A Démon Játéka. (Befejezett)

27 Felfedezés

A tegnap este elég hosszúra sikeredett, legalább is számomra biztosan, sokat aludtam utána, mikor fel keltem ki mentem a szobából, éppen Bríana jött velem szemben eléggé zaklatottnak tűnt, mikor meg állt előttem ezt mondta.

- Láttam anyudat. - Mondja mire felsóhajtok.

- Nem kellett volna oda menned. - Mondom komoly hangon.

- Pont ott mentünk el és csak oda pillantottam, de annyira fájt így látni. - Mondja szomorúan.

- Mostanában akár hányszor el megyek ott azt csukott szemmel teszem, és csak várom hogy elengedje. - Mondom őszintén.

- Sajnálom hogy így történt, az egészet, ha legalább én hallgattam volna rád amikor kérted - Magyarázkodna de nem hagyom, ezen már úgysem tud változatin.

- Nee Brí semmi baj.. - Mondom csendesen. - Van most időd? -Kérdezem.

- Igen, van. - Mondja, így ki megyünk messzebb a minek is nevezzem királyság? Alvilág közepe? Szóval mind ettől messzebb ahol nyugodtan lehetünk.

- Na szóval, szerintem próbáld meg fel emelni azt a követ az erőddel. - Mondja kezdés képen Bríana.

- Oké. - A kő irányába tartom a kezem, le lassítom a légzésem, próbálok koncentrálni de  semmi.

- Lehet hogy ez nem megy. - Mondom mire ő a hátam mögé jön.

- Próbáld meg még egyszer. - Kéri és én így is teszek.

- Engedd el magad, had jöjjön magától, gondolj a rétre, a nyugalomra. - Magyarázza és arra leszek figyelmes hogy a kő emelkedik, hirtelen örülök meg és velem együtt Bríana is ami miatt le esik, de mi már ezzel nem foglalkozunk, csak vigyorgunk egymásra mint a tejbe tök. - Próbálj meg mást is. - Mondja lelkesen.

- Mit? - Kérdezem.

- Nem tudom, na várj ha főnix lennél tudnál tüzet csinálni ugye? - Kérdezi meg.

- Hát azt hiszem igen. - Válaszolok kissé bizonytalanul.

- Próbáld meg, itt ez a száraz fa ág. - Teszi elém. - Gyújtsd meg. - Mondja, nagyon lelkes és ez át ragad rám is teljes mértékben, a hátam mögé jön minden esetre. Próbálom meg gyújtani, gondolok a tűzre, arra hogy meg akarom gyújtani.

- Talán valaki olyanra gondolj aki fel dühít, olyanra akit utálsz. - Mondja Brí egy kis idő múlva.

Mély levegőt veszek, eszembe jut Denra, az hogy ide rángatott minket, bár lehet csak védett, vagy nem, az hogy anyát napok óta kínozza, meg tudtam volna ölni, akár elégetni, hamuvá. Hirtelen fel lobban a fa és el kezd égni, ahogy erősebben koncentrálok jobban ég, majd hirtelen el is hamvad.

- Phoenix. Akkor mind három meg van benned? -Néz rám Bríana.

- Azt hiszem igen. - Mondom, majd ezután meg jelenik mellettem Zay.

- Láttalak titeket, de szólnod kellett volna. - Mondja komolyan.

- Ne haragudj de a te erőszakkal ki hozom a képességeid terved nem tetszett, ez így sokkal egyszerűbb, és kellemesebb. - Mondom neki mire felsóhajt.

- Gyere velem. - Mondja majd meg fogja a kezem és már az üres betonozott csarnokban találom magam ahol először okozott fájdalmat, ahol büntetett anya miatt, és büntetni fog most is. - Nem érted, tegnap kértem hogy szólj ha mész valahová. - Mondja komolyan.

- De ott sem voltál. - Mondom.

- És ez neked hol akadály? Hallom a gondolataidat, és hallak ha szólsz attól függetlenül is hogy nem megyek oda vagy nem válaszolok.- Mondta idegesen és elém lépett, kört akart rajzolni a mellkasomra de meg fogtam a kezét. - Engedj el. - Mondta kimérten és ridegen.

- Zay...mondtad, tudom, de ha szólok hagytad volna hogy csak mi csináljuk? - Kérdezem mire magához ránt.

- Ha kéred akkor igen. - Mondta komolyan.

- Sajnálom, sokszor még mindig nem tudom mire számítsak, és nehéz elvárások szerint élni, főleg ha sosem éltél így és megfelejtkezel róla, én még meg tudok, ember vagyok, és még hibázok....de nem szándékosan. - Mondom a szemébe nézve mire kicsit el lágyul a tekintete, lassan el engedem a kezét is. Várt pár pillanatot végül úgy döntött mégis le rajzolta azt a kört a mellkasomra, le hunytam a szemem, el lépett tőlem és éreztem a lassan növekvő fájdalmat, percekkel később pedig már a földön fekve szenvedtem.

Nem bírom tovább, ez túlságosan fáj, nem érdekelte a kiabálásom vagy az hogy kérleltem, éreztem magamban valamit, valami erőset, egyre jobban éreztem magam erősnek, egyre kevésbé éreztem a fájdalmat, de valami mást is ami nem tetszett, fel keltem a földről, éreztem hogy át jár valami forróság, Zay csak a szemembe nézett, mintha nem látott volna még hasonlót, ezt súgta a tekintete, nem tudom mi történt de hirtelen mozdultam fel, majd már csak azt láttam hogy Zay a földre esik, abban a pillanatban hunyt ki bennem az a tűz amit éreztem, riadtan léptem Zay mellé és térdeltem le, a király is meg jelent.

- Mi a franc történt itt? - Kérdezi értetlenül.

- Én nem...nem akartam...csak annyira túl lőtt a célon...én nem..-Habogtam, Zay nem mozdult, a mellkasán egy nagy égés volt. - Ugye nem....- Néztem fel könnyes szemekkel a királyra. Le guggolt majd meg érintette Zay testét.

- Nem, még él, de ha ennél valami erősebb találja el biztosan meg halt volna. - Mondta, majd el kezdte őt gyógyítani. Ahogy meg gyógyította fel ült a földön, ahogy találkozott a tekintete az enyémmel valami furcsát láttam benne...és hirtelen le esett...megrémült attól amit tettem...

Fel álltam majd hátra léptem, iszonyúan fájt amit most éreztem, én sosem akartam ezt, sosem bántanám, mintha nem is én lettem volna, nem tudom hogy történhetett ez. El mentem és ott hagytam őket, nem tudtam merre megyek csak mentem, már elég messze lehettem, meg láttam a sziklás hegység mellett valakit, egy kapucni volt a fején, ahogy odaértem le vette.

- Miért nyomja ilyen nagy súly a szívedet? - Kérdezi mire értetlenül nézek rá, szokatlanul emberinek tűnt. - Én vagyok a bölcsesség. - Mondta válaszolva az arckifejezésemre.

- Majdnem meg öltem valakit akit más esetben sosem lennék képes bántani. - Mondtam fájdalmasan.

- A Főnix, nem tudod irányítani igazam van? - Kérdezi, honnan tudja? de  igaz is, ha annyira bölcs akkor nem meglepő.

- Eddig sosem tapasztaltam ilyet, az az érzés, szinte égtem belülről, és a harag ami vezérelt, haragudtam amiért fájdalmat okozott, de ilyet nem akartam tenni, meg rémítettem, azt akit senki sem tudott. - Mondom szomorúan.

- Menj vissza, az ördög, ő meg tudja neked tanítani hogyan használd, hisz ő maga a tűz, nem Főnix ez igaz de nála senki jobban nem tudná meg mutatni neked hogyan kezeld. - Mondja nekem. - És ami őt illeti, megbocsájt, tudja hogy nem így akartad. - Tette hozzá.

- Köszönöm. - Mondtam majd vissza fordultam, valamiért hittem neki.

Mikor vissza értem, meg láttam Zayt kint a bejáratnál, éppen Denraval. Ahogy közelebb értem Denra el tűnt, Zay pedig engem figyelt ahogy egyre közelebb megyek, szó nélkül öleltem magamhoz és éreztem ahogy le hullnak a könnyeim.

- Sajnálom.. - Mondtam halkan mire megölelt.

- Tudom..- Mondta mély levegőt véve. - Lehet hogy nem én vagyok az akinek innentől ezzel a Főnix erővel kellene foglalkoznia. - Mondja.

- Tudom . Találkoztam a bölccsel. - Mondom mire meglepetten néz.

- Messze merészkedtél madárka. - Mondja.

- Talán igen, de azt mondta a király segíthet nekem, hogy ő meg tudja tanítani hogyan használjam. - Mondom neki mire oldalra pillant.

- Igen ő meg tudja, csak nem éppen kegyelmesek a módszerei amivel fel tárja az erődet, kegyetlenebb mint én...őt nem sérti a te erőd mivel ő is részben ugyan azt az erőt használja, viszont nem tudom bírnád e, főleg így hogy ember vagy. - Magyarázza el az aggodalmát.

- Ne aggódj ki bírom. - Mondtam biztatóan.

De ekkor még én sem tudtam mit beszélek, lehet ha akkor tudom mi vár rám mellette, akkor azt mondtam volna, nem bírom ki, kizárt. Be kell valljam, tényleg meg lepett mennyire is kegyetlen, Zay annyit kért tőle ne öljön meg, de az el múlt időben mellette többet éreztem a halált a közvetlen közelemben mint bármikor.