A Démon Játéka. (Befejezett)

25 Eskü

El vonultunk egy szobába majd mire észbe kaptam már kint is voltam a  hamuval borított végtelen tisztáson, vagyis egykor az lehetett, az el korhadt fák ágai recsegtek ahogy meg fújta a szél, és a hamut enyhén sodorta magával. Zay meg állt tőlem nem messze.

- Azt akarom hogy használd az erödet, védd meg magad Phoneix. - Mondja komoly hangon.

- Jó de mitől? - Kérdezem.

- Tőlem. - Mondta majd meg jelent a kezében a jogar, felém lendítette egy kéken világító gömb repült felém, hirtelen nem igazán tudtam hogy mit csináljak, amikor el ért olyan volt mintha ezernyi apró áramütés érte volna a testemet, és mégis hihetetlenül fájt. A harmadik ilyen után eléggé pipa voltam rá hogy még csak meg sem akarja mutatni mi a fenét kellene csinálnom, vagy hogyan.

Ahogy felém engedte a következőt én fel tartottam a kezem tenyérrel felé és nem is tudom hogy hogyan de vissza löktem felé a gömböt ami elől ő ki tért. Hogy vagyok képes ilyenekre? Zay még egyet küldött amit ugyan így tudtam hárítani, aztán már az egyszer működő védekezést is hasznosítottam ami meg védett a gömb becsapódásától, de éreztem hogy sok lesz ez hirtelen.

Ő nem igazán figyelte ezt csak le sorozott aminek végül az lett a vége hogy az utolsó ilyen csapása el kapott és földnek szegezett.

- Várj. - Kérem. - Nem bírok többet. - Mondom pihegve és le hunyom a szemem.

- Ezt meg hogy értsem? - Kérdezi meg.

- Nem tudom...mintha el szívná az erőmet. - Mondom mire csak hümmög.

- Nem mondasz lehetetlent.- Mondja végül, majd hirtelen egy kard terem a kezében amivel felém csap, az orrom előtt áll meg, döbbenten nézek ki tágult szemekkel.

- Te...te majdnem..- Habogtam.

- Meg álltam madárka. - Mondja egyszerűen.

- Ilyet többé ne csinálj. - Mondom neki mire el neveti magát.

- Akkor csinálok és azt amikor akarom. - Mondja, fel állok majd ott hagyva megyek távolabb tőle, le pergett a szemem előtt az életem, miért érzem úgy hogy most már neki is az erőm a lényeg?

Ahogy az egyik fához léptem rá tettem a tenyerem, furcsa érzésvolt, szinte hallottam a haldokló hangját, mintha szenvedett volna a kopár száraz földben. Le hunytam a szemem, próbáltam koncentrálni, hátha érzek valami mást is.

- Ezt hogy csináltad? - Kérdezi, ahogy ki nyitom a szemem és meg pillantom a fát ,el ámulok, zöld és a törzse körül fű nőtt, az ágain levelek vannak. De ahogy el engedem újra el kezd korhadni és el halni, vissza teszem a kezem, hogyan tudnám így tartani? - Phoenix - Szól megint Zay.

- Nem tudom Zay. Csak hallottam őt, mintha segítséget kért volna. - Mondom, úgy néz rám mint aki nem hiszi el.

- Most mi van? - Kérdezem tőle.

- Az anyám egy fa tündér volt, fogságból lett apám felesége, azóta nem zöldült itt semmi hogy meg halt. - Mondja mire nem tudom mit mondjak, nem tudom hogy vagyok erre képes.

- Gondolod hogy...de hát a mama boszorkány volt...anya meg nem örökölt tőle semmit..vagy csak nem mondta...de akkor sem lehetett volna fa tündér..ez így értelmetlen. - Elmélkedek hangosan.

- Igazad van ez így tényleg értelmetlen. - Helyeselt.

- Zay...ugye nem..-De nem hagyja be fejezni.

- Nem. - Mondja a választ a fel nem tett kérdésemre. - Nem az erödet akarom, de tudni akarom mit tudsz, és hogy mennyire vagy erős. - Mondta komolyan. Meg fordulok és háttal neki dőlök a fának.

- Miért nem marad zöld? - Kérdezem meg.

- Mert ez az alvilág Phoneix. - Mondja.

- De akkor az anyukád hogy csinálta? - Kérdezem őt.

- Nem tudom, nem mondta el. - Mondja. - Gyere lassan kezdődik az Eskü. - Mondta majd vissza vitt a lávával borított területre, már állt ott egy pódium, volt ott két nagyobb párna, előtte egy asztalka, azon két kehely.

- Miről szól ez az eskü, vagy hogyan történik? - Kérdezem tőle.

- Bele kell innod a vérembe, és nekem is a tiedbe, aztán össze illesztjük a kezünket, és ahogyan ez által össze forr úgy kötődik meg az eskü, lesz egy jel a kezeden, ahogy az enyémen is, és végül fogadalmat teszel nekem, távlatokban ennyi az egész, persze majd lesz előtte egy kis beszéd meg hasonlók, el fogják magyarázni mire kell figyelned az esküt követően, és persze hogy mivel jár az eskü megszegése. - Magyarázta el.

Ezután pedig vártuk hogy kezdetét vegye az eskütétel. Mikor meg kezdődött együtt mentünk a Király elé aki vezette ezt, mind ketten egy egy párnára térdeltünk, ezután a király beszélni kezdett.

- Azért van ma jelen a tanács, mi, és persze minden olyan teremtmény aki meg teheti, hogy tanuk előtt köthessük meg ezt az esküt. - Kezdett bele.

- Az eskü meg kötése elköteleződést jelent, ha ez az eskü meg köttetett attól a pillanattól kezdve, lelkestől, testestől Zay tulajdonába kerülsz. - Már ő is Zaynek hívja. Láttam Bríana aggódó arcát, féltem, és ő ezt nagyon jól tudta.

- Az eskü ki mondja hogy minden olyan dolgot amit kér tőled, amit akar, és amit tesz, azzal te nem ellenkezhetsz, minden cselekedeted, minden szavad amit mással vagy vele szemben kiejtesz, nem mehet szembe vele és nem árulhatod el őt. - Magyarázta és egyre nagyobb sújt éreztem magamon, egyre feszültebb lettem, mintha le láncolnának minden egyes mondat után egy vastag lánccal.

- Az eskü meg szegése, kínok közötti kivégzést, azonnali halált, vagy esetenként éveken át tartó szenvedést von maga után. Ha a Démonkirály úgy dönt hogy fel ment a büntetés alól és megbocsájt, akkor ő szabja ki a büntetésed ami bármire kiterjedhet. - Reszketegen engedtem ki a levegőmet. Tudom hogy érzi.

- Most pedig. - Zay kezébe adott egy tőrt amivel meg vágta a tenyerét majd felém nyújtotta azt, én is meg tettem ezt a felé eső kezemmel. A vért bele kellett csorgassuk két külön kehelybe, ezután a két kehely meg lett cserélve, így előttem Zay vére volt, előtte pedig az enyém.

Ezután a Király egy mozdulatot tett a kezével ami miatt meg gyulladt a két kehely, el mondott valamit de nem tudtam meg fejteni mivel nem olyan nyelven volt amit érthetnék. Ezután ki oltotta a tüzet.

- Most pedig igyatok egymás véréből. - Mondta így mindketten el vettük az előttünk levő kelyhet majd bele ittunk, a meleg vér végig folyt a torkomon fémes ízt hagyva maga után, őszintén rosszabbat vártam.

- Most pedig illesszétek össze a kezetek. - Tettük amit kért, két kezünket össze illesztettük, csepegett mind kettőn kezéből a vér ami közben keveredett is egymással. Oda lépett az egyik Lidérc aki mindig hozza a híreket Zaynek. Egy piros szalagot húzott át a kezünkön ami körbe ölelte a két kezünket.

Ezután el mondott a Király egy igét, majd a szalag fel gyulladt, kicsit meg ijedtem amit Zay is érezhetett mivel kicsit jobban meg szorítottam a kezét. Ahogy el égett a szalag a Király végül meg szólalt.

- Az eskü meg köttetett, innentől Zay, Phoenix a tulajdonodban áll teljes joggal. - Mondta majd le tette a könyvet amit maga előtt tartott eddig, mi pedig elengedtük egymás kezét, tényleg be forrt a seb. Ahogy fel álltam mindenki rám emelte a tekintetét.

- Most mi a baj? Oké hogy a tulajdona vagyok de nem tiltotta meg a szabad cselekvő képességemet. - Mondom mire Zay el nevette magát, majd fel áll.

- Általában enyém kellene legyen a végszó, de így is jó. - mondta, majd magához húzott és meg csókolt, ott mindenki előtt amitől a szívem hevesen kezdett verni.

Hirtelen egy hangos kiáltást hallunk.

- Nem, nem késhettem el. - A hang zaklatott és ideges. Mikor oda nézek a mamát látom, döbbenten nézek rá....de ő meg halt.