𝔸 𝕥𝕚𝕥𝕜𝕠𝕕 𝕟𝕖𝕞 𝕝𝕖𝕤𝕫𝕖𝕜. 𝔹𝕃. 🔞 BEFEJEZETT✅

4.

Egyszer próbáltam ki eddig a bungee jumpingot, és köszönöm szépen nekem egy életre elég is volt.
De ma... ugyan azt éreztem... Míg egyik percben a felhők fölött szárnyaltam, és boldog voltam Aaron mellett... A következőben letaszított maga mellől ugyanaz a férfi a mélybe... Ez annak, aki nem ismeri a történetem egy narkós betépésének pillanatképe is lehetne ... - Mondtam neked Benji, hogy ez nem egy randi lesz! Csak elakart kápráztatni kicsit. - újra a hang..., hangsúlyán hallani is vélem, hogy jól szórakozik, szenvedésemen. -Nem! - fasza! Újra magammal szállok vitába... - Nem kértem tőle semmit! Magától ajánlotta fel! Magától csókolt meg majd kényeztett, és fogta meg a kezem. Nem... én... kértem! - Persze, hogy nem! Mégsem vagy neki több mint egy ismerőse, akivel játszadozik kedvére!
Igaza lenne a hangnak!? Tényleg csak kábítani akart? Hülyeség, hiszen valamilyen szinten már az övé vagyok! Ráadásul Bobby szerint fontos vagyok neki!

-Megérkeztünk! Zavart fel egy ismeretlen hang...

-Hova is!? - nézek körül, mintha nem én adtam volna meg a címet a taxisnak. - Ja... - gyorsan rendeztem a fuvart, majd kiszálltam, majd csak álltam egy darabig a kapuban. Ugyanis Bobby tanácsát követve nem haza mentem, hanem a házba, ahol felnőttem. Ide pedig amióta apa meghalt nem szívesen jövök.
De most mégis miért? A válasz egyszerű, mert tetszik a fiú terve, vagyis tűnjek el Aaron szeme elől egy időre, és úgy kiderül mit is akar igazán tőlem.

Közel két éve nem jártam már a házban, mert mindig szomorú, feszült lettem a légkör és a rám törő emlékek miatt. Most azonban amint beléptem nem érzem ezt...
A falnak dőlve könnyezem, szívem megszakadni készül épp. Azt is tudom, hogy miért, mégsem ismerem be magamnak... Hogy talán ez a vég! - Miért te bolond!? Én figyelmeztettek, hogy csak egy játékszer vagy! Újra ez a bosszantó hang! -Nehogy elkezdj nekem sírni...
- Nem sírok! - vitatkozom, pedig könnyeim áztatják már az arcom. Én pedig újra vitába szálltam magammal, miközben könnyeim zabolátlanul törtek továbbra is maguknak utat.
- Igaza lenne? Tényleg csak egy ISMERŐS vagyok, és semmi több!? Nem! Akkor nem úgy viselkedett volna ma velem. Egy ismerőst nem csókolunk meg olyan hevesen, nem fogjuk a kezét...és nem is... Akkor miért!? - Megmondom én neked bolond, naiv fiú! Azért fogta a kezed, hogy tudassa a világgal te az ő játékszere vagy!
- Nem! Tudom, hogy nem erről van szó... Vagyis... reménykedem benne. - Fel sem hívott pedig biztos tudja már, hogy ott hagytad annak a másiknak hála.
- Na jó elég legyen! - kiabáltam, pedig a szívem mélyén tudtam igaza van, hiszen nem is keresett engem. Gyorsan feltápászkodtam majd a fürdő felé indultam, mert egy valami segít nekem, amikor ilyen állapotba kerülök. És az a hidegzuhany.
Továbbra sem zavar, hogy abban a házban vagyok, ahol apa meghalt hirtelen, mint az sem, hogy a lábam évek óta a rossz érzés miatt be sem tettem.
Zavar viszont az áporodott, száraz levegő, a por a pókháló és az, hogy emlékeim a házzal kapcsolatban már sorra törnek elő...

-Ki kell takarítanom ! Azzal legalább lefoglalom magam...
- kijelentésem, újra magamnak persze, tett követte. Régi szobámból előhalásztam egy kopott pólót és sortot mellé, majd abban esek a nem kis munkának neki. Csendes a ház csak a fejemben engem zaklató hangokat, és az utca zajait hallom, de nem érdekel próbálom túl tenni magam a dolgon.

-A nappali és a fürdő kész! - jegyzem meg, ismét csak úgy magamnak. Hiszen évek óta nincs mellettem senki, akivel ilyen dolgokat megosszak. Kezdem azt hinni, nem is kell nekem senki, ha már magammal is eltudok így társalogni... Fáradtan nyúlok el a kopott kanapén, majd bekapcsolom inkább a tévét.
Zavar, hogy Aaron nem hívott és még egy üzenetet sem írt nekem. Hiába is tagadnám le, de számítottam rá, hogy keresni fog engem. Mégsem tette. - Talán tényleg nem vagyok más csak egy játékszer!? De akkor miért...miért éreztetett mást velem az este!? Fasza, újra sírok, mint egy kiscsaj, akit megdugtak egy buliban majd várja, hogy elhívják egy randira. - Tényleg ennyire naiv lennék?
Álomba sírtam magam, izzadtan koszosan aludtam el. De nem is bántam, mert így legalább nem járt Aaronon az eszem egész éjjel.

Na igen... Nyilván még álmomban is ott van ő...., ugyanis amint elaludtam újra az autóban találtam magam. Az anyós ülésen ültem mellette, ujjaink végig egybe fonódva míg mi beszélgettünk, vicceltünk egymással. Azonban álmomban nem az utat és a tájat figyeltem, mint korábban! Hanem Aaron számomra csodálatos vonásait mustráltam. Markáns álla, sötét, sűrű borostája, vékony szája, amivel őrületbe kerget minden alkalommal olyan jól használja... Sűrű, ívelt szemöldöke, amit, ha kíváncsi, vagy tetszik neki valami hirtelen a homlokáig húz fel. Jobban belegondolva csak tegnap este láttam őt megborotválkozva és talán emiatt is dőltem be neki. Ezért hittem azt, hogy az egy randi és én akár fontos lehetek a számára.
Az autó haladt tovább velünk, de, hogy hova azt nem tudtam meg...
Ugyanis hirtelen kipattant a szemem.

-Hol van a telefonom!? - vágtam magam azonnal ülő helyzetbe.
- Bobby azt mondta keresni fog még éjjel! Kikászálódok gyorsan, majd mielőtt a tegnap elmaradt fürdést megejteném, keresni kezdtem a készüléket. Túrtam a nadrágomban, megnéztem az ajtóban, ahol lerogytam... De semmi. - Lehet a taxiban maradt!? Látod te ellenszenves hang! Biztos keresett, de nincs is meg a telefonom! Jegyeztem meg, önelégülten, amolyan kárörvendő hangon. Hiszen annak a gondolata, hogy mégis hívott, keresett engem, újra feltöltött és jó kedvem lett tőle. Így már jóval derűsebben indultam el a fürdőbe, hogy neki kezdjek a napnak végre.

Az zuhany alatt a vízpermet hangja elnyomta a külvilág zaját, én pedig újra Aaronon járatom az eszem. Végül is ki máson, hiszen utána epekedem...! A csókja, ajkai íze és érintése, ott és úgy, hogy azt hittem lehet nála esélyem. Majd a szavai, annak súlya... Hiába is mostam le magam alaposan, azok mind ott maradtak, mélyen a bőröm alatt. Kilépve a zuhany alól, a tükörben egy pillanatra úgy tűnt, mintha Aaron állna mögöttem...
- Istenem ennyire hülye nem lehetek! Meg sem fordulok, hiszen ez lehetetlen! Csak az elmém és szívem játszik gonosz játékot velem. Bár aggaszt a telefonom, de most nem ez a legfontosabb, fejemben Bobby szavai visszhangzottak: "Keresni foglak még éjjel." Vajon mit jelenthetett ez? Egyáltalán miért bátorít engem, amikor nem is igazán ismerem?

A reggeli kávé illata ébresztett fel igazán, vissza terelve engem a valóságba. Közben azon agyaltam már, hogy mit kéne csinálnom, és hogy vegyem fel Bobbyval a kapcsolatot? De egyelőre nem ő a lényeg, és a telefonom is biztosan meg lesz majd... Ami foglalkoztat az a bizonyos érzés, hogy talán mégsem vagyok annyira hülye... talán mégiscsak több... Talán fontos lehetek Aaron számára.
Az idegesítő hangot, teljesen elnyomtam magamban, és azon leszek, hogy mindezt Bobby segítségével kinyomozzam!

Eszelősnek tűnhetek már, hiszen mint egy klimaxoló nőre, rám is úgy tőr a hangulat változás.
A házat kétszer is kitakarítottam, majd ebédet rendeltem magamnak. Még szerencse, hogy nem mondtam vissza a telefont gyászomban...
A korgó gyomromnak, és régi vonalnak köszönhetően világosodtam meg, hogyan kéne Bobbyval a kapcsolatot felvennem.

Teli hassal, az idegesítő hangot teljesen kizárva, na meg izgatottan, Bobbyra vártam. Sikerült felvennem vele a kapcsolatot, bár valamiért ő sem ment be az irodába. Annyit mondott, ha lehet inkább nem kerül Aaron szeme elé, mert mérges rá a barátja.
Ez viszont nem hátráltat minket abban, hogy próbára tegyük, ki derítsük, mit érez irántam. -Ugye érez valamit ő is! Nem csak játékszer vagyok neki? Válasz egyelőre nem jött, még a hang sem ágált velem. Így furcsa izgalommal vártam, hiszen ennél rosszabb már úgy sem lehet...

Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot ❤️