Tündérmese a Bosszúról. |Javítás Alatt|

18. A kísérő

Miután Emil otthagyta a mostmár vérző vállú Yule-t, az bűntudatban ázó arcát a bal tenyerébe temette.
- De hiszen te is csomó mindenről hazudtál. Ez így hol igazságos...?  - Ezután pedig valami sötét aura lengte őt körbe, majd egyik szemével kitekintett ujjai között. -   De elérem, hogy még ennél is jobban akard az életem.

Emil belépve abba a gyengélkedőbe, ahol Rhys és Kai van, már ott találta Rune hercegnőt.
Nagyon szomorú volt, miközben Rhys-t nézte.
Mikor Emil közelebb ért, akkor látta, hogy Rune sír.

Meglepődött, majd megkérdezte az ifjú hercegnőt.
- Mi a baj? Ne sírj miatta, ő egy erős fafejű vezér. Nem lesz baja. Holnapra elkészítem nekik az ellenszert, és mehetnek haza.

- De ennek a férfinak tegnap óta még gyengébb lett a pulzusa. Félek, holnap már késő lesz neki.

- Hogy? Had nézzem! - Emil ezután Rhys mellkasára tette a fülét, tenyerét pedig rögtön az álla alá a nyakára, hogy érezze a pulzusát és ahogy a férfi levegőt vesz.
" A szívhangja egyenetlen és gyenge, a tüdeje viszont jól működik. "
Ezután viszont Kai-hoz ment és őt is ellenőrizte.
" Neki mindene teljesen rendben van. "
Felegyenesedett, és ekkor eszébe jutott egy ok.
" Azt ne mond, hogy többet adtak ebből a bénítóból neki, csakmert nagyobb darab... Az a csoda, hogy még nem állt meg a szíve. "

A hercegnő ekkor újra megszólalt.
- Te tudod mi lehet ez? Az orvosaink hiába vizsgálták meg őket, semmit sem találtak.

- Ez egy ritka és veszélyes növény mérgének hatása. Húsevő növény ha úgy tetszik. Megbénítja az állatokat, lassú halált okozva, viszont a testre minden rámászó bogarat megesznek.
" Szemét kis gazok az biztos. "

- Tudsz ellenszert készíteni nekik? - Kérdezte Rune aggódva.

- Sajnos még a növény nevét sem tudom, és csak akkor tudnám megcsinálni, ha kapnék egy részletes leírást arról, hogy kell. Viszont ismerem azt, akinél lehet ellenszer.

- Ha nagyon drága, akkor én igyekszem anyagilag támogatni. A fiatalabbik férfi ráadásul egy herceg, láttam róla egy festményt pár hónapja, mikor az Aarushaul-i királyi családról készített az itteni festő egy portrét. Kérlek, segíts rajtuk!

" Ez a kislány egy angyal. Kár hogy meg fog utálni, ha megtudja, hogy meg tervezem ölni a testvérét... "
Emil gyengéden elmosolyodott.
- Megteszem amit tudok. Ígérem.

A hercegnő bólintott, majd Emil felállt, de rögtön ezután össze is omlott térdeire.

- Jól vagy?   - Kapott Rune az egyik mankójához, hogy felkeljen a székből Emil segítségére.

- Maradj...!   - Mondta Emil elfolytott agresszióval a hangjában. -    Csak kell egy perc. Rég nem pihentem már...
" Se testileg, se mentálisan. És ez az éhség... Nagyon megterhelt testileg ami a határon történt. "

- Ne hajszold túl magad kérlek, hívjunk hozzád egy orvost?   - Állt fel mégis Rune a székből.

- Nem kell...   - Állt fel Emil óvatosan a földről, majd Rune-ra nézett éhező szemekkel. -    Inkább a szakácsot.

Egy órával később Emil egy hintót, és két kísérőt kapott, hogy kövessék őt útján az ellenszerért.

" El sem hiszem, hogy tényleg visszamegyek oda, hisz csak most jöttem el. Szabadon elengedett, de most vajon hogy lesz? Ráadásul kéréssel fordulnék hozzá. "
- Bár egyszerűbb lenne ellopni azt a vackot.   - Motyogta.

A lány a két hozzá kijelölt férfi előtt megállt. Vegignézett rajtuk, látni akarta mifélék.
" Koruk nagyjából annyi, mint Rhys- é. Erősnek tűnnek, csendesek, komoly, szigorú és fegyelmezett kiállásuk van. Lássuk... "
Emil elfordította arcát róluk, majd megszólalt.
- Ne is gondoljátok egy pillanatra sem, hogy tényleg velem jöttök.

- De kisasszony, parancsba kaptuk-   - Szólalt meg a másiknál fél fejjel magasabbik, mire a lány közbeszólt felemelt hanggal.

- Nem érdekel! Ha az én szolgálatomban vagytok, akkor az én szavam számít, így én azt mondom, takarodjatok! Nincs rátok szüksége egy hozzám hasonlónak.

Emil erélyes hangja és ellentmondást nem tűrő arckifejezése a magasabbik férfit elbátorította. A két férfi is úgy néz ki, mint az összes lakója az országnak. Világosszőke haj, kékes szemszín.
A valamivel alacsonyabb férfi semmit sem reagált arra amit a lány mondott. Mély, sötétkék szemekkel bámult Emil-re.
Semmilyen kifejezés nem volt az arcán, csak nézett, mintha várt volna valamit.

- Örülök neki, hogy megértettük egymást.  - Indult el a lány a hintó felé, majd két lépés után az eddig csendes férfi megszólalt.

- Engedelmeddel, én akkor a magam ura leszek, és saját akaratomból megyek.

Emil arcáról lassan lekonyult a mosoly, majd hátrafordult.
- Hogy hívnak téged?   - Kérdezte ellenségesen.

A férfi előre lépett a hótól ropogó járdán.
- North Cloud, Neira kisasszony.   - A lány kétszer fel majd le nézett a fiatal férfin, majd elégedetten hátat fordított neki. -    Nem bánom, te jöhetsz.

" Önös érdek, semmi más. Nem akar barátkozni, csak azért jönne, hogy majd megveregessék érte a vállát. Nem néz úgy rám mint férfi a nőre, csak mint egy egyszerű emberre. Tökéletes erre az útra. "

A hátramaradt kísérő szavakba se tudta önteni sértettségét, de azért igencsak látszott rajta az érzés.
- Várj, ezt nem tehetitek! Engem személyesen a hercegnő állított ide.

Emil felé fordult a hintó ajtajából.
- Helyes. Akkor álldogállj még ott egy ideig.   - Fordított ezután hátat neki  -   Az ilyen nyápicok akik nem képesek még egy lány ellen sem kiállni, nem valók katonának. Még szolgálónak is kevés vagy.   - Csukták be az ajtót maguk után, majd rögtön indult is a hintó.

A nagy fehér bundát Emil jobban összehúzta, a gyöngyök rajta pedig meg-meg csillogtak, ahogy a már alkonyodó fény visszaverődött róluk.

- Ennyire fázik?   - Kérdezte hirtelen North.

- Nem sokáig. Ahová megyünk, ott meleg lesz. És hagyd az udvariasságot, mert hányingerem van tőle.

Erre a férfi feltette egyik karját a hintó ülésének támlájára, lábait szélesebbre nyitotta. Terpeszkedett akár egy úr a trónszékén, és igencsak megváltozott körülötte a levegő.
- Akkor azt mondd meg, hogy mi lesz a feladatom. Gondolom okkal viszel magaddal, nemcsak azért, mert átmentem a teszteden. Mert ugye az az volt.

" Egy pillanat alatt mintha más személy lenne. Ki ez? "
- Hmmm... Az attól függ.   - Húzta ki a lány magát -    Mondd csak, mit csináltál, mielőtt az Edureirai kastélyba kerültél?

A férfi arcára egy fölényes félmosoly húzódott.
- Hm. Ha szeretnél még mostanában szépeket álmodni, jobb, ha erre nem kérdezel rá.

" Azthiszem mostantól nem vonok le egyből következtetéseket valakiről első látásra. Azt hiszem...megint rosszul választottam. "

..........................................................................

Elnézést a hosszú kihagyásért, remélem még van akit érdekel ez a történet 😅🌸