4 Pók

309 12 0
                                    

Más nap reggel ahogy fel ébredtem el mentem zuhanyozni, ám nem várt dolog történt, hirtelen meg jelent mellettem a zuhanyzóban, ijedtemben felsikítottam.



- Jézusom tűnj innen. - Kiabáltam rá. De ő csak állt ott lehajtott fejjel, nem mertem meg mozdulni, csak hullott ránk a meleg víz és takarva magam a kezeimmel amennyire csak tudtam vártam hogy legyen már valami.



- Nem tudtál volna nem zuhanyozni mikor jövök? - Kérdezi de nem néz rám.



- Honnan kellene tudnom hogy jössz, meg amúgy is van egy szoba is, miért nem oda mentél? - Hadarom neki.



- Mert melletted akartam meg jelenni. - Mondja kissé feszülten.



- Mindegy menj el innen, menj ki. - Mondtam neki zaklatottan. Lassan ki egyenesedik és rám néz, a szemei most vöröses színben pompáznak, ahogy hullnak le a vízcseppek egyre jobban áztatják át a ruháját, a mellkasára tapad az anyag ami meg mutatja az izmos vállait és a felső teste egy részét, majd lassan kezdenek ki rajzolódni a hasán levő kockái is.



- Miért takarod el magad? Emlékszel? A fejedben élek, láttam már mindent, és azt is tudom mit gondolsz amikor magadra nézel, amikor minden zuhanyzás után a tükörben méregeted magad és sosem hiszed el hogy elég vagy. - Mondja mély hangján a szavakat.



- De ez nem olyan, csak menj el- Kérem megint.



- Itt nem te vagy az aki el dönti mi lesz, hanem én.- Mondja majd közelebb lép, egészen a zuhanyzó csempéjének taszít majd meg fogja a kezeimet amik előttem vannak és egy mozdulattal a csempének szorítja, ezzel fel fedve mindent maga előtt. Végig néz rajtam lentről felfelé, éhesen néz a szemembe, majd meg nyalja alsó ajkát, félelemmel nézem őt, nem tudom mire képes, hogy mire gondol.

Vajon az jár a fejében hogy hogyan emésztené fel a lelkemet?

El mosolyodik végül majd hirtelen el tűnik, én pedig megkönnyebbülésemben le csúszok a csempézett zuhanyzó padlójára.



Miután fel oldódtam még le mostam magam majd ki szálltam a zuhanyzóból, magamra tekertem egy törölközőt és szerencsére amikor ki mentem nem találtam szembe vele magamat. Gyorsan felöltöztem majd le mentem még valami reggeli után kutatva, csináltam két szendvicset, az egyiket be tettem a táskámba a másikat meg meg ettem.



Lassan el indultam suliba mivel anya ma szabad napos így nem kel korán, mikor be értem a suliba le ültem Bríana mellé.



- Jó reggelt. - Köszönt nekem kedvesen.



- Jó reggelt. - Mondom bár érezhető a hangomon hogy nem őszinte.



- Történt valami? -Kérdezi meg.



- Reggel amíg zuhanyozztam meg jelent mellettem a zuhany alatt, szerinted? - Nézek a szemébe.



- Jézusom, nagyon durva lehetett ez így főleg reggel. - Mondja.


A Démon Játéka. (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora