𝕍𝕒́𝕝𝕥𝕠𝕥𝕥 𝕤𝕫𝕖𝕞𝕤𝕫𝕠̈𝕘ű 𝕥𝕠̈𝕣𝕥𝕖́𝕟𝕖𝕥! 🔞🔞 Tartalommal .
Benji és Aaron Története.
****
Csak szeretők voltunk, de én többet akartam tőle. Szerelmes lettem, bár az eszem tudta, hogy ez lehetetlen, hiszen hozzá képest senki vagyok.
*...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
– Uraim, ő a kisfiúk! – egy lilaruhás nővér, vagy minek nevezik, állt meg előttünk hirtelen kezében egy rózsaszín bőrű, apró, de gyönyörű gyermekkel. – Mi lesz a neve? – kérdezett rá felrázva minket, én pedig csak ekkor szakítottam meg a gyermek bámulását, és néztem kukorimra.
Engem is meghatott az új jövevény, akiről tudtam, hogy fenekestül felfordítja az életünket, de egyből beleszerettem, amint megláttam őt! Azonban ahogy Benjire néztem, egy számomra is szokatlan hang kíséretében zokogás tört elő belőlem: a szeméből megállíthatatlanul hullottak a könnyek, gyönyörű, megható látványt nyújtott nekem, és szerintem a szimpatikus, lilaruhás nővérnek is. Végignéztem, ahogy félve felemeli a kezét, és az apró marokba nyomja az ujjait... Ekkor már tudtam, hogy a kisfiú számunkra nem a testvér szerepét tölti majd be, hanem ő a mi közös gyermekünk!
– A neve? – kérdezte türelmetlenül újra a nő, mintha indulna a vonata, és nem érne rá!
Ettől, bevallom őszintén, kurva pipa lettem! Miért zargat minket ebben a meghitt pillanatban? A családunk születésének első perceiben? – nyilván ezt csak magamban mondtam, felkoncolva gondolatban a nőt is közben. Azonban amíg szidtam, és szerelmemet néztem a gyermekkel, eszembe jutott egy fontos tény! Bassza meg! Nem beszéltük meg, mi legyen a gyermek neve!
Benjire néztem, mire ő is rám szegezte végre a könnyeitől káprázatosan csillogó szemeit. Ha nem ott vagyunk, ahol, és nem ebben a szituációban, egyesével csókoltam volna le a könnycseppeket az arcáról, miközben megnyugtatom zaklatott szívét is... Azonban sutba dobtam eme vágyam, de csakis egy időre, ugyanis Benji arcán egy kaján vigyor jelent meg, amiből tudtam, hogy ő már el is tervezte, mi legyen a kisfiunk neve.
– Trevor Smith Bloom... – mondta ki szerelmem, olyan lazán, mintha a világ legegyszerűbb dolgát kotyogta volna ki, én pedig kurvára sajnáltam, hogy hálám a névért nem tudom tettekkel jutalmazni. – Tetszik? – kérdezte félve, és teljes figyelmét nekem, vagyis a bamba, meghatott képemnek szentelte.
