𝕍𝕒́𝕝𝕥𝕠𝕥𝕥 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕤𝕫𝕠̈𝕘ű 𝕥𝕠̈𝕣𝕥𝕖́𝕟𝕖𝕥! 🔞🔞 Tartalommal .
Benji és Aaron Története.
****
Csak szeretők voltunk, de én többet akartam tőle. Szerelmes lettem, bár az eszem tudta, hogy ez lehetetlen, hiszen hozzá képest senki vagyok.
*...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Franc! Franc! Franc! Miért nem tudok kussban maradni? Miért mondom ki egyből azt, ami az idióta fejemben megszületik?
Mert tényleg egy idióta vagy! Maradtál volna inkább tényleg kussban! – az idegesítő hang újfent megszólalt, ami akkor sem segített, hiszen teljesen kétségbeestem, mert hiába álltam a kapuban, arra várva, hogy Aaron visszanéz rám, és majd meggondolja magát... Ő egyiket sem tette! Ordítani tudtam volna, annyira féltem, hogy elveszítem, egy olyan beszólás miatt, ami csak úgy kicsúszott a számon, és amit nem is gondoltam komolyan!
Látod, Benji, ilyen az, amikor visszanyal a fagyi! – mondta ezt a hang akkor, amikor gyenge idegállapotomban majdnem az autó után futottam.
Elég! Nem segítesz ezzel! Kussolj végre! – ordítva szaladtam fel az emeletre, majd amint az Aaron nélküli, sivár, rideg lakásba léptem, akkor tudatosult igazán bennem, hogy talán most tényleg vége! Mérges voltam magamra, de leginkább azanyámra, amiért váratlanul mindig felbukkan, és ezzel megkeseríti az életem!
– Azt már nem! – szinte ordítottam a gondolatra, majd mint egy eszelős, a nappaliba rohantam, és a földhöz vágtam a telefonomat.
Ügyes húzás, Benji! Így Aaront fel sem tudod hívni!
Már nyitottam a szám, hogy újra melegebb éghajlatra küldjem a hangot a fejemben, de azonnal rájöttem, hogy igaza volt!Így a szőnyegre telepedtem, és csak magam elé meredtem, próbáltam kizárni az idegesítő énem. Amint tekintetem a kanapéra siklott egyből az ott töltött percek képeit láttam magam előtt. A filmezést, ami hamar átfordult másba, valami sokkal jobb dologba, Aaron arcát, ahogy magához ölel filmnézés vagy szárnyalása közben...
– És én mindent elrontottam azzal, hogy nem tudom tartani a lepénylesőmet!
A torkom marták a kitörni vágyó könnyeim, de nem sírtam mégsem, magam sem tudtam, miért, de reménykedni kezdtem.
– Biztos megbocsát, hiszen én is megbocsátottam neki! Oké, az én hülyeségem azokat mind, mind übereli!
Még mindig magam elé meredve, a szőnyegen ültem úgy, mint egy rakás szerencsétlenség, és azt terveztem, hogyan teszem majd jóvá az idióta viselkedésem.
