Tündérmese a Bosszúról. |Javítás Alatt|

10. Gyanús herceg

Emil miután elkapta, a fürdőbe vonszolta a rémült cselédet, aki szavai híján csupán kezeivel próbálkozhatott ellenkezni, de mindhiába.

Mellkasánál a ruháját megragadva emelte fel és ütötte falhoz Enya-t.
- Ide figyelj, segíthetek elállítani a vérzést és talán fogsz még tudni újra beszélni is, vagy ha nem leszel segítőkész, akkor én sem, és hagylak elvérezni. Melyik tetszik jobban?

A rémült cseléd azonnal bólogatott pánikszerűen bármiféle gondolkodás nélkül.
Emil erre elengedte a nőt, és a legkisebb égő gyertyáért nyúlt.

- Nyisd ki! – Utasította Emil a nőt.

A fájdalmas sikolyok bárkinek keserű érzést okoztak volna, s Emil-en is látszott valami sajnálat.
Miután elégette a vérző sebet, úgy tette le a gyertyát, mintha az nehéz súllyá vált volna, majd indulatosan kérdezett.
- Egyedül találta ki ezt Rhys?

A nő megrázta könnyektől ázott arcát.
- Wa...Wae... – Nyöszörögte próbálva kímélni hiányos szervét.

A fiatal lány ezúttal nyugodt, hideg hangon szólalt meg újra.
- Rendben... Ha leírod amit nekik is, készítek fájdalomcsillapítót a nyelvedre. - Miután a nő újra leírta, Emil elolvasva a papírt elmosolyodott. -  Hm...a hegem nem egy minta... Hanem egy monogram. De ezt leszámítva, szép kis leírás.  - Ezután a papírt a gyertyaláng fölé tartotta és amikor annak tüze már a papíron lévő "egy fél" szavakhoz ért, a lány Enya felé fordult. -  Megölhetnélek de nem hiszem hogy ezek után kísértenéd a sorsod. Meg amúgy sem hinné el neked ezt senki.

Miután Emil rendesen felöltözött, a szobája felé indult.
- Gyere. Adok gyógyszert.  - A szobában a köpenye titkos zsebéből kivett egy kis üvegcsét, amiben néhány szál vibráló színű zöld fű szerűség volt. -  Elestél és leharaptad a nyelved végét, megértetted?  - Kérdezte fenyegető tekintettel Emil, mire a nő bólintott és elvette az üvegcsét. -  Nincs időm készíteni most, így ezt adom. Amikor csak lehet tarts egy szálat a szádban. Pár hét vagy hónap múlva fogsz tudni beszélni, csak kicsit furán. Ja és...soha többé ne lássalak.

Ezután felvette a köpenyét, és otthagyta a nőt.
Emil forrongott magában, a tekintete pedig tele volt bosszúvággyal.
" Azthiszem őfelsége tartozik nekem némi magyarázattal. Amit ha rajtam múlik meg is kapok! Azután...mindenki megkap mindent amit érdemel! "  - Gondolta elhatározással. Ekkor észrevéve egy ismerős alakot megállt, hűvös és ellenséges kisugárzását elővéve. -  Te mit csinálsz itt?

Kai lépett ki a felhomályból.
- Ezt én is kérdezhetném. Csak nem apámhoz indulsz ilyen kései órán? Már be is esteledett.

- Tudom hogy hány óra van. Újra megkérdezem, hátha ezúttal felfogod. Mit akarsz itt?  - Hunyorított kicsit Emil a férfira.

Kai fekete haja alatti rozsdabarna szemeivel vizslatni kezdte a lányt, majd lassan körbejárta, miközben beszélt hozzá.
- Tudok róla, hogy apám visszavonta a szavát, és téged ismerve nem fogod ezt annyiban hagyni, ezért ajánlatot akarok neked tenni.  - Állt meg végül vele szemben.

- Mivan? A forróság megsütötte az agyadat?  - Emelte meg a lány az egyik szemöldökét.

- Ne felejtsd el hogy egy herceg áll előtted!  - Mordult rá Kai. -  És attól függően, hogy mit fogsz ezután tenni változik az ajánlatom.

- Ezt meg hogy értsem?

- Segítek elérni hogy megkapd a fekete pecsétes tekercsed. És egyenlőre csak azt kérem érte, hogy ott lehessek amikor bosszútálsz.

Emil zavartan elmosolyogta magát.
- Ez nem minősül hazaárulásnak, Kai herceg? Mellesleg miért tennél ilyet? Nem jön be az uralkodói élet?

- Annak ellenére, hogy csak egy gyerek vagy, úgy tűnik minden téren tapasztaltabb és határozottabban tudsz fellépni bárkinél akit eddig ismertem. Tanulni szeretnék ebből. Látni akarom mire mész.

- Miért is higyjek neked?  - Fonta keresztbe karjait Emil.

- Mert meg tudom mondani, hogy veheted rá apámat a bűnbocsánat megadására.  - Mosolyodott el fölényesen Kai.

- Értem.  - Fordult ekkor sarkon a lány.

- Vá-Vá-Vá-Vàrj! - Nyúlt utána a herceg, amire Emil olyan gyorsan vette elő a vadásztőrét, hogy Kai fel sem fogta és épp a hegyébe nyúlt. -  Au.  - Lepődött meg. -  Erre megtaníthatnál.  - Kapta be a megszúrt ujját.

- Hagyj már békén! Ne avatkozz bele a dolgaimba!  - Indult meg ezután nagyobb lendülettel a királyi szárny felé.

- De az én apamról van szó.  - Mondta higgadtan, mire Emil megállt. Kai ezt látva közelebb ment. -  Mellesleg senkinek nem kell egy olyan segítsége, aki erőszakkal szerzi meg amit akar.

- Én pedig nem segítek olyanoknak, akik hazudnak és átvernek!  - Morgott lány, ökölbe szorítva a kezét.

- Apám legjobban más kárából tanul. Mutass példát valaki máson az ő szeme láttára.  - Ajánlotta a fiatal férfi.

- Wade...  - Mosolyodott el gonoszul Emil.

Kai erre értetlenkedve reagált.
- Az a kísérőd vagy mifene? Mi van vele?

Emil ekkor felé fordult.
- Rendben. Akkor ha ennyire segíteni akarsz, csald Wade-et oda, ahová mondom. Adunk édesapádnak egy remek kis műsort.  - Vigyorodott el mégjobban Emil.