𝔸 𝕥𝕚𝕥𝕜𝕠𝕕 𝕟𝕖𝕞 𝕝𝕖𝕤𝕫𝕖𝕜. 𝔹𝕃. 🔞 BEFEJEZETT✅

2.

Mindig is szerettem a madarakat és repülőket nézni, hiszen olyan szabadon repülnek én pedig irigylem ezt. Most is azokat kémlelem az üvegkalitkámból, ami az irodám természetesen.
Szeretem a cégem a munkám, mégis hiányzik a szabadság. Amikor nem ismernek fel, senkit sem érdekel, hogy ki vagyok, nem fogdosnak tesznek ajánlatokat nekem lépten, nyomon. Még a kisujjam sem kell mozdítanom, és máris akad fiú, aki szívesen bepucsít, fel kínálva magát nekem, vagy akár az asztalom alá mászva leszopna kérés nélkül is engem. Undorító az ilyen, és én soha nem is értékeltem.
Kapcsolatom sem volt, mert félő, hogy nem engem látna, hanem a vagyont és a hírnevet.
Épp ezért sohasem gondoltam, hogy találok valakit, akivel huzamosabb ideig jól érezhetem magam...
És akkor láttam meg őt! Az én babymet... Nem a partin. Nem!
Már jóval előtte kiszemeltem. Csak, ha rá gondolok bizseregni kezdek...
Első alkalommal a lazasága tetszett meg és a szépsége.  Mellette viccesnek is tartottam őt. Ugyanis épp egy ebédre indultam, a sofőrömre vártam az autóban, amikor ő nem is sejtve, hogy látom, amit csinál előttem át öltözött. Majd szemem láttára az ablaküvegben ellenőrizte le ruházatát.
Gondolkodtam, hogy lehúzom az ablakot... Mégsem tettem, nem tudtam kellemetlen helyzetbe hozni. Így csak mosolyogva, gyomrom körül furcsa érzéssel figyeltem tovább őt.
Pár perc volt míg öltözködése tartott, és amint eltűnt szemem előtt, már bántam, hogy nem húztam le azt a kurva ablakot...
Következő alkalommal szintén az autóból láttam, ahogy mellette kocogott el. Akkor viszont már a fenekére és az alakjára figyeltem fel. Akkor sem volt módom szóba állni vele, így döntöttem a következő egyben a harmadik alkalommal már nem engedem el.
Azt a fiút meg kell ismernem...

Még most is érzem az izgalmat magamon, amikor megláttam őt azon a díjkiosztón.
Épp csak elsuhant mellettem valamit nagyon beszélt, most már tudom, hogy a kollégájával, így ő észre sem vett engem. A dressz kód, amit én írtam elő, hiszen az én rendezvényem volt, laza fekete zakó és farmer, ami ugyan nem egy partihoz illő viselet, de néha szeretem megbotránkoztatni az embereket. Na meg kedvencem a laza, mégis elegáns öltözet.
Babym zakója épp a feneke fölé ért, így a szűk világos farmerje feltárta elém a világ legformásabb fenekét. Újra bizseregtem, és éreztem, hogy addig még senkit és semmit nem kívántam annyira, mint őt. – Na akkor játszunk kicsit... Még most is mosolygom magamon, és a kitervelt játékomon. De hát a cél mentesíti az eszközt. Az üzletben, tárgyalásban bejön, akkor ott miért nem jött volna.
Végig a középpontban voltam, fél szememmel pedig öt sasoltam... Hagytam, hogy random fiúkák, akiket máskor simán elhajtok magam mellől, a közelembe jöjjenek, néha megérintsenek, persze kirázott tőlük a hideg, mert mindig is utáltam a könnyű vérű embereket. Láttam kék szemét megcsillanni, amint meglátott amikor beszélni kezdtem. Közben végig engem nézett, csillogó szemeivel.
Majd amikor az idegen fiúk gyűrűjében úgy tettem, mintha élvezném a helyzetet, sőt még flörtöltem is kicsit... Az izgatott csillogás átváltott...eltűnt. Szomorú, lemondó fátyolos szemekkel nézett... 
Ugyan úgy, mint tegnapelőtt amikor zuhanyozni hívtam... – Ugye nem véget akar vetni... szakítani velem. C'cc az nem lehet, hiszen a szexen kívül nincs köztünk semmi sem. Mégis rossz érzés fogott el tegnapelőtt, és most is, mintha egy kéz készülne kitépni a szívem...
Ezért is mentem vissza, és elhívtam egy... Na, hogy mire is!? Minek azt felcímkézni!? Eltöltünk egy kellemes estét, ami reményeim szerint egy őrületes éjszakába torkollik...
De mégis zavar valami...