𝔸 𝕥𝕚𝕥𝕜𝕠𝕕 𝕟𝕖𝕞 𝕝𝕖𝕤𝕫𝕖𝕜. 𝔹𝕃. 🔞 BEFEJEZETT✅

8. 16+

A tárgyaló és a mosdó közötti távon végig nyugtattam majd szidtam magam. Először is azért, hogy jó döntést hoztam-e, majd már azért illetem elmeroggyant személyem szebbnél szebb szitkokkal, mert mi van, ha nem jön be a számításom, na meg Bobby terve, akkor jól meg szívtam. És persze nem azt, amit annyira szeretnék már... Úgy van nem Aaron ajkát és bizonyos testrészét szívom majd a rossz döntés miatt... hanem a fogam, amiért ennyire elbasztam... Láttam szemében a cinkos csillogást, mint azt is, hogy testtartása teljesen megváltozott amikor meglátott engem... De, hogy ez nekem szólt-e, vagy csak a testemnek...

Na jó, le kell nyugodnom mert nem ennek van itt az ideje, nem eshetek szét, amikor a terv következő lépése felé tartok épp. Ami nem más, mint az, hogy a mosdóban bevárom, ugyanis, ha érez irántam valamit utánam fog jönni... Legalábbis Bobby szerint.

-Benjamin? - zavarta meg lépteim, és újabb furcsa gondolataim egy ismerős hang... Hirtelen azt sem tudtam kihez tartozik de, hogy nem Aaron az, abban biztos vagyok.

-Christian? - üdvözöltem régi osztálytársam, amint felé fordultam és felismertem. - Te itt dolgozol? - próbáltam udvarias lenni, bár nem kívántam ezt a beszélgetést máshova, mint a hátam közepére.

-Fél éve igen. Mi van veled? - kezdet kérdezősködni, amit én elengedtem az idegtől már csengő fülem mellet. Ha máshol, más körülmények között találkozunk biztos szívesen beszélgetek vele, de most... Most amikor az életem, a szerelemem tét, nem igazán örülök neki.

-Most sietnem kell, dolgom van Chris, de jövök még és akkor megkereslek. - nyújtottam kezem felé, majd folytattam kitervelt utam. Szemét dolog egy régi, mondhatni barátot így lerázni tudom, de ezzel a közjátékkal sok időt veszítettem, így félek nem is jön össze amire készültem.

A mosdó ahogy vártam üres, legalább Bobbynak ebben igaza volt, hiszen ő ajánlotta mert ezt kevés beosztott használja. Ideges vagyok és magam se tudom igazából, hogy miért. Talán attól félek Aaron nem is jön utánam, vagy ha igen én elcseszek mindent ismét... A tükör előtt állva nézem azt a Benjit, akivé lettem. Mit nem tesz egy új frizura, márkásabb öltöny egy amúgy jelentéktelen emberrel!? Sohasem tartottam magam jó pasinak vagy kivételesnek, azonban most a tükörképem igenis tetszik nekem. Míg kívülről egy megnyerő helyes férfi képe köszön vissza, addig a belsőm háborog és fél... Ezért gyorsan megmostam a kezem és arcom, olyan nyugtatásképp, ami a tükörképemmel való diskurálással együtt jó, ha kétpercig tartott. Én mégis úgy érzem, órák óta várom, hogy megjelenjen szerelmem... Félperc amíg a szárító dolgozik kezemen... - Remek! Idióta módjára számolom a perceket... A gép épp elcsendesedett, amikor is kivágódott az egyik mosdó ajtaja, majd valaki elkapta a csuklóm, és berántott magával... más estben biztos megijedtem volna, és cifra szitkokkal illettem azt, aki ezt teszi velem. Most mégsem tettem, így nem is néztem oldalra, hiszen esélyem sem volt, egész addig amíg a bezárt ajtóra nem passzírozott...

-Aaron... - cincogtam szinte a férfi nevét, akit más irányból vártam. Agyam ezerrel kattog mit cincogjak még neki, mert értelmes hang a számon most úgysem jönne ki ... Ne agyalj, te bolond! Örülj!

-Szia baby. - vigyorgott rám majd mielőtt még én is viszonoznám köszönését azonnal, a meglepetéstől nyitott számra mart. Hiányozhattam neki mert nem finomkodott ajkammal, nyelve az enyém kutatta szinte azonnal. Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy felkarjába kellett kapaszkodnom. Lábam remegett, testem pedig reagált is Aaron szenvedélyére azonnal. Egyre jobban, szorosabban tartott karjaiban, amit én annyira imádok, közben csípőjét hozzám nyomta, így éreztem, hogy farka kőkemény, akárcsak az enyém. Viszonoztam mindent, amit kaptam és kezdeményezett, és azon voltam már, hogy elvegye tőlem, amit akar... Hiszen én már az övé vagyok, minden tekintetben.

-Hol...voltál... szépségem? - olyan hirtelen hagyta félbe ostromát, mint ahogy indította azt, majd homlokát enyémnek döntve tette fel a kérdését. Én pedig valahol mélyen örültem, hiszen ezt vártam, vagy szerettem volna, ha hiányzom neki... De hiába az öröm, hogy szívem majd kiugrik, én többet akarok már tőle. -Tudod te hányszor voltam nálad? - nem válaszoltam, mert az még mindig csak egy cincogás lett volna. És hiába terveztem el, hogy mit mondok neki, mindent el is felejtettem. Szívem zakatol, már a torkomban érzem, de ez nem is lep meg, hiszen nagyon boldog vagyok. Testem még jobban sóvárog utána, és nem akarok mást, mint azt, hogy helyben magáévá tegyen. De nem ez volt a tervem!

- Időre volt ...szükségem...- motyogtam csak ennyit még mindig félve, nehogy elcsesszem.

-Én bántottalak meg ugye...- sutyorgott komoly, érces hangján ajkamra, én pedig éreztem, hogy komolyan gondolja. Talán így még nem is hallottam... - Sajnálom Benji nem úgy ... - lábaim és szívem is megremegett ismét, ahogy kimondta a nevemet. Ez volt az első alkalom, hogy nem babynek hívott engem...

- Felejtsük el! -suttogtam én is, már értelmes hangon ajkaira, majd egy lágy csókot leheltem imádott párnáira. Aaron hagyta, hogy most én becézgessem őt, közben egyre szorosabbra fonta karját körülöttem. Farkam lüktet, már levegőt is alig kaptam, pedig nyelvem még be sem vetettem... Úgy viselkedek, mint egy szűz fiú, akit először csókoltak meg, de én most ezt akarom, így érezni kényeztetni Aaront... Na jó Benjamin szedd össze magad, különben Aaron itt hagy és egy rámenősebb fiút keres magának... Mintha szerelmem meghallotta volna gondolataim, vagy simán csak átlátott rajtam, ő gyorsabb volt... vagy kiéhezettebb... Mert mielőtt még szót fogadtam volna, persze magamnak...elmarta finomkodó ajkam újra, és nem várva rám, türelmetlenül megcsókolt. Olyan szenvedélyesen ragadta és vette el amire szüksége van tőlem, hogy lábaim megrogytak az érzésre. Én szorosabban húztam őt magamhoz, érezze mindenben benne vagyok amire készül velem, mire ő csípőmről lecsúsztatta kezét és rámarkolt fenekemre. Egyszerre nyögtünk akkorát, hogy azt még a tetőn fészkelő galambok is meghalhatták. De nem érdekelt! Itt van, engem ölel, és annyira vágyik rám ő is mint én ...Ölünk teljesen egymásnak simult, szinte éreztem ahogy mind a kettőnk farka lüktet, várva a beteljesedésre. Már nem bírtam a kínt, ami a hiány és a mostani szituáció miatt egyre csak elhatalmasodott bennem. Ezért is szakítottam meg a csókot, majd ködös szemébe néztem.

- Menjünk...- cincogtam újra, én bolond. De nincs mit tenni a közelében, sőt a karjaiban én mindig ilyen vagyok. Haza akartam menni, és vele lenni végre! De, ha pármásodperccel korábban tudom, hogy mi fog történni, azt a kis légyottot biztos nem szakítom meg... Aaron cinkosan vigyorgott rám, persze közben a fenekem markolászásával egy pillanatra sem állt le. - Nálam....

- Menjünk Benjim...- válaszolt, majd egy apró csókot nyomot megtépázott számra, így amit mondott nem tisztán hallottam. Rákérdeztem volna, hogy jól hallottam-e, de a wc ajtaja épp kivágódott és én tudtam, hogy Bobby rongyolt be rajta. Aaron teste megfeszült, de már nem amiatt, mint korábban! Már nem a vágy okozta azt a feszültséget, amit én pár perce kiváltottam belőle. Mégsem ez volt az, ami miatt újra megszakadt a szívem. Bobby elég hangosan szólított engem, és ez Aaronnak nem igazán tetszett. Válaszolni készültem, hiszen ez a szituáció nem volt benne a terveinkben, ráadásul az engem vizslató férfi ideges tekintete sem tetszett. Hova tűnt a vágy, a szikrák a szeméből...? Mielőtt szólhattam volna, ő elengedett, majd számra tette kezét, hogy ne nyikkanjak meg véletlenül se. Miért? Miért nem egy csókkal hallgattat el? Nem nézett rám, csak a kint magyarázó barátját figyelte, gondolom azt, hogy mikor megy ki végre. Így nem láthatta, hogy könnyezem, mint azt sem, hogy azok a kis árulok utat tőrnek maguknak, felszántva táncuk közben az arcomat. Amint hallottam, hogy Bobby kiment én ficánkolni kezdtem, úgy, hogy véletlenül se keljen Aaron szemébe néznem. Elléptem mellőle, már amennyire egy szűk helyiségben az lehetséges majd a zár felé nyúltam. El akarok tűnni innen, rendbe kell hoznom az újra megtépázott szívem. Aaron arcán sok érzelmet láttam átsuhanni, de egyik sem a vágy volt már. Előszőr a döbbenet, majd a kétségbeesés, végül amint kiszabadultam onnan, már a szomorú megbánás...

-Benji... ne haragudj ... nem tudom mi történt velem ...- dadogott, közben utánam lépett és magával szembe fordítva, szinte esedezett nekem. Megsajnáltam, de az én szívem újra darabokban...

- Aaron...- nem cincogtam már. Egy összeszedett fiú, férfi komoly hangján szólítottam meg. - Ezt rendezd le magadban... Mert én... a titkod nem leszek...