𝕍𝕒́𝕝𝕥𝕠𝕥𝕥 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕤𝕫𝕠̈𝕘ű 𝕥𝕠̈𝕣𝕥𝕖́𝕟𝕖𝕥! 🔞🔞 Tartalommal .
Benji és Aaron Története.
****
Csak szeretők voltunk, de én többet akartam tőle. Szerelmes lettem, bár az eszem tudta, hogy ez lehetetlen, hiszen hozzá képest senki vagyok.
*...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
– A titkod nem leszek! – mondtam ugyanazt, amit az a buta fiú hetekkel korábban nekem.
Láttam rajta, hogy megbántottam, ahogy azt is, hogy bánja már, amit mondott. Ajka remegett, tudtam, hogy mondana valamit, talán visszaszívná a korábbi szavait, azonban meg kellett leckéztetnem, hogy ilyen marhaság többet eszébe se jusson! Már rá se néztem, hagytam kicsit főni a levében! Tudom, hogy ez szemét húzás volt tőlem, de hidd el, hogy nekem volt a legnehezebb! Tisztában voltam vele, hogy elgyengülök, ha látom a kétségbeesett arcát, de ha engedek neki, akkor nem tanul a hibájából! Az agya most zakatol, hogy mit is mondjon nekem, amivel szépíteni tudná a korábbit! Okos fiú, én pedig biztosra mentem, így amikor a kezem után nyúlt, bármennyire is nehezemre esett, elhúztam előle.
Csinálj valamit, Aaron, mert pillanatok alatt megpuhít téged!
– El kell mennem egy kis időre! – fogadtam szót a hangnak, bár kurva szarul esett.
– Megyek veled, szívem! – nem is kérdezte, hova mennék, csak visszakűzdötte magát az anyósülésre. Ne csináld ezt, Benji, mert nem bírja a szívem! – lehet, hangosan kellett volna kimondanom, ami az idióta fejemben megfogalmazódott, de nem tettem, mert tudtam, hogy nem én voltam a hunyó. Mondjuk, ennek lehet, örülnöm kellett volna, én mégsem lelkendeztem akkor!
– Benji! – szóltam rá megjátszott haraggal, mire ő meg is rezzent, majd megadva magát, lassan bólintott, és kicsapta az ajtót. – Majd beszélünk! – mondtam, miközben formás fenekét megemelte, és kiszállt az autóból.
– Sajnálom! Tudom, hogy megint túlgondoltam!
Szívem szerint azonnal visszarántottam volna, és addig csókolom, amíg ki nem sül az agya! Más ezt tette volna, de én meg akartam leckéztetni, hogy tanulja meg végre a leckét, hogy én itt vagyok neki! Nem is fordultam felé, válaszra sem méltattam, görcsösen szorítottam a kormányt, de nem mozdultam.Megszakadt a szívem, ahogy megtört testét néztem a bejárat felé haladni, már akkor is nehezen tartottam magam!Azonban amikor megfogta a kilincset, és készült hátrafordulni felém, bármennyire is nehezemre esett, elindultam végre.
