinte minden tagja egy irányba rohant valamivel a kezében.

A király egy férfi szolgálóját elkapta a karjánál fogva.
- Mi a franc folyik itt?! Beszélj!

- Fe-Felség, a fiatal hölgy, aki el kellett volna hagyja a palotát, térdre kényszerítette az összes erre a célra besorozott katonát, bele értve Rhys fővezért, de még a kiserőjét is! Félünk, hogy megtámadja felségeteket is, a bűnbocsánat miatt, ezért barikádot építünk.

- Hogy??! Erről miért nem szólt senki?! Miért nem keltettetek fel?!   - Mérgelődött a király.

- Nem volt idő felséges uram...  - Válaszolt alázattal a férfi.

- A francokat nem... - Lökte arrébb a férfit. -  Tüntessétek el a barikádot! Nem fogok elbújni egy beképzelt kislány elől!!!

Emil tüsszentett egyet a főtéren a királyról állított kőszobor tetején ülve.

- Jól vagy?   - Kérdezte Yule a szobor mellett féltérdre ereszkedve.

- Persze persze.  -  Legyintett. -   Valószínűleg őfelsége felébredt. - Mosolyogta a lány.

Nemsokára a király elfoglalta a helyét az egyik főtérre nyíló kilátón, miközben az egyik katona Wade-t rángatta Emil elé.

A király meglátva, hogy a fiatal lány épp az ő tekintéjét gyalázza a szoborral dühbe gurult.
- Szégyentelen csitri... Gyalázatos!

Eközben Wade térdre kényszerült az őt odavivő katona által. Emil pár másodpercig megvetően nézett le rá, majd jobb kezével ellökte magát és lecsúszott a szobor tetejéről.

Egyenesen Wade elé érkezett, aki ijedten, de inkább felháborodva kérdezett
- Mi ez az egész?!

Emil lehajolt hozzá hogy súgjon.
- Ez kérlek, a büntetésekd az árulásért.

A férfi arcán rögtön látszott, hogy jól tudja miről van szó.
A lány hátrébb lépett egy kicsit, majd előrébb tette az egyik lábát.
- Csókold meg a cipőmet. De meg nyalhatod a talpát is, nem érdekel.   - Ezután Emil biccentett a katona felé, aki elengedte a férfit.

- Ezt nem teheted... Kérlek...!   - Kérte Wade alázatosan.

- Tudtam, hogy kétszínű vagy. De most megtudod, mennyit érnek számomra az árulók... Csináld!!!   - Lett hirtelen erőszakos Emil hangja.

A király fentről is mindent jól hallott.
Mikor látta, hogy a férfi lehajolt, hogy megtegye amit mondtak neki, erősen rámarkolt a kilátó fakorlátjára, és elfordította tekintetét.

Ezután az uralkodó Pyrrush-oz a főtanácsosához fordult.
- Oszlassátok szét a tömeget. Kapja meg a lány a pecsétet és tűnjön innen...!   - Adta ki a parancsot.

Wade felemelte szégyenteljes ábrázatú arcát, miközben megtörölte a száját.
Emil ezután hideg tekintettel elhaladt mellette.
- Többet meg ne lássalak a közelemben, vagy nem Uszód meg egy talpnyalással. Nincs szükségem egy olyanra, aki saját érdekei miatt elárulja a saját országát is. Remélem megérte neked.

Wade ráébredve tettére könnyekben tört ki, és a földön gubbasztva maradt.
Órákkal később a tömeg eloszlott, és a lány megkapta amit akart. A pecsétes tekercset, és a bosszúját is a neki ártó férfiak ellen.

A királyt a neje próbálta vígasztalni.
- Ne bánkódj mostmár. Lehet hogy életedben először visszavontál egy döntést, de legalább senki más nem szenvedett, és a lány is elmegy.

- Megalázott. Duplán...   - Motyogta a király.

- Apám!  - Jelent meg ekkor Kai herceg. -   Engedelmeddel, én velük akarok tartani.

- Hogyan?! Mégis miért??   - Lett mérges az uralkodó hangja.

- Szemmel tartani. Mégis mi másért? Az a kis akció a főtéren Wade ellen azért volt, mert gyanakodott valamivel kapcsolatban a lányra. Ha megtudnám mivel, a Viharszörny végleges eltűnése után kérhetnénk a többi nemzet segítségét a lány ellen. Olybá tűnik, egy birodalom nem lesz elég hozzá. Az a lány nem csak okos, ravasz és erős is, de mint láthattad, igen kegyetlen is.

Kai apja elgondolkodott, majd meghozta a döntést.
- Legyen. De vissza ne merj jönni üres kézzel! Következő alkalmat nem adok annak a kis szörnynek!!

...

- Következő alkalommal muszáj lesz még ebbe a fogadóba betérni!  - Mondta Emil vidáman Ashbel egyik vendéglőjében ülve Yule társaságában.

- A kiürített városban újra élet van, és hála neked, egy ember se sérült meg, legalábbis fizikailag.   - Mondta Yule egy korsó sört szorítgatva.

- Kivéve azt a kettőt, meg Wade önbecsülését.   - Nyújtózkodott közben a lány.

- Hogy érted, hogy azt a kettőt...?   - Lett fagyos Yule hangulata. -  Ki ártott neked azon a két fickón kívül és mivel?

- Vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tud az ember. Főleg olyan, amit direkt nem árulnak el másoknak. Okkal őrzik...

A kastélyban Emil volt szobájába belépve Enya-t a torkáig feldagadt nyelvvel, és elkékült szájjal találta meg az egyik cseléd. Odahívtak egy orvost is, de a nő már rég halott volt.

- És hol van a bűnbocsánatod?   - Érdeklődött Yule.

- Hogy az? Megszabadultam tőle. Már nincs rá szükségem.

A másik cseléd megtalálta a test mellett a fekete pecsétes bűnbocsánatot, amit később megmutatott a királynak elmeséllve, hogy milyen körülmények között talált rá. Minden jelen lévő elszörnyedt ezen.

- Ezek szerint mégis felhagytál annak a személynek a megölésével?   - Őrült meg Yule.

- Egyelőre igen.
" Elég, ha egy másik kiralyságba viszem, ahol kapok egy új bűnbocsánat tekercset. "  - Gondolta Emil.

Miután a fogadóból elindultak új céluk felé, Rhys utánuk ment a lován ülve, amin Yule igazán meglepődött, de inkább csak nem örült neki.
- Ő meg mit keres itt?

- Olyan aranyos, hadd maradjon!  - Kérlelte Emil a férfit.

- Jól van, úgysem én döntöm el... És innen hová?   - Kérdezte Yule.

- Nos, a szörny nyugat felől jött, úgyhogy nyugatnak fogunk továb menni. Arra mi is van?   - Gondolkodott el a lány.

- Edureira...Te hülye kis taknyos.  - Emelte ki Rhys az utolsó szót.

- Köszönöm drága Rhys.  - Mondta Emil vidáman összetéve kezeit és a férfira mosolyogva, amit Yule valamiért nem nézett jó szemmel.

Mikor elindultak nyugatnak, egy ismerős hangot hallottak messzebbről.
- Hé! Várjatok meg!   - Kiáltott nekik Kai herceg.

- És ő mit keres itt?!   - Kerdezte Yule a kiakadás szélén járva.

- Tanulni fog tőlem.   - Büszkélkedett Emil.