A Démon Játéka. (Befejezett)

1 Tömlöc

"Egy tömlöcben ébredek, hangokat hallok, látok egy rácsos mégis nyitott ablakot, amin a hideg csípős szél süvített be, fáztam.

Lassan előre kezdtem lépkedni kissé messze láttam egy rácsos vas ajtót, hallottam egy kattanást, majd az ajtó nagy hangon nyikorog, ki nyílt. Lassan indulok meg a cella ajtó irányába, hisz más felé nem tudok menni, mikor oda érek, a sötét rész kissé tisztább lesz, bent van valaki, egy férfi.

Barna szemeit rám emelte, haja fekete, kissé vizesen hull arcába, kezén vastag láncok amik a mennyezetre vannak kiszögezve, csuklója már vérzett úgy be vágták a vas bilincsek.

- Segíts. - hallom meg, mély, erős, mégis segély kérő hangját.

Egy kicsit közelebb lépek hogy jobban lássam a láncokat, majd hirtelen felém nyúl"

Álom vége.

Itt ébredek fel mindig, már csak nem 2 hónapja gyötör minden este ez az álom. Nem tudom ki ő vagy miért álmodom vele, de sosem történik más, mindig minden ugyanígy, és nem is igazán tudom irányítani,  mindig ugyan az történik, nem tudom hogyan szabadulhatnék meg ebből az álomból.

Egyébként Phoenix Dicerson vagyok. 20 éves, anyával élek mivel a szüleim el válltak. Jelenleg suliban vagyok, a barátnőm Bríana mellett, matek órán. 

- Phoeni. - szakít ki barátnőm a gondolataimból.

- Igen? - Kérdezem.

- Min gondolkodsz ennyire? - kérdezi.

- Az álmom. Nem bírom már, minden egyes nap látom a meg gyötört arcát, valami oka kell hogy legyen. - mondom fáradtan.

- Tudom Phoeni, szerinted tudunk tenni valamit? - kérdezi.

- Lenne egy ötletem. - mondom.

- Mi? - kérdezi.

- Hát anya szed nyugtatót, lehet ha nem kelek fel mikor be akarok menni hozzá és leszedném a láncokat róla, akkor lehet meg szűnnek az álmok. - magyarázom.

- De ez nem veszélyes? - kérdezi.

- Csak egy szem, ha sikerül talán el múlik az álom, ha pedig nem legalább alszok egy jót, de már nem bírom Bríana. - mondom barátnőmnek.

A csengő hangja szakít meg minket, le telt az utolsó óra is, végre.
Hazafelé menet Bríana fel hívta az anyját hogy nálunk alszik, anya ma éjszakás így örült hogy nem leszek egyedül.

Jól el voltunk délután, sorozatoztunk, beszélgettünk. Mikor pedig el jött az este nekiugrottunk a tervnek, anya szobájából hoztam egy szem altatót.

Fel feküdtem az ágyra, Bríana pedig mellettem ült.

- Ha úgy látod gáz van álmomban próbálj fel kelteni. - mondtam neki.

- Rendben, úgy lesz. - mondta.

Kezembe vettem a pohár vizet, számba vettem az altatót és a víz segítségével le nyeltem. Le tettem a poharat majd le feküdtem és lecsuktam a szemem, nem sok kellett már az álomban találtam magam...

"Egy tömlöcben ébredek, hangokat hallok, látok egy rácsos mégis nyitott ablakot, amin a hideg csípős szél süvített be, fáztam.

Lassan előre kezdtem lépkedni kissé messze láttam egy rácsos vas ajtót, hallottam egy kattanást, majd az ajtó nagy hangon nyikorog, ki nyílt. Lassan indulok meg a cella ajtó irányába, hisz más felé nem tudok menni, mikor oda érek, a sötét rész kissé tisztább lesz, bent van valaki, egy férfi.

Barna szemeit rám villantotta, haja fekete, kissé vizesen hull arcába, kezén vastag láncok amik a mennyezetre vannak kiszögezve, csuklója már vérzett úgy be vágták a vas bilincsek.

- Segíts. - hallom meg, mély, erős, mégis segély kérő hangját.

Egy kicsit közelebb lépek hogy jobban lássam a láncokat, majd hirtelen felém nyúl  mire meg ijedek és vissza hátráltam.

- Kérlek. - kéri megint, huh na jó csak egy álom.

- Tudod hogy hol lehetnek a kulcsok? - kérdezem, annyira valóságos minden.

- Ott, de vigyázz fel ne bérezd az őrt. - mondta mögöttem egy kis folyosóra nézve.

Meg fordultam majd el kezdtem lassan abba az irányba lépkedni, ez csak egy álom nem bánthat semmi ugye? Mikor meg láttam az őrt, majdnem felsikítottam, egy szinte Zombi ember volt, be volt vágva a szája és vér borította, a kulcsok az asztalon voltak, oda léptem és hangtalan vettem le a kulcsokat.

Vissza sétáltam, majd félve be léptem a cellába, először a bal kezét oldottam el, majd lassan le engedtem a vasbilincset, de ekkor meg hallottam a hörgést.

- Siess- mondta.

Ezt meg csináltam a másik kezével is, és végül letérdeltem elé, ki oldottam a nyakán levő vas karikát majd lassan le tettem a földre, rám szegezte tekintetét, egyik kezét lassan felém emelte, arcomra simította.

- Köszönöm. - Mondta mély hangján.
- Ébredj fel. - mondta majd hirtelen felriadtam.
"
- Phoeni jól vagy? - kérdezi Bríana de mikor magam elé nézek nem jön ki hang a torkomon. Az ágy végében állt, engem nézett, ugyan az a barna szem, a haja most nem volt vizes, a ruhája nem volt csapzott, és nem voltak rajta a sérülések, de ő volt az. Bríana oda néz de nem érti mi van.

- Phoeni mi történt? Válaszolj. - kéri aggodalom cseng a hangjában.

- Te nem látod? - kérdezem, nem le véve a szemem az ágy végében álló alakról.

- Nem Phoeni, mit látsz? - kérdezi, ekkor az alak el tűnik.

- Itt állt előttem, akit meg mentettem, itt állt Bríana, én ezt nem értem, csak egy álom volt nem? - nézek rá értetlenül.

- De ez hogyan lehetséges? - kérdezi.

- Nem tudom. - mondom halkan.

- Lehet el kellene menned, egy médium meg mondaná. - dobja az ötletet Bríana.

- Tudod te hány csaló van? Honnan tudnám hogy igazat mond e vagy sem? - nézek rá.

- Hát ha meg tudja mondani hogy néz ki az akit te látsz, anélkül hogy meg mondanád, szerintem már jó pont. - magyarázta.

- Igazad lehet. De az sem biztos hogy ö ezt akarná. - mondom.

- Ki ? Az akit ki hoztál az álmodból? - kérdezi mire bólintottam.
- Ne már Phoeni. - kezdi.

- Bríana, nem e világinak tűnt, és ha bánt? Honnan tudhatnánk? Azt sem tudjuk mi ő, vagy hogy hogy létezik az hogy itt van. - magyaráztam.

- Na jó akkor keressük meg. - mondja.

- Ezt hogy érted? - kérdezem.

- Az internet a barátunk, el bírunk vele. - mondja biztatóan.

- Ha te mondod - mondom.

Elő vettem a laptopom, ő meg a telefonján kezdett keresgélni, hát ez ment úgy 00 00-ig mire Bríana nagyot ásított.

- Én alszom ha nem bánod, nagyon álmos vagyok és holnap suli. - mondja.

- Jól van aludj csak én még nézelődők kicsit. - mondom, ő le fekszik mellettem és szinte azonnal el alszik.

Mivel nem találtam meg amit kerestem, sok démoni lényt ír az internet de egyik sem volt olyan mint ő, egyik leírás sem hasonlított rá.
Így 1 órakor én is le feküdtem aludni.