Tündérmese a Bosszúról. |Javítás Alatt|

14. Fogságban

Miközben a banditák főhadiszállása felé mentek, az egyik rosszfiú beszédet kezdeményezett társával, miközben Emil mögött sétáltak.
- Hé, figyelj már, szerinted az anyja volt tündér? Csak mert úgy tudom, azok maximum térdig érnek.

- De beteg ötlet! - Vihogta a másik. - Mondjuk az se lenne semmi, ha az apja lett volna tündér, lakatkulcsot a vaskapuba, érted ugye? - Bökte meg társát a könyökével röhögve.

Emil dühösen egy csomó port rúgott hátra a két férfi arcába, akik ezután a szemüket dörgölték, és köpködték ki a homokot ami a szájukba ment.

" Micsoda egy mocskos barbár népség ez...!"

- Te rohadt kis félvér!!   - Förmedt rá az egyik a lányra, kezeit ökölbe szorítva.

A vezetőjük a kalapja alatt pedig rájuk szólt.
- Aki egy ujjal is hozzá mer érni, az meghal! Bár azt a szegény fát elnézve, nem biztos, hogy általam.   - Kuncogta a férfi.

- Megértettük, Jack.   - Válaszolt az egyik bajkeverő.

" Ezen már régen is gondolkodtam, mi ez a férfi? Tökéletesen el tudja rejteni a jelenlétét, és még soha sem láttam senkit vízen járni. Régen csak ijesztőnek láttam, mára viszont egy nagy gond lett. "
Ezután a még mindig ájult Yule-ra nézett.
" Remélem hamarosan felébred. Jó ideje egyikük sem mozdult meg... "

Nagyjából két óra gyaloglás után kiértek az esőerdős részből, majd egy újabba mentek be. Az új terület közepén egy nagy faház volt néhány lóval, egy pincelejáróval, egy raktárházzal és egy kúttal.

" Legalább húsz méteres körzetben nincs semmilyen növény... "   - Nézett körbe a lány.

A kalapos férfi megállt.
- Oké, azt a hármat vigyétek a szokásos helyre! Én el leszek egy kicsit a tizenhat éves fajtalan kaland végeredményével.

" Hova viszik azokat? "   - Követte fejével Emil őket, amíg a vele maradt férfi a hajához nem ért.

Emil azonnal erősen elcsapta a kezét kéken felvillanó szemeivel szugerálva az előtte álló személyt, aki úgy érezte, magyarázkodnia kell.
- Hoppá. Elnézést, csak mintha lett volna valami a hajadban.   - Mosolyogta ártatlanul. -   Javaslom ne kíváncsiskodj. Inkább gyere!   - Indult el a házba a férfi.

- Mostmár van benne valami. Mocsok a kezedről!   - Morogta a lány.

A férfi ajtót nyitott neki és várta, hogy a lány bemennyen. Nagy levegőt vett orrán, és végül át is lépett a küszöbön.

- Itt várunk egy kicsit, aztán ha szólnak, megyünk az emeletre.    - Mutatott egy szobára a kalapos férfi, amibe benyitva mindössze egy szék volt és egy ablak, semmi más.

Néhány gyanakvó és szúrós pillantás után a férfira, a lány bement.
Emil rögtön a kis ablakhoz lépett és kipillantott rajta.

Elmosolyodott.
" Hm... Mókás. Homályos üveg, ami csak a fény beengedésére szolgál. Ki látni rajta nem lehet. Ez valami kínzó szoba lehet, ahová annó bezártak legalább volt egy ágy. "

Jack a székkel szemben nekidőlt a szürke falnak, majd miután a lány tíz perc után se nézett rá, vagy szólt hozzá, sóhajtott egyet.
- Ugyan már, nem haragudhatsz rám örökké azért ami történt.   - Mondta nyájasan. -   Te próbáltál meg elszökni. Én csak meggátoltam.

- Ez mi akart lenni...? Mert bocsánatkérésnek fos volt. De akkor sem fogadnám el, ha valaha kernél. Az életed árán sem.   - Válaszolta Emil ellenségesen keresztbe tett karokkal.

A férfi erre megigazította kalapját, és egy pár fekete bőrkesztyűt vett fel, majd elindult a lány felé az ablakhoz.
- Tudod, egész vicces, hogy itt játszod a sérthetetlent, holott...   - Próbált ismét a lányhoz érni, mire Emil mostmár a vadásztőrével támadt. Átszúrta a férfi kezén, aki meg sem rezzent, csak gonoszul vigyorgott tovább. -   ...a legapróbb érintéstől is rettegsz.

- Irányodból semmilyen apró érintés nem rémlik, csak az a seb, ami a hátamon csúfoskodik.  - Morogta tiszta dühvel a lány.  -   Te tépted le a szárnyamat, miközben a hátamra tapostál, emlékszel...?!    - Nyomta erre markolatig át a tőrt a kesztyűs kézen.

A férfi az ekkor kifejezéstelen arcán egy hangyányit megemelte a szemöldökét, majd kitekerte a tőrt a lány kezéből amit el is dobott.
A seb a tenyerén szinte azonnal begyógyult. Csoklóból megrázta az átszúrt kezét a férfi, majd Emil-re nézett.
- Befejezted? Most én jövök ugye?   - Jack a falhoz nyomta kezeinél és a hasánál fogva a lányt. -   Csakhogy tiszták legyenek az erőviszonyok. Én egy boszorkány fia vagyok, míg te csak egy fél szárnyú féltündér.   - Suttogta a lány füle mögé. -   Ha akarnálak, már rég megöltelek volna.

- És miért is nem teszed?! Félsz hogy leszid a főnököd?!   - Zihálta dühösen és gúnyosan Emil.

- Nyugodj már meg, jesszus.   - Vigyorogta a férfi. -   Még csak direkt a bőrödhöz se érek. Azért vettem fel kesztyűt, amit te ügyesen kilyukasztottál. Bár bevallom, nagyon jól szórakoztatsz így.

- Esküszöm, egy nap meg foglak ölni!   - Mordult fel dühtől ragyogó szemeivel.

A férfi erre szelíden elmosolyodott.
- Legyen. De előtte... - Hajolt közelebb. -  ...átkozz el engem is...!   - Suttogta. Emil elfordította a fejét mire Jack kuncogott, és elengedte. -   Ugyan, komolyan ekkora szörnyetegnek nézel?

- Ő meg is folytana téged, ha az engedélye nélkül érsz a tulajdonához. De lehet...  - Lihegett még mindig. -  ...hogy ezt el is mondom neki!

- Én meg azt, hogy lekaptad azt a vörös ruhás nagy darab fickót.   - Mutatott Jack maga mögé a hüvelykujjával. -   Gondolom azért nem halt meg az átok helyett, mert terved van vele, nem? Vagy...csak szimplán nem akartad megölni?

- Én veletek ellentétben, nem ész nélkül gyilkolászok...!

Ekkor valaki bekopogott, majd egy gyengéd hang beszólt.
- Az Úr fogadja Neira-t!

" Ez egyre rosszabb...! "