A Démon Játéka. (Befejezett)

12 Kórház

Más nap reggel mivel hétvége van újra ami azt sem tudom hogyan lehetséges, olyan hirtelen mennek a napok hogy észre sem veszem.

Fel kelve el megyek zuhanyozni, mikor ki megyek a szobámba már ott vár Zay.

- Jó reggelt Zay. - Köszöntem.

- Jó reggelt madárka. - elmosolyodom.

- Találó. - Mondom, majd le teszem a törülközőt a szárítóra, ezután elő veszem a szekrényből a cipőmet majd fel húzom.

- Hová mész? - Kérdezi, mintha nem tudná.

- A kórházba, meg látogatom Bríanat. - Mondom, majd miután fel húztam a cipőm ki nyitom az ajtót hogy le menjek a konyhába.

Miután reggeliztem el is indultam, odafelé még be mentem egy boltba vettem gyümölcsöt meg egy kis harapni valót neki, mikor be értem a kórházba be jelentkeztem a recepción, miután meg mondták hogy a 123 kórteremben van arra vettem az irányt.

Mikor oda értem már az ablakból láttam hogy ébren van. Kopogtam majd egy "Szabad " után be mentem.

- Szia Brí. - Köszöntem neki lágyan.

- Phoeni. - Nézett rám és már majdnem el sírta magát.

- Ss, semmi baj. Minden rendben. - mondtam majd meg öleltem.

- Sikerült? - Kérdezte. - Vagy mi történt? - Jön még egy kérdés.

- Nem Brí, majdnem meg haltatok, legfőképpen....azt hittem te...Brí soha többé nem lesz ilyen érted? - Nézek a szemébe.

- De akkor hogyan? - Kérdez.

- Egyezséget kötöttünk hogy ne bántson titeket. - Kezdtem bele majd neki is el magyaráztam a dolgot amit sírva fogadott.

- Istenem annyira sajnálom, én csak azt akartam hogy újra boldog legyél, annyira látom a megtörtséget az arcodon azóta, nem tudom miket mutat neked de azt igen hogy nem vagy jól, csak azt akartam hogy.....csak vissza akartalak kapni. - Mondta sírva mire az én könnyeim is útnak eredtek.

- Semmi baj, nem hibáztatok senkit, amúgy is ez volt a terve, csak úgy ha már nem lettem volna életben, de így élhetek, nem fog meg ölni és tudod azt hiszem ez a jó oldala..- Mondom mire bólogat.

- Szeretlek nővérkém. - Mondja, na igen mi olyanok vagyunk egymásnak mint a testvérek.

- Én is szeretlek húgocskám. - Mondom neki bár csak 2 hónappal fiatalabb tőlem.
- Egyébként hoztam neked gyümölcsöt meg egy kis harapni valót, ahogy ismerlek nem jött be a Kórházi kaja. - Mondom mire nevet.

- Nem, pocsék, egyébként azt mondtam le estem a lépcsőn. - Mondta.

- És mit mondtak nagy a baj? - Kérdezem.

- Nem, csak zúzódások, volt egy kisebb agyrázkódásom e miatt vagyok bent ,de ha minden jó akkor Hétfőn haza engednek. - Mesélte el.

- Jobban fogok vigyázni rád. Sajnálom hogy bajod esett. - Mondtam neki.

- Semmi baj, Hétfőn már te is bent leszel ugye? - Kérdezte.

- Igen. Várom az újabb lenéző tekinteteket meg a tanárok csípős megjegyzéseit, eszembe se -jutott tanulni. - Mondom mire kuncog, engem is megmosolyogtat.

- Én bent voltam de nekem még így sem ha ez vigasztal. - Mondja.

- Mesélsz arról a világról? - Kérdezi. - Az érzésekről amit ott tapasztaltál, amiről beszéltél...nyugi estig nem jön senki. - Mondja.