A Démon Játéka. (Befejezett)

32 Bellial

Másnap ahogy fel ébredtem ki mentem, az alvilág érdekesen festett, sok minden változott egy éjjel alatt, a nagy hegyek beomoltak és mindenhol szállt a por, nem hittem a szememnek, ahol eddig a szabályok és a megtartások miatt, mondhatni béke és nyugalom uralkodott, az most kész káosz.

- Ne aggódj madárka, nem lesz baj, mindent helyre hozunk. - Mondta Zay majd magához ölelt.

- Ne ringasd hiú reményekkel, Belliál az, ez már biztos, nincs sehol, a ketrec ajtaja nyitva, ha meg is találjuk, hogy a fenébe állítjuk meg? Amikor azelőtt kint járt majdnem el pusztult minden, a bezárása sok életet követelt, és az sem biztos hogy most be tudjuk zárni. - Magyarázta a király.

- Miért nem? - Kérdezem..

- Mert Zay apja halott, és ő volt az aki be zárta végül, az ő élete is oda veszett miatta. - Mondta és mintha enyhe fájdalom csengene a hangján.

- Sajnálom, de akkor hogyan zárta be? - Kérdezem.

- Le gyengítette, 3 napon át harcolt vele egyfolytában mire le tudta annyira gyengíteni hogy be tudja zárni, viszont eközben ő is le gyengült, és mikor el végezte a varázslatot, mivel gyenge volt, a pecsét meg ölte őt, nem bírta ki az erejét. - Magyarázta el a dolgot.

- És te ekkor hol voltál? - Kérdezem értetlenül.

- Én a többi lénnyel harcoltam amit Bellial ránk szabadított. - Mondta majd vett egy mély levegőt.
- Én meg keresem Bellialt, ti pedig szedjetek össze egy épp kéz láb tervet, de gyorsan. - mondta majd el tűnt.

- Menjünk, az apámnak volt egy naplója, talán van benne valami ami hasznunkra lehet. - Mondta majd el vitt egy csarnokba.

Volt itt mindenféle tárgy, mintha egy kiállítás lenne.

- Mi ez a hely? - Kérdezem Zayt aki egy pontos irányba megy, tudja hogy mit keres és azt is hogy hol találja meg.

- Ez egy olyan hely ahol a halott vezetők személyes tárgyait találod, az apám naplója itt va...- De el akad a mondatában amikor meg áll az egyik vitrinnel szemben, oda megyek mellé, a vitrin üres.

- A rohadt életbe Bellial okosabb voltál mint gondoltam, csak tudnám hogy a francba jutott be ide. - Morogta idegesen.

- Gondolom ugyan úgy ahogy mi, teleportál, biztonsági rendszer pedig nincs, őrök csak kint vannak, szóval....- Mondom mire rám néz egy olyan arckifejezéssel ami jelzi jobb ha csendben maradok.

- Mi van ha csak ez a megoldás létezik, a pecsét meg van nem? Tudjuk hogyan kell használni és azt is hogy mi a varázsige, akkor használjuk. - Mondom komolyan.

- És valaki újra meg hal. - Mondja.

- Ha nem használjuk mindenki meg hal. - Mondom, fel sóhajt, tudja hogy igazam van.

- Akkor nekem kell mennem. - Mondja.

- Nem Zay neki kell menni, ő a legerősebb köztünk, nem mehetsz oda meg halni. - Mondom kissé idegesen.

- Az a dolgom hogy védjem a Királyt, ha hagyom oda menni az milyen védelem?- Kérdezi ő is hasonló képen.

- Ha oda mész meg halni az milyen védelem, ha meg halsz engem ki véd meg bármitől is?  Még a hely felét nem is ismerem.- Nézek a szemébe frusztráltan. Már éppen meg szólalna mikor meg hallunk magunk mellől egy hangot.

- Igaza van, neked velük kell maradnod, védd meg Bríanát és Phoenixet, ha pedig rosszul végződik akkor légy jobb mint én voltam, a holtak szakadékánál van, indulok, készítsétek elő a helyet. - Mondta majd meg fordult hogy el menjen.

- De ez nem helyes, miért teszed ezt? - Kérdezi Zay.

- Az apádat hagytam meghalni, mert a hatalom mindennél fontosabb volt, téged nem hagylak, nem azért nem néztem rád úgy ahogyan rá, mert ne érdemelted volna ki, hanem azért mert túlságosan is emlékeztetsz rá. - Mondta még majd el tűnt. Ekkor vesszük csak észre az idegesen ácsorgó lányt

- A fenébe, gyertek siessünk utána. - Mondta majd ezzel el indultunk oda.

Ahogy oda értünk egy eldugott részen maradtunk, meg láttam Bellialt, legalább olyan hatalmasnak tűnt mint a király, remélem sikerrel jár.

Mi tettük amit a Király kért, míg ő harcolt vele mi körbe raktuk kejhekkel a területet amibe vér volt, mikor ez meg volt, Zay el mormolt egy igét amire fel lobbant minden kehely, ekkor fel néztem Bellial és a király felé, a Király földön volt, nem lehet ennyire erős, lehetetlen... Már éppen az utolsó csapást mérte volna rá amikor elé szaladtam és fel tartva a kezem védtem a királyt Bellialtól, tudom hogy veszélybe sodortam magam de muszáj volt, nem tudom mi ütött belém, csak azt hogy nem hagyhattam meg halni.

- Lám lám Zay embere, vagy nevezzem inkább Főnixnek? - Nézett a szemembe, éreztem ahogy az erőm belém áramlik. - És milyen gyönyörű, nem kellene ennek így lennie, inkább segíts nekem. - Magyaráz nyájasan.

- Azt lesheted. - Mondtam, majd fel emeltem a két kezemet amiben tűz lobbant.

- Ahogy akarod. kár érted. - Mondta majd támadt is, le védtem a támadását és én is vissza támadtam de nem sok hatással volt rá a látottak alapján.- Azt hittem harcolni akarsz, ez csak simogatás. Vajon a Démonod mennyire hal meg könnyen, vagy ami még jobb Bríana, mekkora fájdalmat érezne ha meg kínoznám ? - Kérdezi komoly hangon, és valami itt kattan át bennem, az egész testem lángba borul, egy erőteljes támadást küldök felé ami miatt a földre zuhan, a Király is talpra áll, és ezután ketten célozzuk meg Bellialt.

Ahogy oldalra pillantok látom Zay tekintetét, nem aggódó, sokkal inkább büszke, el mosolyodom majd vissza nézek Bellial felé.

- Sikerülni fog, az előző támadásod jó lesz, próbáljuk egyszerre, adj bele mindent, ha sikerül meg is állíthatjuk. - Mondja a Király mire bólintva jelzem hogy értem.

Ezzel pedig mind ketten össze szedve minden erőnket tüzet küldünk rá, hosszan tartjuk, nem bízzuk a véletlenre, mikor abba hagyjuk a földön fekszik, nem mozdul, a Királyra nézek, oda lépked mellé, meg nézi.

- Még él de gyenge, most kell csinálnunk. - Mondja majd meg fogja Bellialt, ott terem egy ketrec amibe be löki, elő vesz egy lakatot amit az ajtóra tesz, aztán kézbe fogja a pecsétet, hezitál. Mellé sétálok.

- Nem fog menni igaz? - Kérdezem mire rám néz.

- Meg fog ölni. - Mondja komolyan.

- Add át. - Kérem mire hitetlenkedve néz rám.

- Phoenix...-Kezdené.

- Te harcoltál vele órákon át míg nem jöttem, nem én, én túl élem. - Mondom komolyan.

- Rendben. - Mondta majd a kezembe adta a pecsétet. - Mond el a varázsigét, aztán a pecsét ha ki világít nyomd a zárra, és tartsd ott addig amíg el nem alszik a fénye. - Magyarázta el nekem, majd ezután el mondta mi a varázsige, végül kellő távolba ment tőlem.

Vettem egy mély levegőt.

- Bele fogsz halni, ahogyan ő is. - Mondta vigyorogva.

- Nem, én nem halok meg. - Mondtam magabiztosan.

Ezután el mondom a varázsigét majd pár pillanat múlva világítani kezd a pecsét, oldalra pillantok, látom ahogy a Király le fogja Zayt mert minden áron meg akar akadályozni, és próbál harcolni ellene de nem tud.

Rá nyomom a zárra a pecsétet, hatalmas fény kerekedik körülöttünk, úgy érzem mintha darabokra akarna szaggatni, érzem hogy a Főnix erő próbál megvédeni, egyre nehezebben tartom a pecsétet, a lábam össze csuklik, nem bírok tovább állni, hirtelen el tűnik a fény, én pedig már nem emlékszem semmire, csak arra hogy végig terülök a talajon és olyan érzésem van mintha ki szívták volna belőlem az életet.