A Démon Játéka. (Befejezett)

19 18+

Két napja nem láttam Zayt, furcsa de hiányzik a társasága, most már tudom hogy meg sértettem, egészen biztos, talán nem is olyan érzéketlen mint gondolnám, de megijesztett.

- Min gondolkodsz? - Kérdezi Bríana.

- Zay. - Mondom és ezzel mindent el mondtam.

- Azt hittem az a jó ha békén hagy. - Mondja.

- Igen, én is ezt hittem, most már biztos hogy megbántottam. - Mondom egy sóhaj kíséretében.

- De ez csak emberi reakció volt, meg ijedtél. - Mondja,

- Ő bizalmatlanságnak érezte, talán igaza is volt, mármint félig bízom benne de félig nem. - Mondom.
- Túl bonyolult. - Teszem hozzá.

- Talán kezdhetnéd egy bocsánat kéréssel, aztán, nem tudom a többi majd megy magától. - Mondja biztatóan.

- Tudod mit. Mindjárt jövök. - Mondom majd ki megyek a szobából és be csukom az ajtót, le megyek a nappaliba.

- Zay, elő jönnél kérlek? - Kérdezem, semmi. - Zay sajnálom ha megbántottalak. - Mondom megint de semmi. - Hiányzik a jelenléted, meg hogy mindig el rángatsz, hogy mindig rám ijesztesz, hogy bajba sodorsz aztán meg mentesz. Zay hiányzol. - Mondom végül, de mivel nem történik semmi, csak egy lemondó sóhaj szakad fel belőlem, már ép felmennék mikor meg érzem magam mögött a jelenlétét.

Meg fordulok vele szemben, ahogy rá nézek a szemei fehéren világítanak, vajon rám dühös vagy másra? Közelebb lép hozzám, a szívem a torkomban dobog.

- Sért a bizalmatlanságod. - Jelenti ki.

- Tudom..-nézek a padlóra. - De mindig olyan kettős érzéseket hagysz magad után, egy részem bízik benned, egy másik meg fél. Pont úgy, ahogyan egy részed meg akar védeni, de a másik, bármikor rommá törne ha akarna. - mondom csendesen.

- Ha akarna. - Mondja.

- Tudom hogy akarod, tudom mert akárhányszor fájdalmat Láttál a szememben, én csak azt láttam a tiédben hogy többet akarsz. - Mondom ki, erre teljesen elém lép és magához húz.

- Démon vagyok, éltet a szenvedés, szeretlek szenvedni látni, szeretem amikor könnyek csorognak az arcodon, szeretem amikor kínlódsz a fájdalomtól, főleg ha azt én okozom. - Mondja mire meg remegek.

- De..azt is szeretem ha nevetsz, és azt is ha mosolyogsz, az ajkad ízét is szeretem, nem akarom hogy csak egy lélek maradj, mert akkor ez nem marad meg. - Mondja, azt sem tudom mit mondjak, csak nézek a szemébe, hogyan jutottunk idáig?

Közelebb hajol hozzám, majd ajkait az enyéimekre illeszti, megint fel ébred bennem az az érzés, azóta nem éreztem mióta utoljára össze ért a szánk, talán én is szeretem érezni. El válok tőle mert érzek magamon egy harmadik tekintetet, oldalra nézek, Bríana a lépcső tetejéről leskelődik, elnevetem magam.

- Emberek. - Mondja Zay.

- Bocsi. - Mondja Brí szégyenlősen.

- Este vissza jövök, tedd szabaddá magad, nem hozlak vissza ma este. - Mondta majd eltűnt.

- Na jó ez legalább olyan volt mintha azt mondta volna hogy ma este..khm..- Mondja Brí.

- Jézusom ne szórakozz velem. - Mondom mire nevet.

- Miért nem olyan volt..? - Egy percre el gondolkozom, vajon milyen a nélkül a ru...

- Most hagyd abba. - Mondom majd fel megyek a szobába.

- De most miért? Milyen lehet vele a szex? - Dobja be a kérdést.

- Brí, ki doblak. - Fenyegettem mire csak nevet.