A Démon Játéka. (Befejezett)

33 Ketten

Lassan kezdek ébredezni, ahogy nyitogatni kezdem a szemeim érzékelem az enyhe fényt ami a szobában van. Ez nem is szoba, a trónon fekszem, Bríana ott ül a trón mellett, gondolom azt várja hogy felkeljek, lassan mozdulok, mintha nem lenne erőm semmihez.

Bríana ahogy észre veszi hogy fel keltem, azonnal fel pattan és hívja Zayt aki szinte rögtön mellette is terem. Lassan ülök fel, kicsit szédül a fejem.

Meg érzem Zay kezét az arcomon, leguggol elém.

- Miért tetted? Mi van ha bele halsz? - Kérdezi.

- A király bele halt volna, de jól vagyok, csak kicsit szédülök. - Mondom mire a fejemre teszi a kezét, ez segít.

- Soha többé ne tegyél ilyet. - Mondta majd magához húzott és meg ölelt.

- Minden rendben van Zay, a többiek jól vannak? - Kérdezem.

- Mindenki jól van, hála neked. - Mondta.

Ezután egy hét lábadozás várt rám, eléggé erőtlen voltam és sokat aludtam, Zayel a kapcsolatom ha lehet mondani még bensőségesebb lett és úgy érzem hogy lassan megszokom az alvilágot mint otthonom, Zay el rendelte hogy minden nap hozzanak le nekünk ételt így nem kell fel menni minden alkalommal, bár néha azért fel járunk mert jól esik fent lenni.

Bríana még nehezen viseli, és nehezen vannak meg a királlyal de igyekszik és a Király is igyekszik életben tartani és nem túlzásba esni.

Pár napja minden nap úgy ébredek hogy émelygés lesz úrrá rajtam, nem hányok, de elég erős, és többet is eszek, de valami mellett nem tudok el menni, kívánom a vért.

Éppen Zayhez tartok, el kell neki mondanom, valami nagyon nem stimmel, mikor oda érek a trónon ül, fel lépek hozzá, ő kezet nyújt nekem és az ölébe ültet.

- Zay, el kell mondanom valamit. - Mondom neki.

- Hallgatlak Madárka. - Mondja.

- Valami nincs rendben velem. - Mondom csendesen.

- Ezt meg hogy érted? - Kérdezi.

- Terhes. - Halljuk a hangot magunk mögött, a király volt az.
- Mondtam, ha így fojttatjátok annak következménye lesz, és van is. - Mondta majd közelebb lépett.

- De te ezt honnan tudod? - Kérdezem tőle.

- Érzem hogy ketten vagytok. - Mondta. Na jó ez egyszerre furcsa és ijesztő.
- Nagy erő árad belőle, és még csak egy baba, ezért érzem őt. - Tette még hozzá.

- És ez baj? - Kérdezem.

- Ha én érzem, más is fogja. - mondja komolyan.

- Kik azok a mások? - Kérdezem megint.

- Ellenségek, Phoenix, az alvilág roppant kegyetlen tud lenni már önmagában is. - Mondja.

- De meg tudjuk védeni nem? mármint nálad nagyobbtól itt nem kell tartanunk....ugye?....ugye? - Kérdezem őket de egyik sem akar válaszolni.

- Ez nem egészen így van. - Mondja Zay.

- Akkor hogy? - Kérdezem.

- Tudod néha a királlyá válás nem azon múlik hogy ki az erősebb, hanem azon hogy ki a döntésképesebb, hogy ki alkalmas és ki képes arra hogy irányítson egy egész birodalmat, eredetileg itt Lucifer volt a király, akkor még nem volt meg osztott birodalom, Tartarosz és az alvilág, csak a pokol, miután őt e zárták én kerültem a trónra, de persze ezt voltak olyanok akik rossz szemmel nézték és hátat fordítottak, olyanok is akik eröjükhöz mérten nálam nagyobbak, és talán sosem akartam volna őket ellenségeimnek, nem tudom a baba híre vajon mit vált ki belőlük. - Magyarázza a király én pedig döbbenten hallgatom amit mond.

Hirtelen fájdalom nyilall a hasamba.

- Azt hiszem mára éppen elég a mesélésből, el viszlek pihenni. - Mondta Zay majd már egy szobában voltunk kettesben.

Zay lassan a hasamra tette a kezét.

- Zay, meg kívántam a vért. - Mondta halkan mire a szemembe nézett.

- Ha démon, akkor ez nem baj, a démon babák vérrel táplálkoznak, az igaz hogy én is szeretem de nem feltétele a létemnek és neki sem lesz az. - Mondta megnyugtatva engem.

- Rendben, de mit teszünk ha tényleg bajba kerülünk e miatt? - Kérdezem félve.

- Akkor megvédelek titeket, bárkitől. - Mondta komoly hangon.

- Köszönöm. - Mondtam majd meg öleltem.

Az elkövetkezendő napok eléggé kiábrándítóan teltek, a baba gyorsan növekedett, nem emberi ütemben, és egyre több energiám használta fel, Zay attól tartott hogy meg öl, én meg attól hogy kevés leszek a babának, mindenki feszült volt, és nem tudtam mikor nyugodhatunk meg.

Egyik nap kint sétáltam, csak néztem a csillagokat, azon gondolkodtam, vajon milyen lesz a karjaiban tartani, vagy hogy túl élem e, és tarthatom e a karjaimban.

Nagyon el fáradtan, nem bírtam vissza gyalogolni ezért hívtam Zayt hogy segítsen, vissza vitt a szobába és az ágyra fektetett.

- Mondtam hogy ne menj ki, tudod hogy nem bírsz sokat. - Mondta nekem.

- Tudom de olyan jól esett, és a picinek is. - Mondom mire fel sóhajt.

- Csak vigyázz magadra. - Mondja.

- Vigyázok. - Mondom, ad egy csókot, majd meg jelenik a Király.

- Sajnálom Phoenix. - Mondja de nem értek mire gondol.

- Mit sajnálsz? - kérdezi Zay.

- Nem maradhat a baba. -Jelentette ki.

- Ha bántani mered...- Kezdi Zay.

- Ha nem, mind meg halunk. - Mondja mire értetlenül nézünk mindketten.
- Ide fognak jönni, egy csapást mértek rám és majdnem bele haltam, nem kockáztathatunk. - Magyarázta és hozzám akart lépni de Zay nem hagyta.

- Ha bántani mered a családomat nem állok jót magamért, mindent meg tettem neked, soha nem álltam neked ellen, de ha bántod őket meg öl lek. - Mondta Zay kimérten.

- Ahogy akarod Zay de én figyelmeztettelek titeket, ennek nagyon rossz vége lesz, és nem is hinnéd mennyire hamar. - Mondta majd el hagyta a szobát.

Zay rám nézett, én pedig rá ijedten, vett egy mély levegőt.

- A közelben leszek. - Mondta majd el tűnt.

Ne haragudjatok a kihagyásokért, és azért hogy sokat kell várnotok egy részre, igyekszem minél hamarabb hozni a részeket amennyire időm engedi, köszönöm hogy velem vagytok🥰❤