A Démon Játéka. (Befejezett)

3 Vér

Másnap nagyon rosszul kelek, nem elég hogy suliba kell mennem, alig aludtam valamit, és nem csak a miatt amit mutatott hanem mert rém álmaim voltak. Ha fel is keltem az egyikből vissza feküdtem és már egy másikban találtam magamat.

Be mentem a fürdőbe, le zuhanyoztam majd fel öltöztem, hirtelen meg jelent mellettem mire ijedten megugrottam.

- Jó reggelt zsákmányom. - Mikor rá pillantok ördögi mosoly ül az arcán, jó reggelt mi? Lassan rá mosolygok ami meg lepi.

- Jó reggelt neked is, vadászom. - Erőltetem ki magamból mosolyogva.

- Ez tetszik, a kitartásod, más már az első éjjel után könyörög hogy hagyjam abba, ritka az aki kitartó, remélem sokáig fogsz harcolni, úgy sokkal érdekesebb lesz. - Mondja vigyorogva.

Nem reagálok csak ki kerülöm.

Talán ha meg próbálom figyelmen kívül hagyni akkor jobb lesz.

Miután meg reggeliztem fel kaptam a táskámat a hátamra majd el indultam a suliba. Mikor be értem egyenesen a terembe mentem, ahogy be értem le ültem Bríana mellé a padba.

- Szia. Jól vagy? Nem bántott? - Kérdezi sorozatban, süt róla hogy aggódik.

- Szia. Attól függ mit nevezel bántásnak. - Mondom komolyan.

-Mit csinált? - Kérdezi aggódva.

- Rémképeket mutat, és rémálmokat okoz. - Mondom, majd miután le ülök ásítok egyet. - Ennyit arról hogy nem lesznek rémálmaim. - Mondom lemondóan.

- Tennünk kell valamit, valami csak hat rá. - Mondja és látom hogy nagyon gondolkozik.

- Suli után el megyek a templomba, apa azt mondta a szentelt víz hat rá de nem végleges és csak egy ideig működik. - Magyarázom neki.

- Legalább lesz valami amivel védekezhetsz, aztán meg kitalálunk valamit. - Mondja biztatóan.

- Köszönöm Bríana. - Mondom mosolyogva.

A suli viszonylag jól el megy, legalább itt békén hagy egyenlőre, suli után el mentem a templomba és kértem szentelt vizet, mikor haza érve fel megyek a szobába azonnal meg jelenik előttem.

- Szentelt víz? Komolyan azt hiszed az hat rám? Próbáld ki. - Mondja komoly tekintettel.

Le veszem a táskámat, ki veszem belőle a szentelt vizet, le tekerem a kulacs tetejét majd rá löttyintem, semmi.

Hát ez szuper, most akkor mi a fenét csináljak?

Veszek egy mély levegőt, ki kerülöm majd le tenném a kulacsot a szekrényem tetejére de hirtelen meg változik minden körülöttem.

- Ne csináld, kérlek. - Mondom le hunyva a szememet.

- De, és tudod miért? Mert szórakoztat. - Mondja, majd hallok egy nagy hangot, mintha valaki verné a falat a másik oldalról, veszek egy mély levegőt, úgysem hagy szabadulni amíg meg nem nézem.

Meg fordulok, ki megyek a szobából amiben vagyok, egy nagy folyosó van előttem, mellettem egy másik szoba, oda megyek a másik szoba ajtajához, lassan le nyomom a kilincset, gyorsan ver a szívem, remeg a kezem, mikor ki nyitom lassan az ajtót egy síró kislányt látok, nem a falat verte, a fejét verte a falba ,egyfolytában.

Oda lépkedtem hozzá, remegő kezemet a homloka elé tettem ami már vérzett, meg állt majd fel nézett rám, szemei könnyektől csillogtak.

- Segíts. -Mondja halkan.

- Miben? - Kérdezem félve.

Hirtelen feketék lesznek a szemei, majd egy mozdulattat a falnak taszít, nem tudok mozdulni, kezét a torkomra teszi, akárhogy próbálkozom nem tudok tenni semmit, érzem ahogy egyre jobban fogy a levegőm, majd mikor már majdnem elájulok és a könnyeim az arcomon folynak le, el enged és minden el tűnik, újra a szobámban vagyok, köhécselve próbálok levegőhöz jutni.