A Démon Játéka. (Befejezett)

6. A családom.

Mivel ma szombat van ezért nem keltem fel egészen 10 óráig amikor is már anya rángatott fel hogy szüksége lenne a segítségemre, és ekkor tűnt fel valami, nem volt rémálmom.

- Jól van anya megyek, egy percet adnál kérlek? - Nézek rá mire bólint majd ki megy. Vissza engedem magam az ágyra és veszek egy mély levegőt.

- Jó reggelt Zsákmányom. - Hallom meg a démoni hangot.

- Jó reggelt Vadászom. - Mondom egy kis mosollyal. - Nem volt rémálmom. - Mondom.

- Vedd ajándéknak, több ilyen nem lesz. - Mondja.

- Hát, köszönöm. - Mondtam majd ki másztam az ágyból. A gardrób elé léptem és ki nyitottam azt hogy valami ruhát keressek. Ki vettem egy kényelmes mackó nadrágot és egy laza felsőt, mikor meg ijedtemben még a ruhákat is el ejtettem, egy nagyon csúnya szellemet láttam legalábbis az lehetett mert ahogy jött úgy el is tűnt, a haja vizes volt, az arca véres és mintha a szája fel lett volna vágva. Meg csapja a fülemet a démoni nevetés.

- Nagyon vicces vagy mondhatom. - Mondom majd be megyek a fürdőbe, le veszem a ruháimat,  éppen venném fel a felsőmet amikor meg jelenik mellettem, megijedek így össze rezzenek. - Egész héten ezt fogod csinálni? - Kérdezem, de nem válaszol mire le esik hogy engem bámul. - Jézusom fordulj már el. - Akadok ki majd magamra kapom a felsőmet. Venném is fel a nadrágot is mikor magához ránt.

- Azt hittem ezt már egyszer meg beszéltük, a fejedben élek, már láttam mindent. - Mondja komolyan.

- De ez más. - Mondom komolyan. Sóhajt egyet, majd az egyik kezével a combomon kezd végig simítani, furcsa érzés, bizsergető, olyan sötét és hideg, észbe kapva lelökőm magamról a kezét mire csak fel nevet.

- Eddig te vagy a kedvencem. - Mondja, ahogy látom jól szórakozik.

- Örülök hogy jó a kedved de nekem dolgok van. - Mondom majd fel veszem a nadrágom és ki megyek a fürdőből le anyához.

- Na miben segítsek? - Kérdezem mire rám néz.

- Meg pucolnád a répákat, és kellene fel tenni vizet. - Mondja míg ő is szorgoskodik.

- Rendben. - Mondom.

- Elő veszek egy fazekat majd a mosdóhoz menet ki kerülöm a démont aki persze velem jött.

- Simán át is sétálhatnál rajtam mintha itt sem lennék. - Mondja komolyan.

- Ennyivel is meg tisztellek. - Mondom neki mire mosolyog. Meg amúgy is, milyen bizarr lenne már.

Mikor fel teszem a vizet elő veszem a hámozót majd el kezdem meg hámozni a répákat, mikor kész elő veszek egy kést hogy fel vágjam őket.

- Karika ? - Kérdezem mire anya bólint.

Éppen meg fognám a répát mikor hirtelen arrébb mozdul, gyorsan kapok utána de megint el mozdul, látom hogy ő csinálja és jót szórakozik rajtam. Hirtelen mikor nem számít rá el kapom az egyiket.

- Háh meg van. - Nézek rá győzelem ittasan mire el kezd hangosan nevetni amin csak mosolygok, anyára nézek aki furán méreget.

- Mi az? - Kérdezem mire csak meg rázza a fejét.

- Ő még mindig egy démon. - Mondja.

- Tudom anya. - Mondom. - De nem fogok rettegni minden egyes percben attól hogy mit tesz vagy mit nem tesz, és ez igenis vicces volt. - Mondom a répára nézve majd vissza anyára.

- Ahogy gondolod. - Mondja majd folytatja a dolgát, én pedig le teszem a répát és el kezdem fel vágni.

Ezután a démon el tűnt, mi pedig be fejeztük a főzést és ebédeltünk is anyával.

- Kérdezhetek valamit? - Néz rám anya a kanapén ülve.

- Kérdezz. - Mondom.

- Kedveled? - Kérdezi.

- Nem anya, csak próbálok mindennek ellenére örülni a jó dolgoknak és ki zárni el nyomni a rossz dolgokat, muszáj, nem hagyhatom hogy az agyam hamarabb adja fel mint én, és ha csak a rosszat engedem be akkor ez lenne a vége, nem maradna egy ép gondolatom, és ezt nem akarom, még van valóság érzetem, és ezt meg is szeretném tartani. - Magyarázom neki a dolgokat.

- Megértelek, szerinted apádék sikerrel járnak? - Kérdezi tőlem, most mit mondjak? Hogy remélem nem mert akkor mindenkit meg öl?

- Nem tudom, de ki tartok amíg tudok. - Mondom biztatóan anyának aki egy halvány mosolyt ereszt felém.

- Fel megyek kicsit a szobámba, holnap itthon leszel? - Kérdezem még.

- Igen, holnap még itt, de Hétfőn már mennem kell. - Mondja.

- Holnap el mehetnénk valahová. - Vetem fel az ötletet.

- Rendben legyen úgy. - Mondja mosolyogva.

- Rendben majd ötletelek. - Mondtam majd fel mentem. Ahogy fel értem be vetettem magam az ágyamba és nyújtóztam egyet, olyan kellemes ez a nap, már túlontúl  kellemes. Meg jelenik mellettem az ágyon a démon.

- Nagyon el tűntél anyám megszólalása után. - Mondom.

- Volt egy kis dolgom. - Mondja majd ott terem az egyik szekrényem előtt és le vesz egy porcelán babát.

- Kérlek arra vigyázz. - Mondom mire szembe fordul velem.

- Miért? - Kérdezi meg.

- Kis korom óta meg van, nem is emlékszem hol találtam már, de azt tudom hogy valamiért fontos lett. - Magyarázom neki, lassan meg fordul majd vissza teszi a polcra. Szeretem hogy nem minden esetben akarja önként ki szedni belőlem a választ hanem meg kérdezi, tudja hogy tudom, hogy ha akarom ha nem meg tudja mi a választ a kérdéseire, de talán így valamivel kellemesebb a dolog.

- Túl sokat gondolsz Bríanára meg az apádra, tudom hogy el akarod rejteni még saját magad elől is, de előlem nem tudod. - Mondja, na erről beszéltem.

- Csak nem akarom hogy bajuk essen. - Válaszolok.

- Tudom, de fog, mert meg fogják találni, de nem olyan egyszerű az egész, ott kell lenned, rajtad kell végig csinálni, neked kell fel mondanod a varázslatot, és ha én ezt nem hagyom akkor nem történik meg. - Magyarázta nekem. - És ez az amiért azt mondtam hogy végig fogod nézni, mert akkor a szemed láttára ölöm meg őket. - Mondta komoly hangon a szemembe nézve, nyeltem egyet amit még lehet hallott is.

- De...

- Tudom, nem akarod őket meg állítani de azt sem akarod hogy meg tegyék, nos egy kérdés van, többet ér az életed az övéknél vagy sem? - Lépked közelebb hozzám és a végét már úgy mondja hogy le ül az ágy szélére mellettem.

- Nincs helyes döntés, valaki mindig meg hal igaz? - Kérdezem a szemébe nézve. Úgy néz rám hogy nem kell válaszolnia. - Ha nem működik a dolog akkor pedig nem csak valaki hanem mindenki. - Igaza van, a kérdés ennyi, egy élet vagy minden élet? Nincs jó út, csak rossz és  még rosszabb.

- Egy jó tanács, minél többet agyalsz egy döntés előtt hol ott tudod mi a helyes, annál jobban fogsz rá szorongani, és annál kevesebb időd marad, mert minél közelebb lesz hozzád a történés annál magatehetetlenebb leszel. - Magyarázta a szemembe nézve.

Hirtelen el tűnt és egy másik helyre csöppentem.

- A mait vedd egy piros lámpának, egy vész csengőnek, meg mutatom mire lennék képes ha el jutnánk odáig, és nem fogom vissza magam. - Mondja majd hirtelen kikötve találom magam egy székhez, még csak a fejemet sem tudom el mozdítani, csak egy irányba nézek előre.

Meg jelennek előttem a szüleim és Bríana, úgy megy a jelent mintha valóság lenne, segíteni akarnak aztán hirtelen át csap minden egy horror filmbe illő jelenetbe, anya volt az első akinek ki törte a nyakát, apán keresztül vezetett egy hosszabb pengét ami konkrétan felnyársalta őt, és Bríana aki remegve ült a sarokban, őt a puszta erejével fojtotta meg, csukott szemekkel zokogtam, már nem akartam látni semmit, tudtam hogy nem valóság de lehetne.

- És ez csak ízelítő abból amit tenni tudok, mert nyilván ellenkeznének és védenék egymást, lehetne ez sokkal rosszabb, ezt akarod? - Kérdezi majd előttem terem, nem nyitom ki a szemem de érzem hogy előttem áll.

Nézz rám. - Utasít. Lassan ki nyitom a szemem és fel nézek rá. - Ezt akarod? - Kérdezi mélyebb hangon előre hajolva hozzám.

- Nem. - Mondom halk reszketeg hangon.

Hirtelen az ágyamba kerülök, nem bírom abba hagyni a sírást, bele temetem az arcomat a párnámba hogy le fojtsa a hangokat, és valószínűleg álomba sírtam magam.