A Démon Játéka. (Befejezett)

20 Az ördög maga

Másnap fel kelve nem tudok el menni a mellett hogy furcsán érzem magam, mintha tudnám hogy történni fog valami, valamilyen meg érzés lehetett, de nagyon erős volt és nyomasztó. Suliba kell mennem így ki keltem az ágyból, le zuhanyoztam majd fel öltöztem, ki mentem a fürdőből majd le mentem a konyhába reggeli után kutatva, közben pedig hívtam Zayt.

- Zay. - Szólítom de semmi. - Zay lehet hogy van egy kis gond, jó lenne ha jönnél. - Mondom de nem jelenik meg, lehet dolga van és nem tud jönni. 

Miután meg reggeliztem fel kaptam a táskám és el indultam a suliba, mikor be értem Brí már a padban ülve várt rám.

- Jó reggelt. - köszöntem.

- Jó reggelt. - Köszönt ő is.
- Minden rendben? Elég feszültnek nézel ki. - Mondja, hihetetlen hogy mindent észre vesz rajtam.

- Nem tudom Brí rossz érzésem van, mintha érezném hogy valami történni fog, valami rossz, Zayt hiába hívtam reggel nem jött, mi van ha vele van valami? - Nézek rá és én tényleg próbálok nem aggódni és nem félni attól hogy baja eshetett, hisz király és nagy az ereje, mármint nem nagyon lehet olyan amivel ne bánna el.

- Hé nyugi...ne aggódj biztos csak dolga van...de ha jön mindenképp szólj neki, lehet csak az aggodalom de ha mégsem jó ha tudja.- Mondja. Szeretem hogy ilyen megértő, nem tudom hogy néha mihez kezdenék nélküle.

Ahogy véget ért a suli Brí fel hívta az anyját aki meg engedte hogy nálam aludjon, ezután fel mentünk a szobámba, Zay nem jött, már 16 óra, egyre jobban idegesít hogy mi van vele, az ágyam szélén ülök.

- Zay, ha sok is a dolgod, legalább egy jelet adj magadról. - Kérem mire meg jelenik előttem. Ahogy fel nézek rá minden úgy tűnik rendben van, de közben mégsem. Fel állok.
- Zay minden rendben? - Kérdezem mire vesz egy mély levegőt.

- Csak egy szokásos kavarodás odalent, ilyenkor a feje tetején áll minden, sok a dolgom. - Magyarázza fáradtan, majd a kezében levő jogarra néz.

- Valami furcsát éreztem ma egész nap, bajt, aggódtam. - Mondom mire a szemembe néz.

- Nem kell, kézben tartom, bár meg lep hogy érezted, talán csak azért mert gyakran ott vagy.- Magyarázta nekem. - Mindenesetre, ha bármi szokatlan van, szólj és jövök, nem valószínűtlen hogy fel szökött valami, lehet hogy meg keres. - Mondja komolyan.

- Jól van, majd figyelek. - Mondtam, bólintott majd el tűnt, kicsit megkönnyebbültem.

- Akkor szerintem filmezhetnénk, ha már úgysem visz el, legalább el tereli kicsit a figyelmed. - Mondja Brí én pedig bele megyek, lehet csak erre van szükségem.

Ahogy néztük a filmet valami szokatlan történik, meg jelenik mellettünk egy fekete árny, szemei vörösen világítanak, ez ő lenne? Aki a rácsok mögött kínozza az embereket. Lassan le mászok az ágyról, Brí félve lépked hátra, én lassan lépek az árny felé.

- Ide tévedtél? - Kérdezem de nem válaszol. - Tudom hogy nem én vagyok az akit szívesen látsz, de csak segíteni akarok. - Beszélek hozzá mire a szemembe néz.
-Ide hívom Zayt, vagyis a királyt, majd ő segít vissza menni.- Magyarázok neki, hisz egy vérbeli gyilkos, tudatni akartam vele hogy nem kell vérfürdőt rendeznie, jelenleg semmim nincs amivel védekezhetnék ha támadni akar, éppen nyitnám a szám hogy hívjam Zayt mikor meg fogja a kezem, oda ránt Bríana elé és egy pár másodpercre rá már lent vagyunk a ketrecben. Bríana rémülten néz rám.

- Semmi baj, nem fog bántani. - Mondom neki nyugtatás képen és csak remélem hogy így van.

A rács ajtaja felé lök minket ami Zay trónjához vezet, ki nyitja a kaput majd át tol rajta minket és be zárja, nem értem mi történik éppen.

- Ezt mért csináltad? Mit akarsz? Meg kellene keresnem? - Teszem fel sorban a kérdéseket de hiába nem kapok semmi választ, csak el fordul, ki vesz egy lelket én pedig gyorsan viszem arrébb Bríanát mielőtt sokkot kap.

- Várj Phoeni.
- Állít meg.
- Adj pár másodpercet. - Mondja majd mély levegőket véve próbál megnyugodni.
- Oké, mi a terved? - Kérdezi.

- Itt a folyosón túl van Zay trónja, nézzük meg itt van e. - Mondom mire bólint. Újfent mielőtt át mennénk, át dobok egy követ, ki csapódnak a kardok.

- Mi a szar? -Kérdezi hirtelen.

- Gyere most már átt mehetünk. - Mondom majd meg fogva a kezét viszem magammal.

Ahogy át érünk, közelebb lépkedünk a trónhoz ami el kezd megfordulni.

- Mondtam már hogy ne gyere vi...- De meg akad Zay a mondatában mikor meg lát minket. - Ti hogy a fenébe keveredtetek ide? -Kérdezi.

- A kínzó mestered meg jelent az ágyam mellett, karon ragadott mindkettőnket majd át taszigált a vaskapun. - Mondom el röviden a történteket.

- Mi a francot művelt...ma mindenki meg van őrülve? - Akad ki kissé és a szeme fehérré válik. Brí úgy szorítja a kezem hogy az már fáj, nagyon fél.

- Semmi baj Brí nem bánt semmi. - Próbálom megnyugtatni.

- De én mit keresek itt? - Kérdezi elhalló hangon.

- Nem tudom. - Válaszolok.

- Maradjatok itt, mindjárt vissza jövök. - Mondta ezzel ott hagyott minket.

- Phonei miért néz minden így engem? - Kérdezi, hát igen itt voltak őrök és lidércek is.

- Mert idegen vagy nekik, de amíg nem jelentesz veszélyt nem bántanak, meg persze ember vagy. - Magyarázom neki.

- Te nem félsz? - Kérdezi.

- Kicsit, kezdem már szokni, vannak ennél sokkal nyomasztóbb helyek is. - Magyarázom neki.

- Nem mehetnénk ki innen? Valami olyan helyre ahol, nincsenek? - Kérdezi hozzám bújva.

- Várjuk meg Zayt aztán ha meg engedi el megyünk egy kicsit nyugodtabb helyre rendben? Van egy olyan érzésem hogy nem most fogunk vissza keveredni. - Mondom egy nagyobb sóhaj kíséretében.

- Na szóval, ez a hülye nem tudom minek hozott le titeket de most nem tudtok vissza menni, amíg ezt el intézem itt kell maradnotok. - Mondja, lehet meg kéne próbálnom lottózni egyet.

- Zay. Nem lehetnénk valahol máshol? Brí, hát eléggé rosszul viseli. - Mondom mire rá néz a lányra aki hozzám van bújva és úgy öleli a karomat mintha az lenne a legnagyobb menedék.

- Ha ki viszlek a szakadékhoz és elő bújik az a sárkány....esetleg a hasadékhoz, ott lehettek, oda nem megy senki rajtam és a kijelölt démonon kívül. - Magyarázta majd hozzánk lépett, meg fogta a kezemet és Brí vállát majd oda vitt minket. - Nekem vissza kell mennem, amint meg oldottam a problémát haza viszlek titeket. - Mondta majd el tűnt.

- Gyere üljünk ide. - Mondtam majd ki ültünk a szirt szélére.
- Nézd, itt szeretem nézni a csillagokat, valahogy közelebbinek tűnnek és fényesebbek is. - Mondom mire a reszkető lány fel néz, mintha kicsit meg nyugodna, már nem remeg annyra.

- Mi ez a hely? - Kérdezi meg.

- Beszéltem róla a kórházban. - Mondom.

- Hogy ide kerülnek a halott lelkek akik pokolra jutnak, míg meg nem tudják hogy Tartaroszba kerülnek e vagy sem. - Kérdezi tőlem, mire bólintok.

- Igen, látom figyeltél. - Mosolygok mire ő is el mosolyodik.

Hirtelen egyik pillanatról a másikba valami hídon termünk, két oldalt nagy szakadék van, a híd közepén állunk ami néhol izzik a láva miatt, körülötte nagy részt minden ködös, előttünk áll egy csuklyás alak, lehajtott fejjel.

- Meg mondanád miért vagyunk itt? - Kérdezem.

- A király így parancsolta. - Feleli de nem néz fel.

- Mármint a Démon király? - Kérdezem.

- Nem, hanem én. -Hallok egy mély hangot majd le ereszkedik elém maga az ördög. Hirtelen érzek akkora félelmet mint Zay mellett még soha. Bríana már éppen sikítana mikor be fogom a száját.

- Sss nyugalom, Brí kérlek ne sikíts. - Mondom neki mire nagy levegőt vesz de le folynak a könnyei.

- Kik vagytok? - Kérdezi, komoly és tekintélyt parancsoló, szarvai pedig még félelmetesebbé teszik.

- Én a Démonkirály embere vagyok, az egyezsége része. - Mondom mire bólint.

- És ő? - Kérdezi.

- A kínzó mestere fel jött a szobámba..., éppen ketten voltunk és... le rángatta őt is, nem tudom miért. - Mondom néhol elakadva.

- Hmm. - Morog mély hangján, közelebb lép hozzánk, Bríana az arcát a mellkasomba fúrja. A király az egyik kezét Bríana arcához érinti mire a lány rá pillant. -Úgy érzed veszélyt jelentek rád? - Kérdezi mire a lány meg remeg a kezeim között.

- Nem tudom. - Mondja halkan.

- Most jár itt először..azt hiszem túl sokat lát. - Mondom mire rám pillant a király. Egy pillanat alatt találjuk magunkat valami csarnokban, eddig még sosem jártam itt.

- Itt talán érdemesebb próbálkozni ha meg akarod nyugtatni. - Mondja majd el megy egy irányba. Nem megyek utána, nem is tudnék, Bríana szinte már az össze esés szélén van, le ültetem az egyik ott levő lépcső fokára majd mellé ülve beszélek hozzá.

- Nincs semmi baj, nem bánt, senki sem bánt. - Mondom neki nyugtatás képpen.

- De ez...- Nem igazán tudja mit akar mondani.

- Tudom hogy rémisztő, én is rettegtem az elején, igaz nekem Zay fokozatosan mutatta meg a dolgokat, nem volt hirtelen, túl sokat láttál egyszerre, de hidd el, semmi sem olyan veszélyes mint amilyennek látszik, és ha mégis valami oknál fogva, bármi ránk akarna támadni vagy rád, akkor meg védelek bármi legyen az. - Mondom neki mire fel néz rám.

- Még tőle is? - Kérdezi.

- Ha az kell még tőle is. - Mondom mire el mosolyodik. Igaz hogy én is rettegtem tőle, de nem mertem volna ki mutatni, főleg nem Bríana előtt, ha én el veszítem a nyugalmam, vagy legalábbis a látszatot teljesen ki fog borulni, ezt nem akarom.

- Köszönöm. - Mondja és már nyugodtabban ölel magához.

Nem sokkal ezután fel állok Brí a helyén marad, kicsit körül akartam nézni, volt itt valami két oszlop között ami fel keltette a figyelmem, oda mentem, ez is egy jogar lehetett, legalábbis hasonlított, nagyobb volt mint az amit Zaynél láttam. Ebben fehér kristály volt, bele volt vésve valami, már éppen oda hajoltam volna hogy le olvassam, mikor meg érezem a fülem mellett egy levegő vételt, ahogy oda pillantottam féloldalról meg szólalt.

- Mit csinálsz? - Kérdezi.

- Csak meg néztem. - Mondom és hátra lépek egyet hogy távolabb kerüljek tőle.
- Zay hasonlót mutatott nekem. - Mondom mire furcsán néz rám.
- Mármint a Démonkirály. - Mondom.

- Így hívod? Zay? - Kérdezi.

- Jobban éreztem magam, hogy nem kellett folyton Démonnak hívnom, így nem volt olyan nyomasztó. - Magyarázom. Ezután Bríana elé lép.

- Akarod hogy mutassak valamit amitől el áll a szavad? - Néz rá, Brí fel néz.

- Az..már most..el állt - Mondja nehezen mire a Király fel nevet. Zay is ilyen mulatságosnak gondolta mikor féltem tőle. Ekkor felém fordul és rám néz.

- Már nem félsz? -Kérdezi.

- Csak néha. -Mondom. Ekkor pedig megjelenik mellettem Zay.

- Királyom. - Hajol meg. - Köszönöm hogy vigyáztál rájuk. - Mondja neki, azta meg köszönte mi a fene.

- Mond csak, mi a fene folyik ide lent? -  Kérdezi Zayt.

- Sajnálom hogy emiatt ide kellett jönnöd, nem tudjuk egyenlőre hogy hogyan, de egy lyuk keletkezett az ember világ és a miénk között. Őket nem tudom miért rángatta ide Denra de nem tudom őket vissza vinni, mintha ez a lehetőség le zárt volna vagy nem tudom.- Magyarázta Zay hevesen.

- Hmm, már megint szórakozik valaki, csak az a kérdés ki. - Mondja el gondolkodottan.

- Nem lehet hogy az aki küldte azt a sárkányt, azt mondtad nem szabadott volna ott lennie, valaki nem félt oda küldeni. - Mondom Zayt nézve aki el gondolkozik a szavaim hallatán.

- Milyen sárkány? - Kérdezi a Király.

- Tartarosznál fel dühített, ott hagytam egy kis időre, aztán mire vissza mentem már csak Kerberoszt láttam, át ugrott a szakadék-on hogy meg mentse. - Magyarázta Zay.

A Király elém lépkedett, végig futott rajtam a remegés de nem mozdultam. Bríana olyan aggódó szemekkel nézett rám, muszáj voltam biztatóan rá mosolyogni.
Fejemre teszi az egyik kezét, ismerős az érzés amit érzek, de ez erősebb mint Zaynél.

- Ezt a sárkányt nem küldték. - Mondja végül.
- Hozzád jött. - Néz a szemembe.

- Hozzám? De hát miért? Majdnem meg ölt. - Mondom értetlenül.

- Mindjárt ki derítjük. - Mondja és érzem hogy valami olyan jár a fejében ami nekem egy cseppet sem fog tetszeni.