A Démon Játéka. (Befejezett)

13 Törés.

Nem hiszem el, már órák teltek el és nem jött vissza, most komolyan meg sértődött vagy mi? Hirtelen valami nagy hangot hallok magam mögül, fel nézek, riadtan kúszok hátrafelé, ez egy sárkány, hatalmas volt, a karmai pedig élesek, dobbantott egyet a lábával amibe bele remegett a föld, aztán hirtelen rá lépett a mellkasomra, a súlya alatt alig kaptam levegőt pedig biztos vagyok benne hogy ez csak a lába és semmi más.

A karmaival kezd el szorítani, néhol érzem hogy a karmai éle a bőrömbe vág, egyre jobban és jobban.

- Zayden. - Kiabálom a nevét többször is egymás után.

- Zayden, sajnálom, kérlek....- Kértem hisz azt mondta amit nem enged át az ide nem jön, akkor csak ő lehetett.

- Zay..-Kiáltom a nevét de nem jön, el erednek a könnyeim. - Zay...kérlek- Sírom.

A sárkány el kezdte fel szívni magát, láttam hogy tűz keletkezik a szájában amit ki nyitott. Sírva oldalra fordítottam a fejemet, Kerberosz felé néztem aki a láncait rángatta, segíteni akart de nem tudott, vissza néztem a sárkányra, csak harag és gyilkolás vágy ült a tekintetében, ekkor elkezdett elő törni a tűz a szájából, de ekkor egy nagy hangot hallok, aztán már csak azt látom hogy Kerberosz le taszítja rólam a sárkányt aki ijedtében el menekül.

Fáj mindenem, mintha össze törték volna a csontjaim, ahol a karmai belém fúródtak ott volt a legkegyetlenebb az érzés, nem bírtam mozdulni, Kerberosz a fejével kezdett tolni, de aztán rá jöttem hogy nem tolt, hanem emelni próbált, mikor sikeresen lábra állított akkor egy irányba kezdett menni, nem sietett csak a segítségemre volt, de valljuk be inkább csak vonszolt magával, egy helyen meg állt majd le engedett. Ahogy a hátamon feküdtem körül vett a testével és a farkával be is takart. Még hogy szörnyeteg..az a sárkány az tényleg egy szörnyeteg.

Nem tudom mennyi idő telt el éreztem hogy nem bírom tovább, éreztem hogy a testem teljesen le gyengült, fáztam.

- Zayden..- Mondtam a nevét halkan. - Kérlek...tudom hogy feldühítettelek...de kérlek...nem érzed..túlzásnak..nem akarok..meghalni..-Mondom csendesen.

- Mit érzek túlzásnak? - Hallom meg a hangját mikor nekem háttal meg jelenik. Majd meg fordul és döbbenet ül ki az arcára.

- Itt meg mi a fene történt? - Kérdezi hirtelen. Ezzel egy időben jelenik meg valaki más is dühösen, szinte szikrázik körülötte a levegő.

- Mi a franc van itt? Kerberosz hogy kerül ide? - Kérdezi idegesen.

- Hadész? - Csúszik ki a neve a számon mire rám néz.

- Ő meg ki ? - Kérdezi.

- Az emberem, az egyezségem a tanáccsal. - Mondja Zay.

- Csak nem? Találtál egy különleges lelket? - Néz Zay re. Le hunyom a szemem.

- Te most aludni fogsz? - Kérdezi Zay, Kerberosz ekkor fel emeli a farkát amivel be takart és csak most látja meg mi is történt, érzek egy kezet magamon, fel pillantok rá, érzem hogy gyógyít de nehezen, sok idöjébe telik mire helyre rak de így sem teljesen, fel csúszom és Kerberosz oldalának dőlök.

- Mi történt? - Kérdezi tőlem Zay.

- Mintha nem tudnád, te meg az el cseszett sárkányod, majdnem meg haltam.- Sírom el magam újra.

- Ezt nem én csináltam, sosem küldenék rád valamit ami így meg sebez. - Mondta komolyan.

- De akkor kié a sárkány? - Kérdezi Hádész.

- Nem tudom. - Mondja Zay tanácstalanul.

Lassan fel álltam, ezzel együtt Kerberosz is, felé fordultam majd meg simogattam.

- Köszönöm. - Mondtam neki. - Ő mentett meg, keresztül ugrotta a szakadékot. - Mondom.

- Vissza viszem Kerberoszt, és meg próbálom kideríteni hogy kié az a sárkány vagy hogy hogyan került ide, addig jobb lenne ha nem hoznád ide a lányt. - Mondta Hadész majd el ment Kerberosszal. Zay elém lépett.

- Haza viszlek. - Mondta majd meg fogta a kezem és már a szobámban álltunk egymással szemben. Körül néztem és megint jött az az érzés. - Phoneix. - Mondja a nevem mire rá nézek. El akar lépni hogy el tűnhessen de közbe szólok.

- Maradj. - Kérem csendesen.

- Miért? - Kérdezi.

- Nem akarok egyedül maradni. - Mondom oldalra nézve. Meg fogja a fejemet majd magához fordítja azt, ad egy lágy csókot az ajkaimra, most először az egyezség óta. Aztán még egyet és még egyet.

- Nem. - Mondja az ajkaimra, majd még egy utolsó csók és hátra lépve el tűnik. Olyan érzést keltett bennem mintha szíven szúrtak volna, fájt, az amit csinált és végül mégis itt hagyott, éreztem a könnyeimet, hagyta hogy bántson az a sárkány, aztán meg le lép, dühösnek éreztem magam és csalódottnak egyszerre, még magam sem tudom miért.

De azt tudom hogy valami sötétet éreztem magamban, valamit amit nem tudtam el nyomni. írtam Bríanának hogy nem tudok vissza menni hozzá. Este pedig mikor már aludni készültem fel tűnt a szobámban Zay. Mikor rá néztem haragot éreztem, bántani akartam, fájdalmat akartam okozni.

- Hallom ám min jár a fejed, jól áll a lila szín a szemednek madárka. - Mondta majd egy hirtelen mozdulattal meg akartam ütni de el kapta a kezemet, az ágyra dobott majd le nyomott rá úgy hogy mozdulni sem tudtam, az erejét is használta.

- Nocsak, ilyen bátor lettél? - Kérdezi vészjóslóan.

- Én..nem akartam.- Mondom.

- Pedig nekem nagyon úgy tűnt. - Mondja majd jobban a csuklóimra szorít.

- Nem, nem vagyok ehhez szokva, voltam már dühös de sosem voltam agresszív, nem tudom miért akartalak meg ütni..nem tudom. - Mondom őszintén mire lazít a szorításán.

- Mert itt hagytalak. - Mondta ki egyszerűen. - Mert tudod hogy csak a játékom vagy. - Teszi hozzá és egyszerűen fáj amit mond. - Ne nézz így rám madárka, démon vagyok, nem érzek és nem szeretek, nekem egy dolog lebeg a szemem előtt akárhányszor meg mentem a nyamvadt kis életed, játék. - Mondta mire érzem hogy a szívem szinte meg hasad.

- Akkor mért csókoltál meg? - Kérdezem.

- Akkor teszem meg amikor akarom, mert ahhoz van kedvem. Akár most is. - Mondja majd meg is teszi, újra és újra.

- Hagyj békén. - Mondom neki mire csak nevet.

- Nem rég még engem akartál . - Mondja

- Te rohadék. - Mondom mire fel pofoz.

- Szabad így beszélni egy királlyal? -Kérdezi, majd egy másik helyre visz és el tűnik.

Hörgést hallok, de nem tudok vele foglalkozni nincs erőm a sárkány le pusztított teljesen, vagy pont ezt akarja kihasználni, azt akarja hogy még jobban szét marcangoljanak, hogy még jobban fájjon.

- A fejedbe látok emlékszel? Láttam a te sárkányodat, mond csak mennyire félsz tőle? - Kérdezi majd hirtelen terem előttem és hiába tudom hogy nem ugyan az a sárkány van előttem sikítok. Ahogy érzem magamon a súlyát nem bírom, szinte ordítva tör fel belőlem a zokogás és ekkor érzek igazán csak súlyt, de nem a sárkányt, úgy érzem most roppantam bele mind abba ami az elmúlt időszakban történt velem. Oldalra fordulok és a földet ütöm fájdalmamban, már az sem tűnik fel hogy nincs sárkány csak a saját zokogásomat hallom.