Tündérmese a Bosszúról. |Javítás Alatt|

8. Gyors győzelem

- Na? Mi az, megkukultatok? - Kérdezte Emil türelmetlenül.

- Bocsáss meg, azthiszem Yule félreértett valamit amit az imént mondtam. - Kért elnézést Wade.

- Akkor ha nem bánod, ide ülök én is. - Foglalt helyet az asztalnál Emil is.

Wade végignézett a másik férfin.
- Rendben. Akkor megragadnám az alkalmat hogy megkérdezzem... Yule, te miért nem jöttél velünk a kastélyba?

- Ez miért számít Emil szempontjából? - Kérdezett vissza Yule.

- A kérdésre válaszolj, kérlek. Mert ha valami nyomós okod van rá, akkor nem tudsz Emil mellett lenni, amikor visszakerül a kastélyba. És akkor újra kell gondolnunk az elhelyezését. Nos?

- Magánügyem, amit nem osztanék meg veletek. - Válaszolt Yule higgadtan és határozottan.

Emil is megszólalt.
- Lényegtelen az ok, a lényeg az, hogy--

Emil ledermedt a mondat közepén, amitől a két férfi megijedtem.
Yule felkelt a székről és a lányhoz ment.
- Mi a baj? Mi történt?

Emil ekkor úgy felugrott a székről hogy az eldőlt, majd kifutott.

- Emil! - Kiáltott utána aggódva Yule, majd utána mentek.

Az utcán hatalmas szél volt, csak úgy rángatta rajtuk a ruhát.
Már hajnalodott, Emil pedig egyenesen az égre nézett, miközben kezét a bombára tette, majd rohanni kezdett.
A két város közötti üres pusztaságon tornádó hasított a földbe, de nem mozdult onnan sehová, a homokot viszont rendesen felkavarta. A lány és két kísérője megálltak a város szélén, és onnan nézték a jelenséget.

- Hát mégis igaza volt... - Jegyezte meg Wade magának halkan.

Emil erősen céltudatos ábrázattal kivette helyéről a bombát, majd Yule felé nyújtotta.
- Olvaszd fel...

- Emil... - Szólt Yule, mintha aggódását akarta volna kifejezni, de nem tudta pontosan melyikkel kezdje.

- Csináld már!! - Mordult rá a lány.

A fiatal férfi észbe kapott, majd Wade végignézte, ahogy Yule feloldja a mágiát. Amint a csillogó fagyos réteg lekerült a veszélyes szerkezetről, Emil előre nézett, és taktikán gondolkodott.

Wade maga felé fordította Yule-t, majd szigorúan ránézett.
- Ha ennek vége, veled lesz egy kis beszélni valóm.

Yule elrántotta a karját Wade fogásából.
- Tényleg ez most a legfontosabb?

Emil hátra kiáltott nekik.
- Vonuljatok a házak mögé! Ez még nekem sem lesz kellemes... - Ezután ráharapott a biztosítópöcökre az általa épített bombán, és kihúzta a fogával. Szemei eközben kéken világítani kezdtek, miközben szembenézett a veszéllyel. - Tíz másodperc! - Kiáltotta a még mindig mögötte álló kísérőinek.

- Ez megőrült!  – Yule-t meglökte Wade jelezve neki hogy kapjon észbe. –  Gyere már!

Yule még aggódva Emil-re nézett, majd követte Wade-et vissza a városba.
A lány eközben lassan, magabiztos léptekkel haladt a homokot már elnyelt tornádó felé.
Megállt, majd homokból egy kéz formálódott és nyúlt ki a forgó homoktölcsérből.

A lány ekkor közelebb lépett, bal kezével jobb válla fölé emelve a robbanóeszközt.
Ezután megállt és egyenesen az örvénybe dobta azt.
Ekkor az felrobbant, ami miatt a két férfi befogta a fülét, majd a robbanás egy nagyon erős ellenhullámot generált, ami hátradobta Emil-t is.
Négy métert repült, és még legalább ennyit gurult az oldalán felverve a port.
Síri csend lett, a homokból formálódott óriási szörnynek pedig nyoma sem volt.
A túlzott némaság viszont nagy aggodalomra adott okot.

Yule és Wade kisiettek a házak mögül.
Majd Yule ijedten vette észre a lányt eszméletlenül a porban fekve.

- Emil!? – Futott hozzá Yule aggódva és rémülten. Wade is követte. Yule mellétérdelt, majd megemelte a tarkójánál fogva a lányt és a szájához tartotta a fülét. –  Még lélegzik, siess és hozd a lovakat! Azonnal orvoshoz kell vinnünk!

Wade bólintott és rögtön az állatokért rohant.
A lánnyal maradt férfi végignézett a mozdulatlan lányon, és fel akarta emelni, de többször hezitált és elkapta a kezét.

- Bocsáss meg. Máris megszegem az ígéretemet... – Emelte fel ezután a lányt a hátához nyúlva először.

Emil rémülten, levegőért kapkodva tért magához a palotában lévő egyik hálószobában. A szoba teljesen le volt sötétítve és olyan csend volt hogy Amil füle zúgott.
A lány összegörnyedve markolt bele jobb kezével a bal vállába.

Zihált és pánikba esve bámult maga elé.
- Valaki hozzá ért... – Lihegte.

Ekkor még jobban megijedt. Nem hallotta a saját hangját sem.
Ezt követően torka szakadtából sikoltozni kezdett a füleit lefogva.
Bejött az ajtón ekkor egy cseléd és Yule.

- Kisasszony, kérem nyugodjon meg! – Ment közelebb a cseléd.

Yule viszont megállította.
- Ne érj hozzá! – Szólt rá a nőre. –  Azzal csak jobban felzaklatod. Hozz inkább papírt és tollat...!

A nő kiment, Yule pedig az ágy szélére ült, tenyerét pedig a lány szemei elé nyújtotta.
Az ettől kicsit kizökkent és felnézett könnyes szemmel a férfira. Yule a kezére nézett, majd Emil-ra vissza.

A lány erre elengedte a füleit, kezeit maga mellé tette, majd homlokát a férfi tenyerébe helyezte amitől Yule kissé meg is illetődött.
- Sejthettem volna... elvégre nem vagyok sérthetetlen. Elszámítottam az erőt amivel a bomba bírt. Kisebb volt .  – Szipogta.

Ekkor visszajött a cseléd a tollal és néhány darab papírral, amiket átnyújtott a férfinek

- Köszönöm. Most hadj minket magunkra, kérlek.

A nő erre meghajolt, majd távozott.
Yule ezután szabad kezével írt néhány sort a papírra, majd odanyújtotta a szipogó lánynak.
Emil odafordult és olvasta.

" Az orvos már megvizsgált, úgy tűnik hogy a robbanástól megsérült a dobhártyád, de nagyobb bajod nincs. "

A lány arcán szinte halálfélelem jelent meg, majd szó szerint kitépte Yule kezéből a papírt, és ránézett.
- Hozzám ért?? Mármint a vizsgálathoz?! – Kiabálta.

Yule a mutató ujját a szája elé tette, jelezve hogy nem kéne hagoskodni, tekintve hogy éjszaka van, ezután megrázta a fejét.
- Nem hagytam. – Tátogta, halkan mondva is.

Erre Emil hirtelen hangulatot váltott.
- Akkor te értél hozzám? – Kérdezte sértődöttséggel a hangjában.

Yule ekkor újra írt.
" Igen. De muszáj volt ellátni téged. Az a csoda hogy nem lett nagyobb bajod. Mellesleg honnan jöttél rá? "

Emil elfordult.
- A hátamon van egy heg... Nagyon érzékeny és azt óvom a legjobban az érintésektől.

A férfi ismét visszatért papírhoz.
" Hogyan szerezted? "

- Valaki megégetett. Aztán cserébe egyik szemére megvakítottam és...utána meghalt.