A Nagy Terv [BEFEJEZETT]

Az estély

Odalent máshogy telt az idő, mint halandó mércével. Ki tudja pontosan mennyi idő telt el, mire sikerrel jártak. Nap nap után próbálkoztak a portállal. Kisebb csapatokat hamar át tudtak küldeni, ám a nagyobb számnál már gondok adódtak. Metodikusan és precízen dolgoztak, míg végül célt nem értek. A kísérleti napló sokadik bejegyzése szolgált csak jó hírrel.

A portál stabil volt, és Zcirumat meg Sylvain is vállalkozott az átkelésre, amiből ép bőrrel tértek vissza. Többször is megismételték, hogy biztosra menjenek.

Nem maradt más hátra, mint közölni személyesen is a pártfőtitkárral a jó hírt.

Dorian még mielőtt ezt megejthették volna visszatért egy kicsit a felszínre, pár földi napot kért csak. Amellett, hogy feltöltötte maximumra a energiáját, kissé el is gondolkodott az eddig történteken. Megerősítésre volt szüksége, úgy kezdte érezni, hogy ha nem fog valami történni hamarosan ennek érdekében lehet kénytelen lesz feladni a terveit.

De még mielőtt elmerült volna teljesen ezekben a gondolatokba inkább visszatért a poklokba. Nem közvetlenül a főtitkár úr irodájába, hanem elé. Még álldogált előtte egy kicsit, mielőtt bebocsátást kért.

Az őrök bevezették, már sejtették, hogy kihez tart. Ezúttal nem a kis tárgyalóterembe vezették, hanem egy sokkal tágasabb, már-már bálteremszerű helyre. Rengeteg démon volt jelen, mind komor, egyszerű ünneplőben. Jócskán képviseltette magát szinte mindenféle pokolfajzat, két egyformát nem igen láthatott.

Ahogy bekísérték, lemaradtak az őrök, hagyták Doriant belépni. Amint ezt megtette, taps fogadta.

Dorian mintha kicsit zavarba jött volna, ami nála eléggé ritka dolognak számított. Igyekezett ezt minél előbb el is nyomni magában és meghajolt mindenkinek, legfőképp persze a főtitkár úr előtt.

Mintha ráérzett volna odafent az öltözködésre, ő maga is most elegánsabb volt, mint általában, fekete bőrnadrágja mellé egy szép, de nem csicsás inget vett fölé, aminek a gallérján vörös hímzett díszek voltak, felette meg egy derékig érő kabát, ami fekete sárkánybőrből készült, rajta szintúgy vörös díszítéssel voltak, ezúttal ékkövek, szintén annak gallér részén.

Nem is tudta hirtelen most mit kéne tegyen, így egy helyben maradt.

Marximæ egy intéssel elhallgattatta a vendégeket.

– Üdvözlöm Dorian, remélem tetszik a kis ünnepség amibe csöppent. Zcirumat és Sylvain is megerősítette, hogy az átjáró stabil és használható, ezért a kemény munkájáért megérdemli a jutalmat. Vodkát? – kérdezte, miközben zengő hangon közelebb lépett. A démonok alázatosan tértek ki előle.

Dorian észre vette a vérző könnyű ismerőst is a tömegben, de egyelőre még mindig tanácstalan volt, mit lépjen, így maradt ott ahol.

– Nagyon köszönöm főtitkár úr – válaszolt eléggé visszafogodtan. – Én... köszönöm elfogadom – Marximæ is érezte rajta, hogy mintha nem lenne minden kerek a mágussal, de nem testi vagy erő ügyi a problémája. – Örülök, hogy örömmel tölti el a dolog és természetesen tovább fogok dolgozni rajta.

– Ez a beszéd! – veregette meg az óriási kezeivel a férfi vállát. – De ma este, ma, egy fontos mérföldkőhöz érkeztünk a Nagy Tervben! Innentől fogva, semmi sem lesz ugyanaz, mint korábban!

Dorian mintha kicsit erre lefagyott volna.

– Semmi nem lesz ugyanaz... – ismételte meg az Ark szavait halkan. – Hogy érti ezt főtitkár úr?

– Elvtárs, mintha nem munkálkodott volna keményen egy új világ eljövetelében – nevetett fel az öblös hangján. – Most, hogy a technológia adott, ideje ténylegesen tervezni. Több lehetőség is van, talán olyan ötszáz év múlva célt is érünk.