A Démon Játéka. (Befejezett)

5 Virágok

Másnap eléggé rosszul ébredtem, iszonyúan fájt a fejem és nem tudtam mitől.

- Anya. - Kiabáltam le, csak remélni tudtam hogy itthon van.
- Anya. - Kiabálom megint.

- Mi a baj kicsim? - Kérdezi riadtan.

- Nagyon fáj, csinálj valamit. - Kérem fájdalmas hangon.

- Ne aggódj hívom az orvost. - Mondja anya majd sietve ki szalad.

Forgolódtam az ágyban, azt sem tudtam hogy feküdjek hogy jobb legyen, hogy egy kicsit is csillapodni tudjon, éppen hasra fordulok mikor meg jelenik mellettem a démon, le guggol mellém és óvatosan a fejemre teszi a kezét, hirtelen csillapodik egy kicsit, volt egy pont ahol jobban éreztem, oda húztam a kezét és ez segített is, laza bizsergés járta át a fejemet de jobb volt, még mindig meg könnyeztem de legalább egy helyben tudtam maradni.

Mikor meg érkezett az orvos oda sétált, ő nem látta a démont, először meg nézte nem e vagyok lázas, majd azt hogy a vérnyomásom rendben van e, szerencsére a démon érintése annyit hatott hogy kis ideig meg legyek de aztán egyre jobban kezdett fájni újra.

- Jól van, én úgy vélem túl van terhelve, túl sok inger éri amit az agya már nem igazán képes fel dolgozni, ki írom a jövőhétre, legyen itthon egy hetet hogy ki pihenje magát, csináljon olyan dolgokat amik el lazítják és próbáljon nem agyalni, ha ez megy utána jól lesz, és a továbbiakban ne hajtsa ennyire túl magát. - Magyarázott az orvos.

- Rendben. - Bólintok nyomatékosítás képen. Elő vesz egy tűt majd felém fordul.

- Ebbe fájdalom csillapító van, ez majd segít. - Mondta majd meg fogta a jobb kezemet, stabilan meg tartotta és be adta a gyógyszert. Ezután el tette az üres ampullát.

- Most pihenjen, nemsokára hat a gyógyszer. - Mondta majd a kijárat felé vette az irányt.

Még mindig nagyon fájt, a térdeimre támasztottam a fejem.

- Ez miattam van? - Kérdezi meg tőlem a démon.

- Azt hiszem igen, mondhatni egyfolytában traumatizált állapotba kerülök miattad , és mivel minden nap mutatsz valami újat nincs ideje az agyamnak fel dolgozni azt ami előzőnap történt, tehát ha nem okoznál rémálmokat is lennének hisz az agyam vissza vetítené a képeket amiket nem tud hová tenni. - Magyarázom, el mosolyodik majd így szól.

- Ha ez ennyire fáj az azt jelenti hogy egyre kevesebb lesz az ellenállásod felém, ami azt illeti nekem pont erre van szükségem. - Mondja, erre már nem is reagálok, mit tegyek? Kiabáljak? Üssem meg? Sírjak? Mindegy, hisz úgyis azt tesz amit csak akar.

Hirtelen meg rezzen a telefonom majd hallom a kapu csengőt is, meg nézem a telefonomat Bíana írt.

Brí:

Találtam valamit, gyere le. - Írta, fel álltam az ágyról majd ki néztem, ott állt apával, fel vettem egy melegítőt majd az ajtóhoz léptem és ki nyitottam, le mentem ki a házból, mikor oda értem Bríana elé egy könyvet adott a kezembe.

- Itt, ez az oldal. - Mutatja.

Démon kalitka. Ez egy varázslat vagy valami olyasmi lehetett, ez biztos a mama könyve.

- De hogyan akarjátok ezt meg csinálni? - Kérdezem. Ahogy fel nézek az ablakba két dühös szempár néz vissza rám.

- Azt akartuk hogy tudd, hogy legyen erőd harcolni ellene, már 2 hozzá való meg van, már csak 3 kell, ha meg lesz be tudjuk zárni. - Mondja apa.

- Köszönöm. Nem tudom mihez kezdenék néllkületek, vissza adom a könyvet apának. - Jobb ha fel megyek úgy látom nem örül ennek. - Mondom.

- És ha bántani fog? - Kérdezi Brí.