A Nagy Terv [BEFEJEZETT]

Az áruló

Nem tudni mennyi idő telt el, több, mint Dorian gondolta, de alkalomadtán adott magáról életjelet a főtitkár úr portréján keresztül. Végül aztán elérkezettnek látta az idejét annak hogy hogy fizikailag is visszatérjen. Elegánsabb ruhát húzott, ahogy általában, mikor hosszabb idő után jött vissza.

A szokásos helyen nyitotta meg a portálját, Marximæ szobra mellett a főtéren.

Minden alkalommal megcsodálta a tekintélyes méretű díszt, s ez ezúttal sem maradt el.

Úgy köszöntötték, mint korábban, és szó nélkül kísérték a pártfőtitkárhoz. Mikor a nagyterembe ért, az irányt ő maga is Marximæ felé vette, már egy jóideje érzékelte a jelenlétét, így tudta merre tartson.

Marximæ épp valamilyen zárt körű fogadást tartott. Mindenki elhallgatott, amint Dorian belépett, de az Ark csak jó kedélyűen üdvözölte.

– Soloviev úr, öröm újra látni. Épp Luxhey lehetséges felosztását tárgyaljuk, csatlakozik?

Dorian küldött feléjük egy díjnyertes mosolyt, rajta lévő kabátja takarta az ereklyéket a karján.

– Üdvözletem pártfőtitkár úr – köszöntötte természetesen külön az Arkot, majd kicsit lazábban a többi jelenlévőt is. – Önöknek is üdvözletem – hajolt meg kicsit nekik is, ahogy Marximænak is. – Természetesen csatlakoznék – sétált is beljebb hozzájuk.

Ott volt előttük Luxhey térképe, vörös illúzióként. Egy-két apró zászló néhány főváros felett, és pár behúzott vonal.

– Nos épp a városi tisztségviselők kinevezése volt a téma. Soloviev úr, van olyan ország, amit ön szeretne felügyelni?

Odasétált a pártfőtitkár mellé, nem olyan nagyon közel, de nem is távol. Szépen összekulcsolta maga előtt a karjait és úgy vette szemügyre ő maga is a térképet.

– Őszintén szólva egyik országhoz sem fűz semmi kötelék. Én magam Palamais-ben születtem, de csak rossz emlékeim vannak róla. Oreljavából származik a családom, szinte a teljes Soloviev klán ott él, szép kis irtást rendeztem ott annak idején közöttük. – nosztalgiázott egy kicsit, aztán rápillantott az Arkra. – Szóval, nem, nincs konkrét elképzelésem róla.

– Értem – biccentett felé. Az egyik démonnagyúr feljegyzetelt valamit, mintegy parancsszóra.

Még egy ideig tanácskoztak, majd Marximæ szélnek eresztette őket, és végül csak kettesben maradt Doriannel.

– Rég volt már, hogy erre járt – pillantott a féltündérre.

– Igen, kezdtem jobban utánajárni az ereklye erejének, illetve kiépíteni a birodalmat... Egy egész szép lélekszámú csoportosulás kezd összeállni, akik mikor eljön az idő részt vesznek abban, hogy megvalósítsuk a terveinket. – mosolygott rá kacéran és most már igencsak a közelébe férkőzött.

– Kitűnő, nem is vártam kevesebbet – jutalmazta meg a ritka mosolyai egyikével.

– Erősek és befolyásosak, hogy egyengessék is az utunkat – jött rá a hangulat, hogy közeledjen felé, mivel egy ideje nem látta szeretett Arkját. Még közelebb húzódott hozzá és finoman belékarolt, miközben gyönyörű szemeivel Marximæ aranyló szemeibe nézett.

– Már vártam, hogy visszatérjek, hogy lássam önt, pártfőtitkár úr.... – szinte dorombolt neki.

Marximæ biccentett felé. – És van valami célja is a látogatásának, vagy én hiányoztam ennyire?

– Hát inkább az utóbbi. A történések, azok most alakulnak a maguk medrében – kacsintott rá. – Itt minden rendben van?

– Csorjtisztán kissé terjeszkedett az utóbbi időben, sikerült még egy-két volt Ark területén hozzácsatolni. Próbálkoztunk egy új falkaanya létrehozásában is, de Sylvain Lacrimaneis ellen szegült. Engem pont hidegen hagy, anélkül is hatalmas és elrettentő a birodalmam, hogy más valaki intrikáit venném igénybe.