Tündérmese a Bosszúról. |Javítás Alatt|

4. Feltétel

A hallottak miatt jópár döbbent és ijedt tekintet volt, de egyik sem Emil-é.

- Köszönöm felség. - Hajolt meg ismét a lány, majd felegyenesedett.

- Tehát mik a feltételeid? Hallgatom.

Emil visszahajolt lassan és kimérten aztán kissé hezitált kimondani, végül elhagyták a szavai a torkát.
- Egy halálos bűn elnézése, amennyiben azt itt követem el.

Az egész terem zajos lett amit a király egy kézmozdulattal elnémított.
- Ugye tudod, hogy ebben a birodalomban az ilyen fajta privilégium megadását nem adhatom meg előre anélkül hogy tudnám az okát. Tehát mi az okod, hogy ezt kéred?

Emil felemelte a fejét.
- Feleség. A másik feltételem az lenne, hogy senki sem kérdezhet rá az okomra. Még őméltóságod sem. Amennyiben ez nem megoldható, úgy távozok is.

- Emil...! - Mordult rá Wade halkan.

A király ekkor felnevetett amire mindenki döbbent arcot vágott, majd miután nevetésének visszhangja is elnémult, megszólalt.
- Félreismertelek. Te egy nagyon akaratos és bátor lány vagy. Ám legyen. Akkor amint végeztél a viharszörnnyel, megkapod a fekete pecsétes bűnbocsánatot kérdés nélkül. Megfelel?

- Természetesen. Hálás vagyok. - Mondta komoly arccal és hangon Emil.

Ezután megszólalt a Rhys mellett álló férfi.
- Rendben, akkor ismertesd velünk a részleteket, azután távozzatok!

A lány közelebb lépett, majd beszélni kezdett.
- Már fél éve kutatom ennek az óriási szörnynek a mivoltát és körülményeit. Nagyjából két havonta csap le és mindössze tíz és húsz percre jelenik meg.

Erre a Rhys mellett álló idegen újra megszólalt.
- Ezt mi is tudjuk már. Mi a lényeg?

Emil elmosolyodott.
- Ez a szörny bármilyen módon is jelenik meg nem él és nem is természetes eredetű.

- Hát akkor? - Kérdezte a tanácsos.

- Erős a gyanúm, hogy egy boszorkány idézi meg. - Erre ismét hangzavar lett amit a király újfent elnémított. - Az idő ebben fontos szerepet tölt be. Az esetek között túl sok idő telik el és a hatás túl rövid. Úgy gondolom vagy egy nagyon gyenge felnőtt vagy egy nagyon erős gyermek áll a háttérben.

Aki Rhys mellett állt, az most a lányhoz sétált.
- A boszorkányok már a kipusztulás szélén állnak pont az ilyesfajta tettekért és előbb-utóbb a sárkányok sorsára jutnak. Ha valóban úgy van ahogy mondod, akkor mégis hogy nem találtunk még sosem erre utaló nyomot?

- Épp az a nyom hogy nincs semmi. Én már láttam boszorkányt, még árnyékuk sincs, hogy találtatok volna ti bármit is? - Kérdezte lenézően Emil a férfit.

- Vigyázz a hangsúlyodra te lány vagy kitépem a nyelved! - Hajolt közelebb a férfi.

- Ne fáradj, megkapod anélkül is, tessék. Mleee... - Nyújtotta ki erre a lány a nyelvét gyerekesen.

- Te kis--! - Emelte fel ekkor a kezét a férfi.

Wade azonban azonnal megfogta a karját.
- Kai Vulcan herceg! Minden tiszteletem, de ha egy ujjal is hozzáérsz ehez a lányhoz, azzal kivívod az egész Aquaglory birodalom haragját!

- Fiam! Miféle botrányos viselkedésformát mutatsz már megint?! - Kiabált rá a király. - Azonnal vonulj vissza lakrészedbe vagy mutass kellő illemet! Lesüllyedsz egy tizenéves gyerek szintjére!? Ráadásul ezen most a birodalmunk jövője áll vagy bukik!

- Sajnálom atyám. - Hajolt meg Kai majd visszaált Rhys mellé.

Ezután az édesanyja is szólt.
- Kérlek folytasd. Tudjátok már a módját hogy vessünk véget ennek?

Ezúttal Wade lépett elő.
- Igen, felséges asszonyom. Egy szerkezet segítségével, amely a viharszörny hőmérsékletében akkora kárt tesz, hogy az vélhetőleg szétszakad.

Kai szeme nagyra nyílt.
- Egy ilyen mértékű változáshoz hatalmas erő kell. Mégis hogy akarjátok...? Várj... Ugye csak tévedek ha azt mondom, hogy egy bombáról van szó?

Emil megrázta a fejét.
- Nem tévedsz. Valóban arról van szó.

Ekkor a király szólalt meg.
- Legyetek azzal tisztában, hogy egy olyan királyságban akartok robbanást előidézni, ahol a nyári időszakban naponta van tűzeset. Amennyiben valóban ezt tervezitek, számoljatok azzal hogy a robbanás milyen következményekkel fog járni.

Emil megnyugodva elmosolyodott.
- Ez nem hiszem hogy gond lesz felség. Ugyanis ismerek valakit, aki tud jégmágiát használni.

Kai gúnyosan felnevetett.
- Há! Azt hiszed elhisszük? Edueira-ban is mindössze a mostani uralkodó apja tudott mágiát használni. Senki más.

Emil erre összehúzta szemöldökét.
- Hidd el, van nálam rá bizonyíték is, de inkább nem mutatom meg, mert nem akarom hogy megijedj.

- Rendben elég lesz. - állt Wade a lány elé. - Engedelmükkel mostmár nyugovóra térnénk ugyanis ez egy hosszú nap volt, amit meg tudniuk kellett, azt tudattuk.

Rövid gondolkodás után a király bólintott.
- Legyen, menjetek. Rhys majd megmutatja hogy hol aludhattok.

Hirtelen megszólalt a királyi tanácsos.
- Engedelmeddel felséges uram, nekem volna mégegy kérdésem.

- Halljuk Pyrrush. - Szólította meg a király.

Ezután az idős férfi kérdezett.
- Az ifjú aki elkísérte a kisasszonyt, tudják esetleg hogy kicsoda?

- Hogy érti? - Kérdezett vissza Emil.

A tanácsos elmosolyodott.
- Csak kíváncsi voltam. Esetleg megkérdezhetnék, hogy miért nem járult ő is színünk elé ha ő is a kisasszony kísérője.

Wade válaszolt.
- Ő Yule Aubin Balance vezérezredes.

- Vezérezredes...? Értem. - Mosolyodott el jobban. - Rendben, mostmár pihenhettek.

Emil és Wade összenézett, majd távoztak.
Rhys-el az élükön haladtak a kastély bal szárnyának folyosóin miközben Wade beszélgetést kezdett.
- Te végig azt tervezted hogy ilyen kéréssel fordulsz a királyhoz? Vagy csak--

Rhys ekkor rámordult.
- Wade, hallgass!

A fiatal férfi nem értette a haragos szavakat amiket kapott.
- Mi az? Nem az okát, a körülményt kérdeztem.

Emil érzelemmentesen megszólalt.
- Nyugodtan megmondhatod a te birodalmad fejének is, hogy enélkül a feltétel nélkül nem fogok tenni semmit.

Rhys megállt és a lány felé dobbantott dühösen.
- Mégis kinek képzeled magad!?

- Valakinek, akitől elvettek valamit ami tönkretette az életét. - Válaszolta.

Rhys erre a szemét forgatta.
- Ugyan. Mégis mi lehet neked ilyen fontos? Láthatóan semmi bajod, vígan élsz.

Emil közelebb lépett ijesztően dühös arckifejezéssel.
- Ha mégegy ilyen szó vagy kérdés elhagyja a szádat... - Nyúlt a derekához hogy megmutassa a bombát - Nem fog érdekelni hogy mi lesz veled és nem is fogom garantálni, hogy segítek a birodalmadon.